Ne nézz hátra
Csattanva zárta a hűtőt. Mohón lehúzta sörét és kéjeset, nagyot böffentett. Elgondolkodva megállt az ablaknál, hasát vakarászva. Istenem, három nap az asszony nélkül. Maga a mennyország, vigyorgott. Konkrét tervei nem voltak, csak legyen más, minden rohadtul más, mint mikor itthon van az ő egyetlenje. Három nap, ami csak az övé. Csak egy kicsit csapkodja a hűtőt, anélkül, hogy rászólnának, ja, és persze zsíros kézzel fogja meg az ajtót. Csak a ruháit hányja szét a heverő mellett és nem ordít senki. És kajálni is mást fog, de bizony ám, nem olyan ízetlen bio izét. A macska meg fenn alszik majd vele az ágyban. Fejtől.
Ja, és kádfürdőt is vesz, minden este, mert az nem egészséges. Olvas majd a kádban, közben valami jazz szól, és hideg sört iszik. Alkalomadtán adtán jókat kekszel a vízbe. Na és? Aztán hajat is mos, belebukva a kád vizébe. Elmosolyodott. Ettől külön herótja van az asszonynak, mióta valami bácsikáját így találták halva. Félméteres vízbe sikerült neki belefulladni. Nagy truváj. Meg tán lila foltok is voltak a nyakán, mintha belenyomták volna. A bökkenő csak az, hogy egyedül élt a vén tróger, miután elkártyázta a családja vagyonát. Azóta tilos a családban a kádfürdő. Egy dal, egy buta kis dal jutott eszébe. Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra. Beleborzongott. Még gyerekkorában játszották Szögi Petivel. Kinn az erdőn, nagyapa háza mögött futottak fától fáig, úgy gajdolták. És a végén már rohantak, ki a néma és fenyegető erdőből, kifulladva a rettegéstől, egy névtelen szörnytől, amit megidéztek, ami láthatatlanul ott leselkedik minden fa mögött, minden felsíró kisgyerek álmában, elfeledett öregek magányos óráiban és kihalt házak pókhálós pincéiben. Ismerte a félelem rezes ízét a szájában, és még mielőtt elviselhetetlenségébe megszakadtak volna, a következő pillanatban átdobták magukat a kerítésen, és belül voltak. Nagyapa kertjében. Ott volt a ház, meg a kutya, meg a tyúkok. Az a valami kívül maradt. Összeröhögtek és folyt a taknyuk a kimerültségtől. De újra és újra eljátszották. Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a… Mi volt az értelme ennek a játéknak, nem emlékezett már, csak arra, hogy Peti eltűnt a következő nyáron. Elindult biciklivel az erdő mellett, a földúton és soha nem került elő. Az apja beleőrült, el is költöztek hamarosan. Ne nézz hátra, jön a farkas…Sóhajtott.
Hirtelen megkordult a gyomra. Felrántotta a hűtő ajtaját és fintorogva nézte a gondosan kiporciózott salátát. A pizza tényleg tíz perc alatt megérkezett, nagy volt, tele hagymával meg zsírral és forrón nyúlt a sajt a tetején, ahogy mohón harapdálta. Príma. A macska is evett, és kis híján feldöntötte a sört a dohányzóasztal tetején. Bakker, megöl az asszony, ha kiborul a parkettra, kapott utána. Hátra dőlt, jóízűen böfögve, lábát kényelmesen a kis asztalra fektetve. A tévében reklám és pár perc a meccsig.
Először jól felhúzta magát, ritka szarul játszott a Barca, a bíró nem ítélt meg egy tizenegyest, aztán mikor második félidőben Messi is kihagyott egy helyzetet, hagyta magát legyőzni a sörtől és hátradőlt. Mire felriadt, már sötét volt, a macska ordítva követelte a vacsorát. Megetette, aztán kikapcsolta a tévét. Kicsit keresgélt a cd.-k között, majd halk kattanás után Billie Holiday füstös hangja töltötte be a lakást. Nem gyújtott villanyt, csak az éjjeli lámpa tompa fénye világított. Megfájdult a feje. A gondolatai között kicsiny dal lüktetett konokul. Ne nézz hátra, jön a …Baromság.
A fürdőszobában megengedte a vizet, és kis tétovázás után aprót löttyintett bele a habfürdőből. Lassan, ráérősen vetkőzött. Nem is rossz, nézegette kedvtelve a tükörképét, hasát kissé behúzva, oldalról. Ha nem őszülne a halántéka, letagadhatna pár évet. De így sem vészes. Ruháit szórakozottan szórta a földre. Nem is tudja az ember, mennyi mindent nem engedhet meg magának, ha nős. Zokniját elgondolkodva szagolgatta, jó lesz ez még holnap, dobta a ruhakupacra. Pont jó a víz, ereszkedett a kádba, és kéjesen elnyújtózott. A habfürdő enyhe levendulaillata megnyugtatta, a vízsugár apró habpamacsokat köpött a víz felszínén. Lehunyta a szemét. Billie egy kis holdfényről nyökögött. Hirtelen becsusszant a víz alá. Tompán érkeztek hozzá a hangok, a vér dobolt a fülében makacsul, egyre csak ugyanazt. Szívdobogása gyorsult. Névtelen, ősi félelem bugyogott fel benne. Mi ez? Ne nézz hátra, jön…búgta Billie Holiday. Szája hirtelen megtelt a jól ismert fémes ízzel. Két keze vad pánikban csapódott a kád szélének. De nem találta. Szeme kinyílt a víz alatt, s halálsikolya apró buborékokat vetett a ringatózó habpárnák közé.