Most, ujjaim között, egerek ugatják a holdat
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Előttem térkép, olyan, mint egy szánalmas vérkép,
fehér és vörös vérsejtek cikáznak ide-oda,
néha a vörösek "v" alakzatot öltve, mint a légió,
lándzsahegyként szelik ketté a fehéreket...
Az örök harc, még itt is egy oly világban,
amiről szinte semmit nem tudunk, de általa
élünk, lélegzünk, s néha megjelenik arcunkon
egy mosoly, amit oly hamar felvált szemünkből
zuhatagként... Könnyeink.

Most, ujjaim között, egerek ugatják a holdat...

Furcsa világ s még furcsább élet, fekete- fehér
kockákon lépkedek, királyok között parasztként
lélegzem s néha elveszítem emberségem s hitem.
Hitem, mely nélkül értelem sem létezhet, mely
nélkül porba kúszó féreg lennék vagy éhségtől
vonyító vadállat lennék... Mi a rosszabb?

Most, ujjaim között, egerek ugatják a holdat...

Még ne örüljetek! Csak egy, egyetlen egy lépés
és mattot adok s holdfénynél királyok palástján
alszok s arról álmodom, hogy fordul a bolygó sorsa...

Most, ujjaim között pereg az idő, helyem sosem lelem...