Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

„Nincs hideg odakint, vacsora előtt még sétálhatunk a parton.”
Utólag sajnálom, hogy nem jegyeztem fel szó szerint, miként hangzik ez a mondat finnül.
Harmadik napja voltunk Montenegroban, egy filmfesztiválon. Phil Kanadából, Arto Finnországból, Julija Ukrajnából, Susan Dél – Afrikából, valamint jómagam, ez volt a mi véletlenszerűen összeverődött kis társaságunk.
Az idézett mondat először Phil szájából hangzott el angolul, majd megkért engem és Arto-t, hogy mondjuk el mi is ugyanezt, ki-ki saját anyanyelvén. A hatás leírhatatlan volt. Phil ámulva hallgatta a két – számára teljesen ismeretlen – nyelv szavainak finom gördülését, a két mondat hasonló lejtését, aztán egyenként összehasonlította a szavakat... no igen, most már elhiszi, hogy Arto meg én kicsit sem értjük egymás nyelvét, így nem csupán a többiek iránti udvariasságból beszélünk egymással is angolul.
Phil aznap este még néhányszor megkért, hogy beszéljek magyarul, én pedig Arany és Ady legszebb dallamú verseiből idéztem neki. Közben lopva lestem, milyen élvezettel hallgatja…(Phil-nek remek zenei hallása van) és azt is megfogadta, hogy majd alaposabban utánanéz a finnugor családfának. Majd kijelentette, hogy szerelmes lett a sokszínű Európába.
lyenkor mindig rácsodálkozom erre a szépséges ajándékra. Az anyanyelvre.
„Kicsit irigyellek benneteket”, mondta egyszer félig komolyan egy lengyelországi kolléga. „Kevesen vagytok, a világon senki nem beszéli a nyelveteket, még csak hasonlót sem, mégis itt vagytok még mindig, a népes nyelvcsaládok szorító ölelésében, mint valami marslakók!” Aztán ennek ürügyén beszéltünk kicsit a magyar kultúráról, meglepett, hogy ismeri péládul Ady Endre nevét, őt viszont az lepte meg, hogy Ady szülőhelye nincs a mai Magyarország térképén. Arra a kérdésére nem tudtam pontos választ adni, vajon mennyien beszélnek magyarul a világon. 16 – 17 millióan? Vagy kevesebben?
Például fogalmam nincs, hány magyar él a tengeren túli országokban, Dél – Afrikától Kanadáig, vagy éppen Ázsiában. Azt sem tudom, hányan és hogyan tudják tovább éltetni az anyanyelvet a teljesen idegen nyelvű környezetben.
De sokan megteszik, ezt biztosan tudom.
Az elmúlt nyáron a kanadai Waterloo-ban (Ontario) betévedtünk egy sörfőzde boltjába. Brick Brewery, ha jól emlékszem, ez volt a neve. A pultnál a fiatalember épp egy másik vevőt szolgált ki, miközben mi a söröket nézegettük, és halkan beszélgettünk. A 20 év körüli ifjú igazi kereskedő módjára ajánlgatta a portékát, majd váratlanul azt mondta: „Fogadjunk, kitalálom, honnan jöttetek. Legyen a tét két üveg sör, itt ez az úr lesz a tanú!” Állt az alku ( mindez természetesen angolul zajlott), a férfiak egymás tenyerébe csaptak, majd a pultosfiú széles mosollyal és ékes magyarsággal megszólalt : „Magyarok vagytok!”
Még vagy húsz percet időztünk a boltban ( a másik vevő, egy helybeli férfi szemlátomást élvezte a helyzetet, megállapította a fogadás eredményét, aztán diszkréten elköszönt). A fiatalemberről kiderült, hogy 8 évesen, szüleivel költözött ki Kanadába, Erdélyből. De egy tősgyökeres pesti srácnak is becsületére válna, olyan szépen beszélt magyarul. Azon a nyelven, amelyet szülei úgy másfél évtizeddel ezelőtt gondosan elcsomagoltak, magukkal hoztak, őrzik, ápolják, továbbadják. Azon a nyelven, amelyet azóta jobbára csak odahaza, vagy néha, a torontói magyar közösség rendezvényein gyakorolhatott.
A történetnek itt vége is szakad. Végül négy üveg sörrel távoztunk, amelyet este, a vacsorához ittunk meg, miközben újra felidéztük a találkozást a fiatalemberrel. Aki talán sok más fiatalnál jobban tudja, mekkora kincs az anyanyelv, amely elringat, mesél, zenél, képeket fest elénk, kitölti álmainkat.
Amely kultúránk alapja.
Amelytől megfosztani valakit csak akkor lehet, ha ő is úgy akarja.
Őszintén: sör még nekem olyan jól nem esett, mint akkor.

Megtekintések: 204

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Réthy Margit December 28, 2010, 9:31pm
Természetesen igen, kedves Rózsa. És köszönöm. Boldog Újesztendőt!  m
Hozzászólt Telchne Dancs Rozsa December 28, 2010, 4:12pm
Kedves Margit, ha megengeded, kozlom ezt az irasodat a Torontoban megjeleno ketnyelvu - magyar-angol - kulturalis folyoiratomban. Jelezd, ha igen a valaszod. Addig is BUEK! Szeretettel, Dancs Rozsa
Hozzászólt Torma Ferenc Április 1, 2010, 5:51pm
Megható, és elgondolkodtató. Büszkék lehetünk arra, hogy ennek a 16 vagy17 milliós csapatnak tagjai lehetünk.
Hozzászólt Aradiné-Gottner Ilona Március 3, 2010, 8:03pm
Mindennel eggyetértek Csutoros Ernő Tamásné hozzászólásával ! Igen, ezt tapasztalom én is,annyival kiegészítve,hogy nagyon gyakran - helytelenül - használják a magánhangzókat,pl.: "láthatóak " szerintem így helyes "láthatók".
Hozzászólt Csutoros Ernő Tamásné Tihanyi Ir Március 3, 2010, 11:35am
Ez az írás, nem megható, hanem igen tiszteletre méltók az olyan szülők, akik gyermekeikbe kiskoruktól képesek a legtávolibb idegenben is betáplálni az anyanyelv és az igazi HAZA szeretetét. A szomorú az, hogy egyre többen hagyják figyelmen kívül a szép anyanyelvünket, rövidítik a szavakat, idegen szavakat kevernek beszédükbe, az ikes ige helyes használata már kezd teljesen feledésbe merülni, már a TV műsorvezetői sem törődnek vele, a magánhangzók hasonulását sem veszik komolyan, sokszor szíven ütnek mondatok, s, ha
szólok valakinek, hogy helytelenül használt egy-egy szót, még felháborodik.A helyhatározókat sem használják helyesen.Egyetemi tanár ismerősömre egyszer rászóltam, mikor elkért tőlem valamit azzal a kifejezéssel, hogy "add oda!".Csak néztem, hogy kinek is adjam, mikor senki nincs rajtunk kívül a helységben.Megkérdeztem:Kinek adjam? Hát nekem! Sokáig magyaráztam az igazamat, hogy én oda adom Neked, de Te ide adod nekem, mégis azóta is csak helytelenül
használja.Amíg Kolozsváron éltünk, több évtizeden keresztül, állandóan ott lebegett előttem a nemzetem, anyanyelvem és hitem megőrzésének fontossága.Mióta itt élünk egyre szomorúbban tapasztalom a közömbösséget az anyanyelv, a Haza, a nemzet és a család fogalmával szemben.
Hozzászólt Székely Emese Március 2, 2010, 4:38pm
Nagyon szép ez az írás, megható!
Hozzászólt Borbély (Jakab) Emese Január 28, 2010, 4:50pm
Ilyen népszerű a nagyvilágban a magyar néptánc!

"Féléves ausztráliai néptáncoktatásról tért vissza a napokban Farkas Tamás. A békéscsabai néptáncos a Tabán Néptáncegyüttessel és utánpótláscsapatával is sorra éri el a sikereket. Legutóbb a burgaszi néptáncfesztiválon nyertek első helyezést. Lapunk Farkas Tamást választotta a hét emberének.

— Korábban Kanadában oktatott, most éppen Ausztráliából tért vissza. Ilyen népszerű a nagyvilágban a magyar néptánc?
— A második, harmadik generációs magyarok fantasztikus módon nyitottak mindenre, ami az anyaországból származik. Azt tapasztaltam, hogy még azok is, akik a nyelvet már nem beszélik tökéletesen, törekednek a magyar hagyományok megismerésére és elsajátítására. Tavaly Kanadában négy hónapig vezettem a torontói Kodály Táncegyüttest, közben értesültem az ausztrál lehetőségről, és megpályáztam ezt a féléves munkát. Megtiszteltetés, hogy egy Magyarországtól 22 ezer kilométerre élő közösség, amely minden erejével a fejlődésre törekszik, felkért oktatójának."

http://www.beol.hu/helyi-ertek/a-het-embere/hazatert-a-tanc-nagykov...
Hozzászólt Borbély (Jakab) Emese Január 27, 2010, 8:24am
Kedves Margit!

Nagyon tetszett a szép és megható írásod. Nem tudom kérdésnek szántad-e: „azt sem tudom, hányan és hogyan tudják tovább éltetni az anyanyelvet a teljesen idegen nyelvű környezetben”, de én úgy éreztem itt egy alkalom, hogy megosszam személyes tapasztalatomat a „hogyan” kérdéssel kapcsolatban, mert úgy érzem ez nekem sikerült.

Függetlenül attól, hogy gazdasági-, politikai ok vagy éppenséggel kalandvágy vett rá arra minket, hogy elhagyjuk szülőföldünket, úgy tűnik közös célunk a magyar nyelv valamint a hagyományok ápolása és azon törekvés, hogy utódainkkal megismertessük, megszerettessük azt.

Hogy mi szükségem erre egy olyan országban, ahol a hivatalos nyelv angol és francia? Erre egyszerű a válaszom. Elsősorban gyerekeimmel csak anyanyelvemen vagyok hajlandó beszelni, hiszen ez az a nyelv, amit a legjobban át tudok adni nekik. Továbbá könnyebb két gyereket megtanítani magyarul, mint a rokonságot angolul, ha esélyt akarok adni gyerekeimnek, hogy megismerjek és kapcsolatot tartsanak az otthoniakkal; nagymama, nagytata, nagynéni, nagybácsi, unokatestvér stb.
Nem beszélve arról a sok élményről, aminek a magyar irodalom csodálatos világa által jutottam a birtokába, hogy tudnám megosztani velük, ha nem beszélnék anyanyelvemet.

Ahány nyelven beszélsz annyi helyen érezheted otthon magad. Ezért arra törekedtem, hogy minél több tőlem telhető lehetőség ajtaját kinyissam előttük. Francia iskolába járattam őket függetlenül attól, hogy angol tartományban élek és ily módon A kis herceget franciául, Harry Pottert angolul, Ábelt meg magyarul olvashatják.

A hétvégi magyar iskola http://www.szenterzsebet.org/indito-iskola.htm ,ahol heti három óra alatt, a pedagógusok a nagy Magyarország irodalmát, történelmét és földrajzát próbálják megismertetni a diákokkal, valamint a cserkészet http://szenterzsebet.org/indito-cserkeszet.htm meg a néptánc http://www.kodaly.ca/ is sokat segített abban, hogy a magyarságtudatuk elmélyüljön. Ezentúl az egyházhoz való tartozás, a mi esetünkben Szent Erzsébet templom http://www.szenterzsebet.org/index2.htm, valamint a Magyar Kultúrközpont http://www.hccc.org/about.php is jelentős szerepet játszott abban hogy gyerekeink érezzék, hogy egy olyan közösséghez tartoznak, aminek a célja az anyanyelv és hagyományok ápolása. Itt találkoztam harmadik generációs magyar származású gyerekekkel, akik a magyart csodálatosan beszélik, szüleik valamelyik magyar közösségben, mit például a Kodály néptánc-együttesben vagy a cserkészetben találtak egymásra.

Az itteni tapasztalataimra alapozva állítom, hogy nemcsak nyelvében, hanem hagyományaiban is él a nemzet. A szülőkön múlik, hogy megvalósítható-e vagy sem „tovább éltetni az anyanyelvet a teljesen idegen nyelvű környezetben”

Nem könnyű, de lehetséges.

Emese
Hozzászólt Réthy Margit Január 23, 2010, 7:25pm
Köszönöm! :-))
Hozzászólt Gábor A. Pavluk Január 23, 2010, 6:11pm
" Ei ole kylmä, voit kävellä rannalla ennen päivällistä."

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek