Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Még a háború előtt történt, hogy Rezső bácsi, Puszi úr édesapja, aki már jóval túljárt élete delén, betársult Salamon úr mellé az Aranysárkány nevű kocsmába.                                               Sokan bolondságnak tartották kocsmát venni a temetőkert közelében, de Salamon Ármint sem ejtették a feje lágyára, mikor megvette a rozoga épületet. Fél éven belül kicsinosította, új berendezést és pultot csináltatott, kis asztalokat tett az utca felöl, az udvaron meghagyta a lonc befutotta öreg pergolát és láss csodát, hamarosan felfutatta a forgalmat. A bejárat feletti elaggott cégtáblán öreg sárkány kémlelte a kisvárosi eget, aranya patinává kopott, ám betűi büszkén hirdették, sört, bort és pálinkát kínál a kiszáradt torkoknak.                                                  A közeli temető foghíjas kerítésén öreg fűzek könyököltek, ciprusok meredtek vádlón ujjként az égre, ám ez lényegesen nem befolyásolta a kocsma törzsközönségének lelkiállapotát. Bizony, rövid időn belül bebizonyosodott, Salamon Ármin és Rezső bácsi jól gondolkodott, sokan betértek a temetőből egy búfelejtőre a szomorú esemény után, bár egyszer az ellenkezője is megesett.

Az történt, hogy Bubánszki úr, aki félállásban kommunista volt, még temetés előtt belépett egy szíverősítőre, mert meghalt az anyósa, és ezt az újságot szerette volna megosztani Rezső bácsival. A megboldogultat ismerte a fél város, ritka szekáns teremtés volt, ehhez képest a kocsma törzsközönsége melegen gratulált a hír hallatán és egyöntetűen megállapították, ideje volt már, hogy elpatkoljon a vén boszorkány. Megvolt a temetés, aztán estére, mire nyugovóra tért a ház, Bubánszki úr dörömbölést hallott. Álmosságtól vaksin nyitott ajtót és rémülten felkiáltott, jesszus, visszajött a mama. Összeszaladt a ház, de kiderült, csak a megboldogult ikertestvére érkezett meg Pélpusztáról, aki lekéste a temetést.                                                  Innentől fogva Bubánszki úr törzsvendég lett az Aranysárkányban, álmatlanságát frissen csapolt sörrel orvosolta, unikummal bélelve. Amire Salamon Ármin azt mondta, ez olyan, mintha valaki tortát enne húslevessel, mert köztudomású, hogy mind a kettő mennyei, de keverni nem tanácsos.

Teltek az évek, aztán Puszi úr édesapja is felköltözött a mennyei söntésbe csaposnak, és mindenki természetesnek vette, hogy fia veszi át a helyét. Nehéz, háborús idők jártak akkoriban, megcsappant a kocsma közönsége is, ezért Salamon Ármin kitalálta, csábító, fehér asszonykarokkal csalogatja be a hétköznapokba belefáradt férfinépet.                                           Egy napon rézvörös hajú, ibolyaszemű asszony koppantotta le kissé kopott bőröndjeit a söntés előtt, nagyot szusszant, körbenézett, és azt mondta, igazán levakarhatná valaki a légyszart az ablakokról, alig lehet kilátni.

Így került az Aranysárkányba Hankó Malvina, aki felvidékről utazott idáig, hogy megszépítse a kocsma, a tulajdonosok és a búfelejtők életének hétköznapjait. Rövid időn belül egészen szépen berendezkedett a padlásszobában, otthonosan dirigált Puszi úrnak és nem akadt emberfia, aki ellentmondott volna neki.

Érkezése egész lavinát indított el, a tisztára sikált ablakok új függönyöket kaptak, vasalt terítő került az asztalokra és tilos volt a padlóra köpni. Ezek után már senkit nem lepett meg, mikor két nap után Salamon úr is új nyakkendőt kötött. A forgalom megnőtt, sokan csak azért tértek be, hogy Hankó Malvina kék szemébe nézzenek, karjának remegő teltségét lessék, mikor a sört csapolja vagy kezének együtt érző simítását érezzék vállukon egy-egy temetés után.

Békességben teltek a napok, de semmi nem tart örökké (ahogy a komáromi cserepes mondotta, mikor másnap ledőlt az új kályha), mert a háború beleköpött a levesbe.

Egy este, zárás előtt Bubánszki elvtárs verte meg az ablakot, és figyelmeztette Salamon Ármint, jobb lesz búvóhelyet keresni vagy megszökni, mert rossz világ jön a másvallásúakra.  Rövid tanácskozás után Puszi úr javaslatára Salamon úr döntött. Egyedülállóként összeszedte kis culibuliját egy kézitáskába és felköltözött egy rejtekkamrába a padlásra. Kicsit füstös és szűkös volt a hely, ott a kémény szomszédságában, barnapiros oldalasok és sonkák merengtek a szegen, de jelentősen enyhített a helyzeten Hankó Malvina gondoskodása, aki naponta háromszor meleg étellel és jó szóval látta el.                                                                                  Puszi úr egy hétig panaszolta fűnek-fának, üzlettársa mily csúfosan lépett le a bevétellel, itt hagyva őt nyakig adósságban, Hankó Malvin meg a kofáknak újságolta a piacon szökése történetét. Hiába, nincs jobb hírvivő az asszonyoknál és a részegeknél.

Elég az hozzá, hogy nem keresték többé Salamon Ármint, viszont égre-földre kutatták pár hónap múlva Szedlacsek Pepit, aki fűtő és mindenes volt a nyilas pártházban. De addig történt pár dolog.

Hankó Malvina látogatásai testben-lélekben megerősítették Salamon urat, vigasztaló szava és keze elsimogatta a rémeket. Megnyitotta szívét és ágyát az üldözött előtt, és ebben az sem gátolta, hogy akkoriban Salamon Ármin kora szerint bízvást apja lehetett volna. Ám Hankó Malvina nagylelkűsége más irányába is megmutatkozott.

 Ekkor volt az, hogy a front közeledtével Szedlacsek Pepi, ki Puszi úr édes unokatestvére volt anyai ágon, és mindenesként a nyilas pártházban ügyködött, egy reggel, még nyitás előtt, bebocsátásért könyörgött. Puszi úr és Malvina meghallgatta, majd rövid tanácskozás után berakták Salamon Ármin mellé a kamrába. Mit csináltak ott ők ketten, addig a pár hónapig, míg köröttük dúlt az őrület, emberfia meg nem mondaná. Hankó Malvina igazságosan megosztva erejét és ölelését egyformán etette és ápolta a két bujdosót, egészen addig, míg Salamon Árminnak egy éjszaka hamis papírokkal sikerült az óhazába menekülnie.

Közeledett a front, és Hankó Malvina is megvívta addigra a maga csatáját, mert két hónapra rá, hogy Szedlacsek Pepi nyugatra szökött, Puszi úr kezei között félig kivérezve ikreknek adott életet.

Kék szemekkel hunyorgott a leányka, szája kiköpött Szedlacsek, a kisfiú kissé elálló fülei meg Salamon Ármint idézték.

Ám ez mind nem fontos, mert Hankó Malvina sajnálatos halála után Puszi úr sajátjaiként szerette és nevelte őket.

Tudják, ott az Aranysárkányban, a temetőkert mellett.

Megtekintések: 148

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Július 28, 2012, 9:24pm

...örvend a lelkem! Köszönöm!

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 28, 2012, 8:40pm

Végre odáig jutottam, hogy elolvastam. Jó élmény, így csak Te tudsz írni, azt most is elmondhatom.

Hozzászólt Margareta Vilhelem Július 28, 2012, 8:01pm

Érdekes kis történet!Tetszik!

Hozzászólt Kenesei Aurélia Július 28, 2012, 11:30am

...tudjuk..."ott az Aranysárkányban, a temetőkert mellett"....ha eljön az idő....folytatódik a mese...s a mi világunk is szépül....gazdagodik vele...várom de nagyon várom..kívánok sok erőt Puszi úrnak....

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 28, 2012, 7:36am

Kíváncsian várom a folytatást!

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Július 27, 2012, 9:30pm

...majd kiderül, kedves Zsuzsa :))

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 27, 2012, 9:07pm

Hogy milyen furcsaságokat produkál az élet... Vajon hogy nevelte Puszi úr az árvákat?

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek