Úrinő vagyok-e, vagy mi a fene?

Főutca. Mustárért megyek be egy élelmiszerboltba. Megveszem.

Közben a bejárat elé megérkezik a „szójalámis” kocsi. (Gyengébbek kedvéért szalámi szójából,

állítólag hús is akadt benne??!) Pár perc alatt kb. 80 fős tömeg áll a sorban, a bolt előtt. Az

elárusítónők bezárják az ajtót és kitessékelnek a boltból. Tiltakozom, ha már egyszer bent

vagyok, nem megyek ki, hisz én vagyok az ELSŐ!! De igenis menjek ki.

Mivel békés természetem van, kimegyek. Nyilván a sor elejére, az ajtóból lelépve.

Hátulról hangok - Menjen a sor végére! Mondom miért hát a boltból jöttem ki. Akkor is! – jő a

logikus válasz. Mi már másfél órája itt állunk! – Érdekes mondom ezelőtt tíz perce mentem be,

senki sem volt, de nem is lehetett, mert árú sem volt. Akkor se, menjen hátra – jő a hang.

Na, így finoman eltársalogtunk a hangokkal, mint egy előkelő francia szalonban. De

kezdett utálni a tömeg, főleg a hátsók. Nyilvánvalóan azt remélték, ha engem sikerül kiutálni,

a valószínűségszámítás alapján nekik is jut negyedkiló szalámi. Csak annyit adtak. De én csak

álldogálok nyugodtan saját igazam tudatában, viszont a hangok alapján pofátlanul.

Szerintem úgy, mint egy angol lady. Különben is rém elegáns voltam. Elhalt

nagynénim kb. 30 éves klasszikus szabású kosztümjében, amit a nagybátyám úgy nyújtott át

nekem, mint a Stuartok a koronaékszereket. Egyszóval egy elegáns lady vagyok sejtelmes,

elnéző, főúri mosollyal ajkamon.

Egyszer csak egy energikus kéz a kosztümreveremnél fogva kirángat a sorból. Úgy

rángat, mint egy aszfalttörő pikámer. Egy másik „hölgy” volt, jó erőben lévő, kicsi, zömök,

tiszta izom, látszott rajta, hogy ládák cipelésével vagy más tisztességes fizikai munkával keresi

meg a heti negyedkiló szójalámira valóját.

Az arca színét tekintve vörösborral is erősítgethette magát a munkára, na meg a sorban

állásra. Érzett is rajta. De a férjén még jobban, aki egyelőre csak szóban, szintén csatlakozott a

cselekményekhez. Tömény alkoholfelhőket eregetett felém, míg szidta a fajtámat és az összes

felmenőimet, főleg magyarul, lévén anyanyelve, de mondta románul is ami szép s jó ráragadt.

Gondolom a publikum kedvéért, hogy mindenki megértse!

A hölgy még mindig vadul kapaszkodott a galléromba és rángatott. Már teljesen össze

voltam mixelve! Tűzpiros haja volt, olyan punkos. Lehet ugyan, hogy a mosás és a fésülködés

Mindenesetre ennek a tűzpiros hajnak a mozgása bűvölt meg, mint bikát a vörös

posztó! Mintegy álomban kinyújtottam a karom, és a kezem begörbült ujjakkal megállt a feje

felett. Pár pillanat telt el ebben a feszült helyzetben! Szinte hallottam a dobpergést. ISTEN

BIZONY MEG AKARTAM TÉPNI! Aztán egy pillanat alatt átfutott az agyamon: Úrinő vagyoke, vagy mi a fene?! És lassan visszahúztam a karom.

Nagy győzelem volt saját magam felett! Máskülönben az is eszembe jutott, ha

megtépem abból írtó nagy botrány lesz, a fél város erről fog beszélni, na meg ezek itt ketten

úgy elvernek, mint szódás a lovát! Tehát GYŐZÖTT A TISZTA ÉSZ!