Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Mostanáig nem tudtam, mikor van Nicolae Ceausescu születésnapja.
Pedig sok éven át kellett naponta látnom a portréját, az otrombán retusált fényképet, amely ott lógott a tábla fölött, minden romániai iskola valamennyi osztálytermében. Őt láttam, ha újságot vettem a kezembe, ha bekapcsoltam a tévét. Őmiatta dideregtem az út szélén, a többi iskolással együtt, a novemberi vadászidényben, amikor arra járt.
De soha nem gondoltam arra, hogy egy ilyennek is van születésnapja.
Alig néhány hete tudom, mégpedig a rokonától, Emil Barbulescu-tól, aki telekürtölte a sajtót szoborállítási tervével.
Az ám, még a francia hírügynökség is interjút kért tőle az ügyben!
Scornicesti-ről sem tudtam egyebet mostanáig, mint azt, hogy Ceausescu szülőhelye. Most már azt is tudom, hogy 13 faluból rakták össze ezt a mesterséges „várost”, amelynek circa 13 ezer lakója a jelek szerint még mindig valamiféle hálával gondol a település nagy szülöttére. Bizonyára így lehet, ha senki nem tiltakozik az ellen, hogy húsz évvel a fordulat után, a főtéren felállítsák a néhai diktátor mellszobrát a jeles születésnapon, január 26-án.
Szép szobor lesz, mi több, méretes! - ecseteli büszkén a rokon, aki azzal is elhenceg, hogy egy Franciaországban élő román szobrász már dolgozik élete minden bizonnyal leghírhedtebb alkotásán. Ha pedig a bukaresti hatóságok megtagadják az engedélyt, legfeljebb magánterületen, egy udvarban mosolyog majd hű népére a nagy vezér, úgy három méter magasból.
Ezek után hihetőbbnek tűnik az a városi legenda, amely szerint Kelet – Romániában létezik egy település, amelynek lakói 1989 decemberében átaludták a fordulat napjait. Áram és posta nélkül, tévé, rádió és újság híján csak tova januárban értesültek a változásról…
…Nem lehetett nem gondolni sűrűn azokra a napokra, hetekre mostanában. Még akkor is, ha a kerek évfordulót enyhén szólva zárójelbe tette az elnökválasztás és a kormányválság körüli hacacáré Romániában.
Ami Temesváron történt december 16 és 22 között, az nemesen tisztának és egyértelműnek tűnik még ma is.
Ami viszont a házaspár megfutamodása utáni káoszt illeti, kételyt kételyre halmozva próbálok összerakni valamit, a lehetséges forgatókönyvek alapján.
Egyik biztos támpontnak vélem a televíziót, amely akkor a manipuláció legfőbb eszköze volt. A képlet egyszerű: a hazug és nézhetetlen korszak után, egyik pillanatról a másikra olyasmi öntötte el a képernyőt, amiről álmodni sem mertünk. Ráadásul egy olyan lélektani pillanatban, amikor a csodával egyenértékű eseményeket éltünk meg…hogyisne hittünk volna el mindent, amit akkor láttunk és hallottunk, hiszen rövid időre naivvá és gyanútlanná lettünk a történelmi erővel ránkzúduló szabadság érzésétől!
Egy mozzanat, a teljesség igénye nélkül : december 22-én, a négyes stúdióban, a szocreál giccsparádéba illő tolongásban, a kellő pillanatban tűnt fel Victor Atanasie Stanculescu. Csakhamar valódi tábornoki attitűddel intézkedett, üzent a képernyőről, tagja lett a Nemzeti Megmentési Frontnak, és ott láthattuk a Ceausescuékat virtuóz gyorsasággal kivégeztető társaságban is
Mindezt alig egy héttel azután, hogy Temesváron megtapasztalhattuk, milyen az, amikor fegyvertelen emberek esnek össze holtan a saját országuk katonái által leadott lövésektől.
A fegyveres megtorlást Temesváron a Ceausescu által odavezényelt „mesterhármas” (Stanculescu, Chitac és Gusa) irányította. És homályosan úgy emlékszem, mintha erről már akkor is tudtunk volna valamit, amikor a begipszelt lábú tábornok, későbbi miniszter (!) ott parádézott a képernyőn.
Ha máskor nem, akkor kellett volna gyanút fognunk, azt hiszem.
Vagy legkésőbb januárban, amikor a „terroristák” körül szőtt mendemondák megmagyarázhatatlan gyorsasággal megszűntek. Mintha nem is lettek volna. Győztünk, a hadsereg kitett magáért, az ellenségről pedig szó ne essék!
Ma sem tudjuk, ki harcolt ki ellen és miért, a házaspár bukása utáni napokban. Minek, kinek kellett a sok értelmetlen emberáladozat.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága nemrég elmarasztalta Romániát a 89-es eseményekhez fűződő perek lassúsága miatt. (Stanculescuék ellen 1997-ben emeltek vádat, a legfelsőbb ítélet pedig csak tavaly született meg.) A román állam köteles kártérítést fizetni az áldozatok hozzátartozóinak.
Sovány vigasz. És aligha csillapítja a jogos felháborodást, amelyet a marosvásárhelyi polgármester kezdeményezése váltott ki, húsz évvel a temesvári sortüzek után.
Vajon sikerül-e megakadályozni, hogy Marosvásárhelyen szobrot állítsanak a tűzparancsot kiadó egyik tábornoknak, Stefan Gusa-nak?
Hiszem, hogy igen.
Mert ez nagyon fontos volna.
Scornicesti-re úgysem járok.

Megtekintések: 42

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt nemes lászló Január 5, 2010, 5:02pm
Mi paplanszájúnak neveztük ! Gábor igazad van ,jó helye lenne a londoni panoptikumban ,Madamme Tusseau valamit megérzett annak idején ! Laci
Hozzászólt Gábor A. Pavluk Január 5, 2010, 4:32pm
Hibaigazítás:
"a Diktátort megmintázni nem kell félnetek jó lessz én nem ellenzem" de csak a londoni viaszpanoptikumba való !
Hozzászólt Gábor A. Pavluk Január 5, 2010, 3:23pm
Tisztelt Réthy Margit
minden elismerésem az öné ...
"aDiktátortmegmintázninemkellfélnetekénnemellenzem" de csak a londoni (madamm Tuseau - vagy hogyishívják) viaszpanoptikumába való !
Hozzászólt nemes lászló Január 5, 2010, 10:47am
Kedves Réthy Margit !
Olvasom és nagyon jó érzéssel olvasom az írását,meg vagyok döbbenve !A tisztán látása,és ellemző tehetsége örömmel tölt el,engedelmével magamra ,az akkori magamra gondolok,amikor szembesültünk a TV-ben egy igazi balkáni piac jelenetek sorával,és a remény pillanatok alatt elszállt amikor megjelent a piros puloverrel az a Petre Roman akiről akkor még semmit nem tudtunk.És ezek után már minden logikussá vált ,hogy mi fog következni... és nemsokára jött is : Marosvásárhely és a többi
Hozzászólt Réthy Margit December 30, 2009, 7:33pm
A hír november végén jelent meg a sajtóban, a Magyar Távirati iroda is átvette. ( Akkortájt tettek közzé egy felmérést is, amely szerint Romániában az emberek egyharmada úgy gondolja, Ceausescu sok jót is tett az országnak, nemcsak rosszat...) Scornicesti polgármestere azt mondta, Ceausescu egy nagy formátumú történelmi személyiség volt... Hát igen, ezt Hitlerről és Sztálin atyuskáról is ki lehet jelenteni...
Úgy tudom, a tervezett Ceausescu - szobor ügye is benne volt abban a jegyzékben, amellyel Tőkés László a Gusa -szobor felállítása ellen tiltakozott az Európai Parlamentben.
Hozzászólt Berekméri Edmond December 29, 2009, 10:04pm
A Gusa-szobor felállításáról szóló hír nem újdonság számomra (Marosvásárhely közelében lakom), de a tervezett Ceausescu-szoborról most hallok először. Remélem, hogy érdekvédelmi szervezeteink tiltakozni fognak az 1989-es események ily módon való meggyalázása ellen.
Bezzeg, nagy magyar írónk, Wass Albert kőmása a holtmarosi templomban pihen, mert a hatóságok nem engedik a köztéren való elhelyezését! Erről jut eszembe a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában kiállított Wass-szobor története. A Vándor Székely felirattal ellátott mellszobor valójában Wass Albert kőmása, de a posztamensre nem írták ki az író nevét, s így sikerült kicselezni a tiltók táborát...

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek