Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Kimerült lovas vágtatott be a városba, s egyenesen a fejedelemhez kért, s kapott bebocsájtást. Tatár hordák dúlásáról hozott hírt.

- Ez miattam van! – szólott Hulan nojon. – Büntetés, amiért nem mentem vissza, amikor az új kán üzent. Nekem a Horda nagykánja parancsolta, hogy kísérjelek, s védjelek, most más a kán, nem az, akihez a hűség köt. Te is kán vagy uram, Tok-temür, és most hozzád köt a hűségem!

- Derék mongol vagy, Hulan nojon!

- Uram, ez most az én harcom. Összeszedem a harcosaimat, és kikergetem országodból Tokta gyülevész hadait. Nem igazi, hóditásra termett sereg ez, ahogy hírnök elmondta. Hódolt népek szedett-vedett csapata. 

A katonák már megállapodtak, sokan közülük családot alapítottak, gazdálkodtak a fejedelemtől kapott földeken, birtokokon. Mégis, mikor a nojon hívta őket, megindultak, s a megszokott rend szerint csapatokba rendeződtek rövid időn belül. A beléjük nevelt vasfegyelem vezette minden mozdulatukat. Mindenki tudta a helyét a csapatban, s ezt nem felejtették el egyetlen pillanatra még álmukban sem. Egyetlen nap alatt felkészültek és két nap elég volt, hogy máris szembe kerüljenek az idegen csapatok országba behatolt részével. Azok nem vártak ilyen erős ellentámadást, s hamar megadták magukat.

Hulan nojon csapata tovább vágtatott a Szeret folyóig, és megtisztította a területet. Sok rabszíjra fogott fogollyal tértek vissza. Oroszok, lengyelek, vlachok, kunok alkották a foglyokat, csak épen mongol nem volt közöttük. Az a szokás dívott a kán hadirendjében, hogy a meghódított területekről származó katonákat a segédcsapatba sorolták be és őket küldték előre.

- Uram, kiűztük a martalócokat! – érkezett vissza Hulan nojon. – Nem voltak igazi harcosok. Egyesek még örültek is, hogy foglyul ejtettük őket, mert ilyen módon megszabadulhattak a mongolok kegyetlen szigorától. Mikor megláttak, eldobálták a fegyvereiket, s úgy iszkoltak előlünk, de elfogtuk őket.

A határmenti halászok idejében értesültek a támadásról. A halak vonulását követő három halász hozta a hírt. Ők több napi járóföldre eveztek volt fel a Szeret folyón, és akkor látták meg a lovasokat. Ahogy bírtak igyekeztek vissza, értesíteni a többieket.  A halásztanya közelébe érve hangosan kiabáltak, hogy riasszák a társaikat. Tömös a halászbasa a hálóját javította kunyhója mellett, a kiabálásra leszaladt a vízpartra, s be is gázolt a jövevények elé, hogy lássa, mi történt.

- Mi a baj?

- Lovasok keltek át a két fűzfánál a folyón. Minden féle gyülevész fegyveresek. Ötször tízet számoltunk össze. Minket nem láttak, mert a parti bokrok alá bújtunk.

- Mondd tovább!

- Hallottuk a dobogásból, hogy utánuk még jönnek sokan. Nem vártuk meg őket, hanem a part takarásában leereszkedtünk a kanyarig, s ott beálltunk a sodrásba. Eveztünk, ahogy csak karunk bírta. Igyekeztünk haza, hogy hírt hozzunk.

- Derék dolog!

A halászbasa nem sokat teketóriázott, hanem a hajókra parancsolt mindenkit, öreget, gyereket, asszonyt, a holmit, aprójószágot, mindent, ami mozdítható volt.

- Ti hárman – szólott a hírt hozókhoz – menjetek elől, mutassátok az utat be a delta nádasaiba!

Ő maga hátra maradt, lássa, mi történik. Hagyta a csónakját lassan csorogni az árral, közben figyelte az elhagyott tanyát. Már közel járt a Dunához, amikor meghallotta a kiabálást. Rövidesen a füstöt, s a fellángoló tűz vörös fényét is meglátta. A martalócok kiabáltak mérgükben, hogy nem találtak semmit, s felgyújtották a kunyhókat.

Tömös megszaporázta az evezést, és hamarosan be is érte a többieket.

- Elvégeztetett! – mondta a közelében levőknek.

Jól ismerték a nádast, s hamarosan a rengeteg mélyén rátaláltak egy megfelelő tisztásra, ahol elég szilárd volt a talaj. Itt leltek menedékre, míg a vész elvonul, de sokan végleg ott maradtak a nádrengeteg védelmében. Itt folytatták életüket – halásztak, vadásztak, tartották állataikat, gazdálkodtak, őrizték őseik hitét, de ritkán merészkedtek a delta nádtengerén kívülre.

 

Megtekintések: 19

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 15, 2020, 11:33am

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek