Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mi lesz veled, Zolika?
Ritkásan találkozunk, néha esztendőket is átugorva, de ilyenkor, pár pohár bor mellett, csendesen beszélgetve, mindig közös hullámhosszra lelünk. A kihagyott éveknek egyszerű okai vannak. Nemzedékemét, a „ratkósokét” a hatvanas évek elejének erőszakos téeszesítése kisöpörte a faluból. Szemlét tartva egykori társaim felett szomorúan állapítom meg, hogy korosztályomból csak páran maradtak otthon, a tanulni vágyókat felszippantotta a város, a többieket meg elvitte a fekete vonat.
Zolika nemzedéke már erősen megcsappanva, de még mindig szép reményekkel indult! Társaihoz hasonlóan szakmát tanult, s bár kőműves szeretett volna lenni, „átbeszélték” az autószerelésre, hivatkozva jó bizonyítványára, meg aztán a késő Kádár-korszak téesz-melléküzemágai, géemkái komoly álláslehetőséggel kecsegtették. A szakma megszerzése után mégis más munka után nézett, a pénz is csábította, ezért előbb az akkor még virágzó építőiparba, annak hervadtával meg külföldre szegődött. Jól keresett, futotta motorra, szegecselt bőrdzsekire, hosszabb-rövidebb túrákra a haverokkal. Mindenütt vasas szakmában dolgozott, többnyire vasbetonszerelőként, s bejárta szinte fél Európát Németországtól Romániáig, Észtországtól Franciaországig. Miután benőtt a feje lágya, mint mondja, szemléletet váltott, kezdte jobban megbecsülni a pénzt, olykor már garasoskodott is. Sokat hozott haza, így volt mire nősülni, gyerekei születtek, szép házat épített a régi helyén, irigyelték is érte elegen. Hogy még többre menjen, többet vállalt. A sok jövés-menés aztán kikezdte a házasságot, az asszony félrelépett, elváltak, még mindig tart a vagyonmegosztási huzavona. Gyermekei közben felcseperedtek, eltávolodtak tőle, a nagyobbik a múltkor átment az utca túloldalára, s csak onnan integetett – panaszolja. De Zoli, immár túl a negyvenen, nem adja fel! Igaz, mostanában ritkán akad külföldi munka, ha van is, csak pár hónapos, így jobbára környékbeli építkezéseken segédkezik - csurran-cseppen valami. A vakoláson és csempézésen kívül mindenhez ért, háza akár referenciamunka is lehetne, örökösen igazít rajta valamit. (A földből itt már rég nem lehet megélni, mondja, anyám is átkapálta fél életét a téeszben, s mikor az elvtársak kiprivatizálták, mehetett világgá a többivel együtt!) Pár éve újranősült, kislánya született, s bár az asszony fiatalka, szépen élnek. Karon ülő szemefényével most éppen szomszédol. Sajnálkozik, hogy már annyi pulya sincs az utcában, kivel gyermeke majd játszani tudna, nem úgy, mint a mi időnkben – öregbíti magát hozzám. Lassan-lassan a nyugdíjjogosultságra is gondolni kell, de még nem tudja, hogy rakja majd össze az igazolt éveket.
Nézem ezt az egészséges, jó eszű, dolgos, jó szellemű, ereje teljében lévő férfit, amint csüggedten ereszti le karjait, s arra gondolok, ha a regnáló hatalom nem tesz valamit sürgősen a vidéken, a végeken vergődőkért, akkor… Mi lesz veled Zoltán?
(Megjelent a Magyar Hírlap 2011. augusztus 12-i számában)
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Kósa Márta Szeptember 10, 2011, 7:24am
-
És mi lesz a többiekkel, akik vagy a kocsmába húzódnak sebeik, kilátástalanságuk felitatására, vagy éhbérért dolgoznak valahol, persze feketén?!
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Augusztus 26, 2011, 2:46pm
-
Azért ne legyünk előre pesszimisták. Hátha mégis sikerül az ébresztgetés...
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Augusztus 26, 2011, 11:52am
-
Éppen most hallottam a rádióban, hogy a kormány komoly vidékprogramot dolgozott ki, elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére. Az a baj, hogy túl vagyunk rég a huszonnegyedik órán is, mert falvainkban már alig találni földműveléshez-állattartáshoz értő fiatalokat, kedvük sem igen van a paraszti életformához, az idősebb nemzedék meg bizalmatlan, hiszen annyiszor becsapták, cserbenhagyták vagy egyenesen padlóra küldték az elmúlt évtizedekben, hogy nem hisz sem a biztatásban sem az ígéretekben. Tartok tőle, hogy csak néhány ügyeskedő meg a hatalom közelében sündörgő fog megint hasznot húzni az egészből, a falvak meg elöregednek s kiürülnek, mert a fiatalok elhúznak boldogabb vidékekre...
-
-
A városba vándorol a falu népe? Ott is elég elkeserítő a helyzet... Milyen munkát remélnek? Árufeltöltő a tesco-ban? Reklámkihordó? Talán ez is pillanatnyi megoldást jelenthet a kilátástalanságban.
A mi postásunk egy szatmári falucskából jött a fővárosba. Megtalálta ugyan a számítását, de azóta felbomlott a családja... Ha az öreg szülők is elfogynak a faluból, cigányok költöznek a helyükre, még az a szerencsésebb eset, ha a városiak megveszik a házakat üdülőnek... Dehát a falunak nem ez volna a szerepe...
A napokban láttam valahol egy tévériportot, arról szólt, hogy 150 utcaseprőt vettek fel közalkalmazotti státuszba. Volt ám tolakodás, még diplomások is szép számmal...
-
Hozzászólt Boros Magdolna Augusztus 22, 2011, 4:32pm
-
Az egész folyamatban, talán legelkeserítőbb a falvak elnéptelenedése. A mi településünk utcáin sétálgatva, a házakon gyakori az ilyen hirdetés: "ez a ház eladó "Aztán latolgatjuk, mi vár a másodikra, harmadikra ....s.t.b. Ugyanez! Öreg szülők lakják. Ez hová vezet? Húsz év múlva mindenki városban fog élni?
-
-
Sajnálom Zolikát és a hozzá hasonló, igyekvő és dolgozni akaró embereket. Érthető, hogy az emberek türelmetlenek, hiszen mindenkinek egy élete van, ami lassan múlik - a jobbrafordulás reménye nélkül.
Tudomásul kell azonban venni, hogy évtizedek felelőtlen gazdaságpolitikáját nem lehet egy-két év alatt, néhány "ügyes" kormányrendelettel helyrehozni. Azzal is számolni kell, hogy nagyon kedvezőtlen folyamatok zajlanak a világgazdaságban, amit egy kivéreztetett, tönkretett ország nem tud megfelelően kivédeni.
Kilábalás? Nem tudom. Minden apró sikernek örülni kell.
-
-
Ebben az írásban - Zolika életében - visszaköszön az elmúlt 60 év minden hibája. Ez idő alatt a politika kétszer lehetetlenítette el a vidék lakosságát. Először a 60-as években, az erőszakos téeszesítéssel minden vagyonától megfosztották a parasztságot, majd a 90-es években, az elhíresült privatizációval megszüntettek minden munkalehetőséget. Ma a vidéki lakosság zöme munkanélküli. Hogyan, és mikor lehet ebből kilábalni? Egy biztos: rövid távon, látványos eredményt egyetlen kormány sem érhet el.
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Augusztus 21, 2011, 5:24pm
-
Elgondolkoztató írásod, sok jóval nem kecsegtet, jó lenne, ha sokan olvasnák és tenni is tudnának valamit.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz