Egy szép májusi délután nem kevés kaland után hat festő érkezett Székely-Pálfalvára , tíznapos alkotótáborra készültek. Lélegzetállító látvány fogadta őket amint kiszálltak az autóból. A vendéglátó Berze panzióból a Székelyföld panorámája terült szemük elé . Felvillanva a távolban a Fogarasi havasok hóval borított völgyei fensíkjai, míg az előtérben a zöld minden árnylata vidította a szemüket. Izgatottak voltak a látványtól, és a várakozástól. Hamar megismerkedtek a vendéglátó családdal, és ezt segítette a jóféle ételek italok sokasága. A leszálló este hamar ráborult a tájra és csak a távoli falvak fényei pislákoltak a sötétlő dombok között. Házigazdáik Szabó Botond és felesége Ildikó megnevezték a fénypontokat . Még ismeretlenül csengtek a felsorol nevek Kecset , Firtos, Kisfalud …., messzi távol pedig Székelyudvarhely fényei imbolyogtak az éjszakában. A társaság tagjai a Network internetes portálról ismerték egymást , mindannyian az alkotás a festés és a természet szerelmesei. Megörökíteni, megmutatni szeretnék  e kis település mindennapos életét, házait, tájait szépségét és nehézségét . Könnyű álmot hozott az éj , és hamar virradt , a kiadós reggeli után az első témakereső séta mindjárt ismerősöket hozott . A tábor megálmodójának régi barátai oldották a kezdeti elfogódottságot . A régi fényüket lassan elvesztő , de öregségükben is oly szépséges székely-kapuk, elhagyatottságra ítélt házak között bolyongva , témakeresés és fotózás közben  lassan feltárult előttük a település   girbe-gurba  utcarendszere , a csordához tartó tehenek lassú kérődző vonulása, egy csikaját vadul kereső kanca veszett vágtatása. A barátságos invitálás egy-egy portára mind-mind jóízű beszélgetést hozott . Nem maradhatott el a helyi ízek kóstolása, ami általában  szilvapálinkával kezdődött és áfonyával folytatódott, de rögtön asztalra került a helyben készült sajt , vagy orda, paradicsom, som, és hecsedli lekvár, málna szeder és fenyőszörp. Barátságos nyíltszívű székely emberek nem tekintették idegennek a vendéget, közvetlenségük ráragadt a társaságra  és elkezdődött az alkotó hét. Ismerkedés az enkausztikával (viaszfestés ) többeket magával ragadott. A házigazda serdülő leányát a portré szekció ültette modellnek, míg néhányan bemelegítő akvarelleket készítettek, vagy alapoztak. Lassan elkészültek az első alkotások és estére már szemlére tették egymás elé . Másnap az iskolát felkeresve , megbeszélték a kézműves gyermekfoglalkozások rendjét, itt a falu 4- 15 év közötti iskolás gyermekei öt napon keresztül ismerkedtek az alkotó munka örömeivel és sikereivel. Egy napon a tanterem  vidám  zsivalyát harangzúgás némította el. Jött a jég , félreverték a harangot, elzavarván a jégesőt, és jelezve mindenki siessen haza vagy biztos fedezékbe. Sajnos sok palántát és gyümölcsöt elvert a jégeső, néhány lábasjószág is elpusztult, de a gyerekek biztonságban voltak. Közben az alkalmi műteremben tovább folyt az alkotó munka melynek heve a modellt is magával ragadta , Sarolta Székelyudvarhelyen tanul egy művészeti iskolában, így nem állt távol tőle,  hogy ecsetet és vásznat ragadva belekezdjen élete első képeibe. Bizony elakadt a szavuk , mert a csinos modelljük olyan kiváló képet varázsolt eléjük, amire nem is gondoltak. Persze a témagyűjtés nem akadt le a faluban, egy szép napfényes délelőttön útnak eredve , hegyen völgyön igazi földutakon hajtva felkeresték Énlaka híres templomát, Kőrispatak csodás házait, és Bözödújfalu mementóként meredező csonka templomtornyát, fotózták, vázolták a tájat , az alkalmi idegenvezető karakteres profilját, és csak szívták , szívták magukba azt a sok leírhatatlan élményt amivel fogékony szemük minden pillantása találkozott. Az alkotásban összekovácsolódott közösség elhatározta hogy közösen megfesti a panorámaképét a mögöttük magasodó hegyről, így született egy közel négy méter hosszú festmény amely Székely-Pálfalva  faluházában díszeleg azóta. Erre a társaságra nem volt jellemző a „ közös lónak túrós a háta „ közmondás, hiszen több közös alkotás született mindmegannyi méltán művészi rangú. Nagy élmény volt a híres fafaragó mester műhelyében tett látogatás Vajda Feri számtalan székelykapu és tulipános láda alkotója szerényen mutatta kézműves műhelyét melyről kevesen hinnék, hogy készült itt 22 méter nyílású 7 méter áthajtási magasságú kapu is. Egy este felkeresték Palkó Krisztina sajtkészítő manufaktúráját is ahol az ügyes kezek között szinte boszorkányos gyorsasággal készül a fonott sajt ami füstölés után éri el utolérhetetlen ízét. Készültek az alkotások, kattogtak a fényképezőgépek, lassan beteltek a hozott vásznak . Egy hét alatt készült közel kilencven alkotás, Olajfestmény, akriltechnika, pasztellkép, akvarell, enkausztika és grottázs, pitt-ceruza.  Tájkép, csendélet, portré, utcakép, életkép , felsorolni is sok. Pünkösd Vasárnapján  berendezték a rögtönzött kiállításukat a faluházban, ahová a gyerekek is elhozták a héten készült alkotásaikat : méhviaszgyertya, papírvirág, hűtőmágnes, üvegfestett tükör, és csuhécsokor. Méltán éreztek büszkeséget, hogy saját alkotásaikkal szerepelnek a „művészkollégák”  között. A Pünkösdi Mise után a falu apraja nagyja mind a kiállításra vonult és a rövid köszöntők után baráti beszélgetéssel elemezték a képeket, ki-ki rálelve egy-egy ismerős fára, ablakra, tornácra . Az alkotók ünnepélyesen átadták a falunak szánt alkotásaikat, és elérkezett a csomagolás ideje. Nehéz volt a búcsú, az utolsó este fáradtan erőtlenül koppantak a ceruzák , megbénította az eddig oly fürge alkotó kezeket a távozás szele. Csak egy gondolat öntött erőt a szívűkbe : hagyományt készültek teremteni , lerakták egy alkotótábor alapjait , és így búcsúztak : „Jővőre veletek ugyanitt”. Álljon itt a most nevük, megérdemlik : Baranyai-Tóth Éva , Fodor Ilona, Gebora István , Jeles Teréz, Szabó Sarolta, Varga Anikó és Zsidákovics Mihály.  Székely-Pálfalva és a Berze vendégház visszavár !

Az alkotásaikból közös kiállítás nyílik Verőcén június legvégén az „Erdélyország az én hazám” világtalálkozón

Székely-Pálfalva 2012 05 28.