Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

Be kel, hogy ismerjem ez az írásom egy  hirtelen impulzus eredménye, mert az elmúlt napokban ez a nagyon hangzatos szlogen lepte el mondhatni az egész romániai magyar médiát és a községünkben is nagyon sok plakát hirdeti ezt a mondatot.

Félre értés ne essék, nem arról van szó, hogy nem értenék egyet ezzel a mondattal, sőt!

Nekem inkább az zavarja a lelkemet, hogy ezt már megint úgy mond „kampány” fogásnak használják azok a kedves politikusaink akik a jövő évi választásokra gondolva vagy nem (mély tiszteletem a kivételeknek) újra a nemzeti tudatunkra apellálnak most, hogy újra „megszámláltatunk”

Mint említettem fel sem merül bennem, hogy megkérdőjelezzem ezt az állítást.  Természetesen minden romániai magyar számit (országon belül maradva, mert itt most  első sorban rólunk van szó)!  De én ezt kiegészíteném még azzal a gondolattal, hogy „Minden magyar számit mindig” és minden magyar véleménye is számit mindig és ennek értelmében megkellene tanulnunk már végre elfogadni egymás véleményét, és ha netalán különböznének  a véleményeink némely dolgokban, nem kel akkor rögtön ki kiáltanunk egymást ellenségnek hiszem mind magyarok volnánk vagy mi a szösz, és ahogy önök  mondták.  „Minden magyar számit”!

Ifj: Kovács Árpád

Makfaváról.

Megtekintések: 122

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Október 27, 2011, 5:11pm

Kedves Árpi!

(Nem mondtam semmit, azt is halkan - járja mifelénk a mondás odahaza. Hiszen) Ekkora terjedelemben csak egy-egy nüanszot lehet kiválasztani a 20 évből, s nem is azért dolgoztam ezen ennyi ideig, hogy fölöslegesnek tartsam a szándékot. Ha pedig most kezdte a munkát, akkor hajrá! A 3 fiatalember ideje régen lejárt, azóta a struktúra is más, a helyszín is más, szaporodtak az egyesületek, akik bele szeretnének szólni a politikába - azaz a mindennapok döntéseibe, ernyőszervezetként egy-egy politikai pártot választanak. Ez is a rendje ennek nyugaton is, mi - azaz én - azonban nem akartunk egyetlen párthoz sem tartozni, hiszen igencsak felhánytorgatják egymás vagy más múltját a közéletben, ha ki akarják kezdeni az embert vagy a döntéseit.

Ami az általános lelkesedést illeti, különbséget kell tenni bizony Erdély és M.o. ifjúsága között. Itt rosszabb a helyzet. Magam is rokkant nyugdíjas vagyok egy ideje, megszűnt a közvetlen kapcsolatom az ifjúsággal. Három éve próbálom átadni az egyesület vezetését (ami nem egyenlő a programszervezéssel) valakinek, de nem sikerül. Négyen próbálkoztak vele, de amikor beleláttak, hogy mennyi munka, mindenki azon a véleményen volt, hogy inkább meg kell szüntetni.

Itt nem akarom a helyet foglalni a tárgy túlzott kibővítésével, folytassuk magánlevelezésben, azt javaslom. Hátha valami jó sül ki belőle.

Hozzászólt Muszka Árpád Október 27, 2011, 12:19pm
Tisztelt Árpi, tisztelt fórumozók! Igen, egyetértek azzal, hogy újfent szlogenekkel bombázzák jobb sorsra érdemes közösségünket, hisz ilyenkor, szavazás - választás közeledtével esment fontossá vélik a kisember, a pecsét öntudatos (vagy kevésbé) kezelője. Politikai szóvirágaink 21 esztendős röptetésével azonban sikerült elérni azt, hogy ma a szavazásra jogosult erdélyi magyar választópolgárok több mint fele azzal politizál, hogy nem politizál. És ezt nem véletlenül irom igy, hiszen a nem szavazó is a győztes táborát erősiti. Szerény véleményem szerint ha valaki nem ment el szavazni, annak nincs joga panaszkodni sem, hisz távolmaradásával hallgatólagosan egyetértett azzal, hogy mások válasszanak helyette. És ez a legveszélyesebb szavazó: a távolmaradó. Mert nem hagyja ugyan megvezetni magát egyik féltől sem, annál tőbb esze van, de ugyanakkor hagyja, hogy döntsenek a feje fölött. Visszatérve a népszámláláshoz, annyi pozitivumot látok a körötte röpködő szlogentengerben, hogy végre legyen Kelemen - Tőkés - avagy Szász Jenő párti, mind ugyanarra buzditja a magyart: vállalja magyarságát! Úgy legyen!
Hozzászólt ifj: Kovács Árpád Október 27, 2011, 10:06am

Kedves Mária.  Távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam szakértelmét vagy tapasztalatát. Én csak egy éve foglalkozom a fiatalokkal, de azzal tisztába vagyok, hogy nem könnyű felkelteni s még inkább ébren tartani az érdeklődésüket egy dolog iránt.  De azért lenne egy két megjegyzésem az ön által leírtakhoz.  Először is az ifjúsági referensekről!  Nem tudom elhinni, hogy Pécsett csak ez a három fiatal ember lett volna aki alkalmas lett volna erre az állásra...  A másik nagy probléma amit én tapasztalok, sajnos a kommunizmus ki irtotta belőlünk az egyéni vélemény nyilvánítás (kezdeményezés) elemi ösztönét.  Sőt sajnos annyira belenevelték az akkori nemzedékbe, hogy "Nem érdemes szólni hiszen úgy sem tudunk változtatni semmin", hogy akaratlanul is ezt adjuk tovább a gyerekeinknek.  Így hát szerintem azzal kellene kezdeni, hogy megtanítsuk  nekik, hogy igen is el kell mondani véleményünket és így igen is tudunk változtatni a dolgok menetén.  Nem tartom én magam "Bölcs Salamonnak" hiszen úgymond egy tanulatlan mozgássérült vagyok.  De ahogy én látom ennek az egyik módja talán az lenne az, hogy akár unszolva is kikérjük véleményeiket és esetleg meg is fogadva a tanácsaikat be építjük ezeket például a helyi közösségi élet menetébe.  S meglehet, hogy elsőre nem sikerül.  De szerintem az a lényeg, hogy lássák döntéseik következményeit mert gondolom senkinek sem célja egy újabb döntés képtelen nemzedéket felnevelni.  Hát szerintem ez lenne a mi felellőségünk!!!  Végszóként egy kérdés:  Mi a véleménye arról, hogy "Tisztelt" polgármesterünk államosítani akarja a református egyház területén álló iskolánkat?  S ne feledjék, a Román államról beszélünk.

Hozzászólt Bálint Mária Október 26, 2011, 1:48pm
Árpád, nehéz dolog ez. Ezen dolgozom 20 éve, tudom, mit beszélek. Pécsett első lépésként legalább ifjúsági referensi állást vívtunk ki. Aztán lett ifjúsági központ, mert hoztuk külföldről a hírt, hogy minden nyugati országban vannak ilyesmik, így tudtuk meggyőzni az önkormányzatot, hogy itt is legyen.  Oda beült három fiatalember, s nem csináltak semmit, csak örültek a fizetésnek. Ha elmentünk, elküldtem a fiatalokat tanácsot kérni bármiben (ifjúsági pályázat, hazai, EU-s, egyesületi problémák), adtak egy-egy röplapot, amiről ugyan nem lehetett megtudni semmit. A pénzükért se, nemhogy lelkesedésből tájékozódtak volna, vagy megtanultak volna valamit is. A megyében elsőként hoztunk létre egyesületet acélból, hogy a fiatalok szervezett keretek között tudják hallatni a hangjukat. Még be se tudtak jegyezni bennünket a cégbíróságon (az foglalokozik vele), mert nem volt ilyen kategória. Végül beleegyeztünk, hogy kulturális tevékenységgel jegyezzenek be, csak létrejöhessen az egyesület. Az akkori társasággal jó pár évig működtünk, sőt, mindent a leendő tagok készítettek elő, de ahogy telik az idő, egyre kevesebb ifjú lelkesedik a munkáért. Azaz, már senki. Az első kérdés, hogy ingyen kellene-e tenni valamit. Pedig itt a lehetőség, van megyei ifjúsági fórum, s valóban elvárja az önkormányzat, hogy javaslatokat tegyenek az őket érintő kérdésekben. Amikor el kellene menni a gyűlésre, senkinek nincs 2-3 órája rá. Csak az igéret, hogy majd következő alkalommal. Eltelik az év, s a bizottsági tag, aki vállalta, hogy részt vesz a megyei munkában, egyszer sem ment el.
Hozzászólt ifj: Kovács Árpád Október 26, 2011, 10:21am
Köszönöm szépen Mária.  Nagyon jól összefoglalta amit én is gondolok és amiben én is hiszek. Csak még egy dolgot fűznék hozzá ehhez, és ezt nyugodtan nevezhetik a vesszőparipámnak. Ahhoz, hogy a fiataljaink maguknak érezzék nem csak ezt hanem minden közösségi ügyünket ahhoz szóba kellene állni velük. Az-az be kellene vonni őket is minden szinten. Sajnos legalább is a helyi önkormányzatnál nem ezt tapasztalom.
Hozzászólt Bálint Mária Október 25, 2011, 10:36pm
Mindig vagyunk olyanok, akiknek számít. A legfontosabb pedig az, hogy nekünk magunknak számítson, mert ezt kívülről erőltetni nem lehet. Azért vagyunk felelősök, hogy a gyerekeinknek is számítson. Azután meg azért, hogy ne bánják meg.
Hozzászólt ifj: Kovács Árpád Október 24, 2011, 4:31pm
Na igen ez kimaradt az előbbi hozzászólásomból.  Elsősorban önmagunk számára kellene fontos legyen, hogy milyen nemzetiségünek mondjuk magunkat. Merjük e vállalni magyarságunkat vagy inkább "simulunk" tovább!
Hozzászólt Fábián Magdi Október 24, 2011, 3:54pm
Kedves Ágnes!Minden kérdésedre van pontos válasz és szerintem  elsősorban NEKÜNK fontos,hogy lássuk a sok fától ez erdőt.
Hozzászólt ifj: Kovács Árpád Október 21, 2011, 8:04pm
Röviden:  Ennyivel tartozunk fiainknak, unokáinknak és persze nagynevű őseinknek is! Szerintem.
Hozzászólt Rokonál Ágnes Október 21, 2011, 7:57pm

Igen, minden magyar számít - magamagának. Sajnos (ezt kell mondanom!) nem mindegy hol, miért és kinek - holott EZ VOLNA A LÉNYEGE a nemzeti tudat összetartó erejének. Sajnos (ezt muszáj mondanom!) mélyen sérült, homályos és kiábrándító a fogalom maga - összevetve a történelmi és politikai értelmezéseket s ezeknek össznemzeti hatásait.

Végül is - ezt vagyok kénytelen mondani - KELL őriznünk ... vajon meddig? minek? kinek?

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek