Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Elcsúszott csuka-csúcsom

Tíz éve történt ez az eset, amikor lehetőséget kaptam az élettől egy véletlen folytán, hogy kifoghassak egy álomhalat. Faj szerint csuka volt és hatalmas, de kezdjük az elején.

Akkoriban péntekenként jártam haza szegedről, -ahol főiskolára jártam- a hajnali vonattal. Kecskemétig mentem ezzel a szerelvénnyel, onnan tovább busszal. Az eseményekhez tartozik, hogy csütörtök este buli volt, így nem sokat tudtam aludni, de vártak a halak otthon, ezért muszáj volt korán hazamenni, egy nagy csukázást terveztem délelőttre. Az eset furcsasága, hogy nem otthon történt a nagy kaland. Kiskundorozsmán szálltam fel a vonatra, ahol a kollégiumom volt. November lévén fűtöttek, így nem csoda, hogy szinte elkábultam a fáradtságtól, nameg persze az elfogyasztott nem üdítő kategóriájú italtól. Azért kitartottam és bámultam ki az ablakon, néztem a kelő nap sugaraitól ragyogó hómezőket, néhol egy-egy őzet is lehetett látni, biztosan az őszi vetést legelgették. Szerintem nincs is szebb egy igazi havas téli tájnál.
Kistelekre értünk, de a vonat nem ment tovább. Vártam 10 percet, de mégsem indultunk. ekkor megkerestem a kalauzt és megkérdeztem, hogy mi a probléma. A válasz lesújtó volt. Valahol a vonalon felsővezeték-szakadás volt és legalább másfél órát kellett várni mire kijavítják a hibát. Mivel időm volt elég, elmentem sétálni az állomás mögött lévő tóhoz. Nem sokan pecáztak, a tó sem túl nagy, de nagyon szép volt. Úgy nézett ki sötét felületével és nádszegélyével a körülölelő hóban, mintha egy gyönyörű fekete szem lett volna. Számomra érdekes látványt még egy fiatal pergető horgász nyújtott. Odamentem hozzá beszélgetni, bemutatkoztunk egymásnak, Petinek hívják. Kérdeztem fogott-e már valamit, erre kivett egy szájbilincset a vízből, amin egy ötösforma csuka volt rabságban. Gondoltam magamban nem rossz kis víz ez. Ha még tudtam volna mi fog történni később... Peti felszerelését látva kissé elámultam, mert a kor egyik legmodernebb összeállítását láttam a kezében. Természetesen nem bírtam a véremmel és megkértem, hagy dobjak néhányat, csak próbaképpen. Láttam rajta, hogy nem szívesen adja ki a botot a kezéből, talán attól félt, hogy dióverőként használom, de az első dobás után meggyugodott. Talán az ötödik dobásra egy nádcsomó mellett bitangerős rávágásom volt. Olyan gyors volt, hogy ha a fék nincsen jól beállítva, tuti, hogy kirántja a kezemből a botot hirtelenjében, így is alig tudtam megtartani. A hal fékezhetetlenül húzta le a zsinórt a dobról, én pedig aggódó szívvel vissza akartam adni a botot Petinek, titkon remélve, hogy nagylelkű lesz. Az volt. -Még azt mondják egyesek, hogy a horgászok maguknak való, irigy, goromba emberek-. így végre teljesen oda tudtam koncentrálni a fárasztásra. Illetve a fárasztásomra, mert egyenlőre, csak én fáradtam. A bot karikába görbült és a hal még mindig csak húzta le a zsinórt, szép ütemesen. Mindent egy lapra téve finoman szorítottam a féken és így próbáltam megállítani. Sikerült, de ami eztán következett, azt sohasem felejtem el... Rettentő fejrázással egy iszonyatosan nagy csuka szaltózott ki a vízből tőlünk úgy negyven méterre. Ez kellett csak nekem, a környék összes horgásza, mint a vasreszelék a mágneshez elindult felénk. A csuka persze tette a dolgát, többet volt a levegőben, mint a vízben. Féltem, hogy a horog kiakad a szájából a nagy rázogatástól, vagy a szerelék nem bírja, vagy én nem bírom, de szerencsére minden rendben ment. Még mindig csak én fáradtam, kesztyűm nem lévén a kezem is nagyon fázott, szóval cudar volt a helyzet. A hal közben befejezte a műugrásokat és inkább egy balra lévő nádtorzsát célzott meg. Ha azt eléri és rátekeri a zsinórt vége mindennek. Még mindig nagyon erős volt és villámgyors, ezért megpróbáltam a régi trükköt alkalmazni és balfelé amerre ment, arra kezdtem húzni. A trükk bevált, elkanyarodott a torzsa előtt. Még mindig elég messze volt, úgy húsz méterre. Közben persze odaértek a horgászok és el lettem bőségesen látva jobbnál, jobb tanácsokkal. Nem akartam őket megsérteni, de törődtem a tanácsaikkal.  Lekötötte a figyelmemet ez az ősállat. Vizeink legszebb hala és legeredményesebb vadásza a természet tökéletes alkotása. Mintha csak meg akarta volna mutatni magát közelebbről újra kiugrott. Félperces saccolgatás után abban maradtak, hogy 24-25 kilós lehet. Nem akartam elhinni, ha tényleg ekkora, akkor országos csúcs is lehet. Valóban hatalmas volt ez a hal, amire egész horgászéletem alatt vártam. már a kezeim, lábaim remegtek a hidegtől, lehetett vagy mínusz 5 fok. Szerencsére a csuka már érezhetően fáradt. Egyre gyengébbek voltak a kirohanásai, a fejrázások is ritkultak és egyre közelebb tudtam húzni magamhoz. ekkor már legalább fél órája küzdöttünk, a hatalmas csuka meg én. Azért még nem adta fel újra és újra kitört. a reménytől és az izgalomtól teljesen átszellemülten fárasztottam, szinte centiről centire sikerült visszanyerni a zsinórt annyira, hogy lassan meg lehetett volna szákolni. Persze, ha lett volna szák. Sokadik szerencsémre az egyik sporinak volt vágóhorga és elhozta. Az utolsó öt méteren túl könnyen húztam magam felé, ezért a féken kicsit lazítottam és a vágóhoroggal óvatosan a hal felé nyúltam. Erre olyan színjátékot művelt! Hatalmas csapással lefröcskölt mindannyiunkat és legalább 10 métert megint elhúzott. Megint a szerencse.. Fortuna úgy tűnt kegyeibe fogadott aznapra, mert nem akadt ki a horog, pedig láttam, hogy nem éppen tökéletes az akadás. Rafinált öreg józság, de nem járt túl az eszemen. Megszerettem ezt a halat, a küzdelem alatt is tiszteltem erejét, korát, tudását, de egyikünknek győzni kellett! a kitörés volt az utolsó aduja, azután ellenállás nélkül jött felénk, ereje felmorzsolódott. Végül ekkor, itt a legvégén követtem el az egyetlen, de végzetes hibát. Túl hosszúra hagytam a zsinórt a vágóhorog beakasztása előtt, ezért, hogy elérjem, beljebb kellett lépnem és egy köre léptem rá, ami csúszott... Annyira csúszott, hogy azonnal hanyatt estem, a fejemet bevertem a kitaposott fagyos földbe, a műcsali hangos pendüléssel vágódott ki a csuka szájából és a zsinóron hátravágódva húzott el a többiek feje mellett, én félig a vízben, az öreg veterán pedig végső erejét összeszedve lassan elúszott. Még mintha intett is volna a farkával. Összetörtem, Fortuna elhagyott.

Döbbent csend vett körül. abban a pillanatban, hogy a fejemet bevertem, felültem, és torzult arccal tapogattam a koponyámat, és bambán néztem az előttem ülő öreg nénikét, aki rémülten és védekezően meresztette felém a kötőtűit. Én ültem a vonat padlóján és törölgettem az álmot a szemeimből. Mégsem sikerült fennmaradnom Kecskemétig. A csuka-csúcsom vízbe, én pedig álomba merültem újra. Sajnos álmomban sem sikerült kifognom életem halát, azonban vigasztaltak kedvenc írom, Fekete István sorai " a valóság is lehet szép, sőt szebb, mint a hazug ábránd"

 

 

Megtekintések: 128

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Cseh Tamás Február 23, 2011, 2:12pm
Tetszett.Gratulálok.Csak így tovább.
Hozzászólt Mezei István György Február 21, 2011, 1:11am
Ezt könnyű volt fárasztani! Amúgy jó volt a történet, mintha a Tüskevárat olvastam volna!
Hozzászólt zachari ilona Február 14, 2011, 9:30pm
Jot szorakoztam rajta, mar kezdtem elhinni az egeszet
Hozzászólt Tállai Enikő Február 14, 2011, 9:52am

Kedves Gábor!

Ismét nagyot alkottál! Én, aki sosem hotgásztam, olyan izgalommal és szurkolással olvastam a történetet, hogy csak meglegyen a nagy hal... Aztán jött a felébredés, ami feloldotta a feszültséget. Igazi remekmű! Ahogyan a hozzászólók zöme, én is csak bátorítani szeretnélek, hogy minél többet írj "nekünk", de mások számára is érdemes volna. Értem ez alatt, hogy érdemes lenne, valamilyen formában megjelentetni írásaid (folyóirat, könyv stb.) Még egyszer sok sikert és izgatottan várom a következő írásaid.:))

 

Hozzászólt Gálffy Mária Február 13, 2011, 7:33pm
Kedvesek ezek a halászmesék:Tetszett,köszönöm.
Hozzászólt Kiss (Sajgo)Klara Február 13, 2011, 7:32pm
Szep alom volt.Amugy szep tortenet.
Hozzászólt Kovács Lászlóné Február 13, 2011, 5:05pm
Nagyon tetszett... köszönöm!
Hozzászólt Gáspár Veress Február 13, 2011, 4:03pm
Szép írás , müvészi , talán kéne folytatni más írasokkal is , hiszen lélekböl jön ! Úgy legyen mert úgy van ! Áldás !
Hozzászólt Hochmal Magda Február 13, 2011, 3:13pm
Majdnem  olyan izgalmas, mint Az öreg halász meg a tenger, Jó írás.
Hozzászólt Verzár Csongor-Garabet Február 13, 2011, 2:52pm
Kitűnő írás ! Nagyon élveztem, annál is inkább, hogy az én kedvenc íróm is Fekete István és mert én is horgásztam, sajnos csak gyerekkoromban inkább(én hegyi vizeken horgásztam, pisztrángra, pérre, meg a Marosban(Maroshévízen)Paducra és balindra, meg márnára. Voltak nekem is forró helyzeteim, mikor meg kellett küzdenem a zsákmánnyal(1,98 Kg-os márna,meg 2 kg-os balind) Nagyobbról még álmodni sem mertem. Tóban nem sokszor horgásztam, untam ülni a horgászbot mellett. Fel s alá járkálva horgásztam mindíg. Még egyszer, gratulálok a kiváló írésodhoz ! Érdemes volna írni többet, és ki is adni.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek