Szólj hozzá !

Hozzászólt Bálint Mária November 10, 2012, 4:21pm

Sok bizony a kéregető kéz, nem lehet győzni az adakozást. Felkerültem én is listákra, mostmár szinte havonta kapok csekkeket, még gyakrabban hívnak telefonon, hogy minimum 5000-et, de legalább 2000-et juttassak ennek vagy annak a szervezetnek, mert én szoktam. Nem hallok viszont azokról az emberekről, akik fuldokolnak a millióikban és milliárdjaikban, hogy hathatósan jótékonykodnának, pedig ők a kéregetők, meg a mi munkánk elorzott, elsinkófált, elsikkasztott, jogszerint jogtalanul szerzett gyümölcséből törtek olyan magasra. S ami még nagyobb képtelenség, a pénz külföldön, az üzletek, vállalatok, adózás külföldön, s nekünk hintik az igét itthon, hogyan kellene élni, magunkról gondoskodni. Arról nem beszélve, hogy MINTÁT vesznek róluk a fiataljaink. 

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 18, 2012, 8:03pm

Hát... a történetből kiderül, hogy Erzsi néninek van két fia...
Vajon hol vannak, mit csinálnak? Mert elsősorban az ő kötelességük lenne, hogy idős édesanyjukkal törődjenek. Erzsi néni állapota láthatóan olyan, hogy már a saját maga ellátása is gondot jelent neki. Látogathatnák, segíthetnék a napi gondok megoldásában, szükség esetén magukhoz vehetnék.
Ha külföldön élnek, legalább pénzt küldhetnének neki. Arra gondolni se merek, hogy a fiai megfeledkeztek róla, vagy alkalmatlanok (pl. züllött életet élnek)...
Ha valakinek, akkor elsősorban nekik kellene tenni valamit...

Hozzászólt Halász Sylvia Április 18, 2012, 5:48pm

Fájt.

Az ember nem nagyon figyel  a kéregetökre de igy megirva  megdöbbentem.Valamit kéne tenni az Erzsi nénik érdekében.

Hozzászólt Fodor Rozalia Április 15, 2012, 7:21pm

En is megkonnyeztem a tobbi tarsammal eggyutt.   Meghato  es  sajnos  mi  is lassan   megoregedunk  es  nem tudjuk mi var rank.   Amig  tudunk dolgozni  es normalisan gondolkozni addig   semmi baj  csak  mikor  beall egy  betegseg es sok mas  minden, akkor  bizony  kezdodnek a bajok.  Elgondolkodtato  az biztos , mert barmelyikunk  kerulhet az  Erzsike neni sorsara,majd  hiaba dolgoztuk annyit. Szep iras,  kozsonom.

Ahogy  Sandor  irta    SZIVSZORONGATO!

Hozzászólt Jakab Orsolya Április 15, 2012, 3:53pm

Megkönnyeztem. Talán azért mert anyukám is 82 éves és még közöttünk van, Minden porcikája fáj, de vigyáz az én értelmi fogyatékos  fiamra, ahogy mindig is tette, hogy ebben a rohanó világban tudjunk egyről a kettőre jutni. Mindenkiből lesz öreg ezt a sok botox és szépségszalon sem tudja meggátolni. Az öregekre vigyázni kell, mert hiába a generációk közötti differencia, a fenekünket ők mosták, tettek tisztába, etettek és adtak kenyeret a kezünkbe.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Április 15, 2012, 7:26am

Szívszorongató, szép írás!

Hozzászólt Faragó Magdolna Április 14, 2012, 11:53am

Megható történet, szívet ütő érzékenységgel megírva. Gratulálok! Aktualitás múltban, jelenben, jövőben . Az odafigyelés sosem lesz elég, de ez nem mentség a közönyre. Tudom, sokaknak megvan a maga története a kinyújtott kéz megfogására, leírni nehéz. Őrizzük mélyen a lelkünkben. ...  Soha nem felejtem azt a nénit, aki gyermekkoromban, iskolából hazamenet, állandóan kint állt a háza előtt. Mindenkinek panaszkodott, hogy éhes, a gyermekei nem törődnek vele. Édesanyámtól tudtam, naponta vitték neki a főtt ételt. Magányos volt, unatkozott, szeretethiánya volt. Nem ettem meg a tízóraim, mindig odaadtam neki. Jólesett látni az örömét. ... A vásárban, ha idős embert látok árulni, mindig tőle vásárolok. Legutóbb egy gyönyörű fej kelkáposztát vettem egy aprócska anyókától. Ragyogott a boldogságtól. Itthon, amikor szétvágtam, ömlött belőle a víz. Nem locsolta, edényben áztatta, hogy frissen maradjon, s így a súlya is nagyobb volt. Nem tudtam haragudni. ... Most, egy fészerben lakó, otthontalan, idős, sánta bácsinak adom a száraz faágakat. Soha nem akkora jön, amikorra megbeszéljük. Ügyeletben tartja a családot. Az utcán hangosan kioktat, hogyan pakoljak a kis szekerébe, majd tanári hangsúllyal megdicsér. Magabiztos a boldogságtól. Egy mozdulattal elvinnék a hulladékszállítók, de viselem az önként vállalt macerát. Most már csak attól félek, nehogy másokat is ideküldjön, s kevés legyek az elvárásoknak.      

Hozzászólt Milea Miklos Április 13, 2012, 8:15pm

Nagyon meghato iras . es sajnos  hogy aktualis a mai vilagban , Irj, szivesen olvassuk.

Hozzászólt Biro Anna Április 13, 2012, 6:32pm

Sajnos  es nagyon szomoru hogy ide jutnak azok is akik egesz eleten at dolgoztak!!

Hozzászólt grama janos Április 13, 2012, 6:13pm

Megható történet és igaz.Lássuk meg a felénk nyújtott kezet és segítsünk embertársunkon.Adni jobb, mint kapni és meglássuk Isten is megsegít bennünket.

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő >
• Lap