MÁRCIUS 15 


Pest, 1848. február 

,,Népek tavasza" - ezzel a kifejezéssel illette az utókor 1848. forradalmának csodálatos eseményeit. 

Az 1848-49-es eseményeket többnyire két szóval jellemezzük: forradalom és szabadságharc. 

Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. 

Mi történt 1848 március 15.-én? 

A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15.-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti Dal-t. 
 
Mit kíván a magyar nemzet? 
Legyen béke, szabadság és egyetértés! 

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. 
2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten. 
3. Évenkinti országygyűlést Pesten. 
4. Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben. 
5. Nemzeti őrséget. 
6. Közös teherviselést. 
7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 
8. Esküdtszéket, képviseletet egyenlőség alapján. 
9. Nemzeti bankot. 
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonák ne vitessenek külföldre, a külföldiek pedig távolíttassanak el. 
11. A politikai státusfoglyok bocsátassanak szabadon. 
12. Kívánjuk az úniót Erdéllyel. 
Egyenlőség, szabadság, testvériség. 

(A Landerer & Heckenast nyomdában kiadott kiálvány szövege) 

 

Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották. 

A Kokárda 

 
Március 15.-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot. 

Petőfi Sándor - Nemzeti dal 

Talpra magyar, hí a haza! 
Itt az idő, most vagy soha! 
Rabok legyünk, vagy szabadok? 
Ez a kérdés, válasszatok! - 
A magyarok istenére 
Esküszünk, 
Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk! 

Rabok voltunk mostanáig, 
Kárhozottak ősapáink, 
Kik szabadon éltek-haltak, 
Szolgaföldben nem nyughatnak. 
A magyarok istenére 
Esküszünk, 
Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk! 

Sehonnai bitang ember, 
Ki most, ha kell, halni nem mer, 
Kinek drágább rongy élete, 
Mint a haza becsülete. 
A magyarok istenére 
Esküszünk, 
Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk! 

Fényesebb a láncnál a kard, 
Jobban ékesíti a kart, 
És mi mégis láncot hordunk! 
Ide veled, régi kardunk! 
A magyarok istenére 
Esküszünk, 
Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk! 

A magyar név megint szép lesz, 
Méltó régi nagy hiréhez; 
Mit rákentek a századok, 
Lemossuk a gyalázatot! 
A magyarok istenére 
Esküszünk, 
Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk! 

Hol sírjaink domborulnak, 
Unokáink leborulnak, 
És áldó imádság mellett 
Mondják el szent neveinket. 
A magyarok istenére 
Esküszünk, 
Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk! 
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár