Csinos riporternő faggatta a harc- és fogság által edzett aggastyánt. A háborús emlékeiről kérdezte az öreget. Kész csoda, hogy a kilencvenen is felüli ember korához képest fiatalosan mozgott, emlékezett és gondolkozott. Ezt használta ki a rádió formás alkalmazottja. Hosszan beszélgettek fiatalságról, háborúról, nagy csatákról és a keserű fogságról. Mesélt az öreg, hisz a kérdések egyre több emléket juttattak eszébe.

        Megemlítette, hogy a fogságban milyen felületes volt az orvosi vizsgálat. A riporternő erről a témáról is faggatni kezdte. Kis tétovázás után aztán elkezdődött az emlékezetes magyarázat.

- Fölsorakoztunk. Jött az orvos, mindenkinek megfogta itt hátul, így né’. – ezzel az öreg jól megcsípve a riporternőt, szépen mintát vett a hátsófeléről. – Akinek nem érzett a csontja, az első osztályú munkaerőnek számított.

- Magát is odatették volna dolgozni! – kacsintott nagyot az öreg a csípéstől fölszisszenő rádiós szemébe nézve.