Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Nanó és Papó csendesen üldögélt a kemence mellett. Csak a fahasábok pattogása hallatszott. Réges régen lehettet volna gáz a házikóban, de az öregek ragaszkodtak a fa adta meleghez, hiába kérlelték a gyerekek, hadd vezessék be. Hiába hivatkoztak arra, hogy Papó se fiatal már, elcsúszhat ahogy a fát hordja be, a fiúk sem lehet mindig itt, a vejük meg nem is hord be egy marék gyújtóst sem mikor itt van. Nem rossz ember, de városi, nem is érti mi az a fahordás. 

 -Hideg van odakünn, Nanó, nagy telünk van-  törte meg Papó a csendet. 

 - Ammá igaz, Papó. Ebben a hidegben senki nem jön ma hozzánk. - nagyot sóhajtott. Az járt a fejében, hogy ha nyár van, akkor sem gyakran nyikordul a kapu. Csak ketten maradtak, a városban rohanó életet nyúzó gyermekek sose érnek rá az öregekkel foglalkozni. - Adtál már a majorságnak? 

 -Még hajnalban. - az öreg nyögdécselve állt fel-  de kimegyek, megnézem, azóta nem fagyott be a vizük?

 - Vigyázz, el ne csusszanj... -aggódott a vénasszony.- Jóska is hogy megjárta, senki nem vette észre, ott fagyott meg szerencsétlen a saját udvarán.

 -Ne kárálj már Nanó! Jóska részeg volt! 

 Ùjra csend borult a szobára ahogy az öreg kiment. Nanó gondolatai, mint mostanság olyan gyakran, a múltba kalandoztak. Eszébe jutott az a farsang amikor Papót megismerte. Ünneplöben, nyikorgó csizmában feszített, fekete haja kikandikált a kucsma alól, sötét szeme vad életkedvvel villogott. Legény-bajsza még nem volt drótszerü, amikor megcsókolta, csak csiklandozta a zsenge leányajkakat. Nanó rá sem mert nézni, úgy elkápráztatta a férfi nyilvánvaló életereje, vidámsága. Ès lám, mégis a felesége lett, hiába versengett sok szebb leány a kegyeiért. Papó mindig azt mondta, hogy Nanó szerénysége, szelídsége kapta meg. Ahogy pirulva kerülte a tekintetét. 

 Megint sóhajtott. Nem bánt meg semmit, a hosszú évek alatt elszenvedett megalázó csalfaságát is szelíden viselte, pedig nem volt egy leányálom Papó mellett élni. Mindig szeretöt tartott, mindig tudta, hogy ki az. De a szerelmét nem tudta ez sem elpusztítani. Bolondnak tartották a faluban, de soha nem érdekelte. Tudta, hogy mindenre képes, hogy Papót megtartsa. Mert hozzá mindig jó volt, mikor otthon volt. Hozzá mindig tisztelettel szólt, mindig szeretettel, szóval se bántotta. 

 Most meg szinte csak egymásnak vannak. Az ünnepnapokon haza-haza látogatnak a gyermekek, de a hétköznapok bizony kettecskén telnek. 

Papó hangjára riadt. Èszre sem vette, hogy bejött az öreg. Félszegen álldogált elötte, hátratett kézzel. Amikor eléhúzta, egy árva hóvirág fehérlett munkától meggyötört sötét ujjai közt. 

-Ezt találtam neked az ól sarkánál. Csak eljön a tavasz-  ahogy ezt mondta, egy pillanatra megint a régi életkedv lobogott a szemeiben. 

 Nanó meghatódva nyúlt a zsenge virágocska után. Könny csillogott a szemében mikor megszóllalt:

- Szeretlek, Jánosom, nagyon szeretlek- mondta ki a rég nem használt nevet, a soha ki nem mondott, csak magában dédelgetett érzelmet. Az öreg reszketve csókolta homlokon szelíd kis feleségét.

- Bocsáss meg nekem, Julkám, bocsáss meg nekem....

Megtekintések: 453

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Február 19, 2012, 7:04pm

Itt is szeretném megköszönni, hogy olvastátok az írásom. 

Hozzászólt péter anna Február 19, 2012, 2:08pm

Nagyon szép és megható történet.

Az én kedves nagyapám jutott eszembe, amikor utoljára mosolyogni láttam - nagyanyámra - és másnap meg is halt.

Hozzászólt Modi Dezsö Február 18, 2012, 5:32pm

Megható szép kis történet, az ilyen kapcsolat már lassan csak történelem lessz.

Manapság a házaspárok nem egymással, hanem egy mással öregednek meg!!!(tisztelet a kivétel).

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Február 18, 2012, 1:07pm

"jó szívvel köszönöm" ...ez olyan sokat mondó...Szeretettel írtam, Aurélia. 

Hozzászólt Kenesei Aurélia Február 18, 2012, 12:32am

"árva hóvirág fehérlett munkától meggyötört sötét ujjai közt"...s benne volt minden szeretete,egész "elpazarolt" élete.Nagyon szép.Úgy van megírva ahogy kell.Nanó...negyven éve nem mondom s most mint az árvíz,zúdúl át a lelkemen,jószívvel köszönöm!

Hozzászólt Bukszár Gyuláné Február 18, 2012, 12:08am

Megható,szép történet.Köszönöm,hogy olvashattam!

Hozzászólt Boros Magdolna Február 18, 2012, 12:07am

Mekkora ereje van az igazi szeretetnek!  

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Február 17, 2012, 11:43pm

Nagyon örvendek, hogy tetszik nektek az írásom. Köszönöm. 

Hozzászólt Berekméri Edmond Február 17, 2012, 11:36pm

Jól megírt, megható történet. Köszönjük, hogy megosztottad velünk.

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Február 17, 2012, 10:26pm

Nanó és Papó... Nagymamám nővérét hívtuk Nanónak, aki velünk lakott és pótnagymamánk volt...

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek