„Tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat. Õ az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5,20)

„Köszöntelek szeretettel!
Holnap, február 4-én 13 órai kezdettel kerül sor Mezõújlakon Ajtay Ilona temetésére.

Halálával az eddig 3 tagú gyülekezet létszáma egyharmaddal csökken, már csak két református asszony él Újlakon. És nem lesz több petróleumlámpás
karácsonyunk.

Kovács István Mezõköbölkút-mezõújlaki lelkész”

---

Ennyi a Mezőségrõl jött üzenet. „Csupán” annyi a hír, hogy mostantól kezdve
egy magyar református asszonnyal kevesebb él a Mezőség szívében egy Mezőújlak nevű faluban. Akár át is
szaladhatnánk e rövid sorok felett. Fontos ez valakinek? Akkor, amikor
minden évben egy harmincezres kisvárosnyi magyar tűnik el a lelki
nyilvántartásunk térképérõl! Amikor idehaza is egy népes gyülekezetre
valóan halnak meg évente autóbalesetben!

De a mezõújlaki Ajtai Ilona több volt valamennyiüknél: õ egy gyülekezet egy harmada.

Akár Földes Károly lelkész-tanító is írhatta volna ezt a „jajszót a pusztuló szórványokból”, pedig õ még akkor 11 családot, 47 lelket talált
itt 1934-ben. Igen, már csak két lelkes a mezőújlaki gyülekezet. „Pusztulunk,
fogyunk - írta hajdan Földes Károly. - „Miért olvadt el itt a
magyarság? Hiányzott a hit!”

Tudjuk, hogy az elfogyás ellen nem mindig tehetünk már valamit. De ami mégis vigasztal és a legnagyobb biztatás: 2008-ban húsz erdélyi református lelkész saját kezével
javította meg a mezõújlaki templomot. Ilus és Eszti is ott álltak és
szeretetükkel, a terített asztal figyelmességével kísértek minket. A
romok fölött, törött cserepek és rothadó lécek között testvéri
kézfogásban erősödtünk és épültünk mi is szolgatársakból testvérekké.
Egy elvadult világban. Marad a Kovács István lelkész levele elé írt
bibliai Ige biztatása:

„Õ az igaz Isten és az örök élet!”

---