Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Retró
Marosvásárhelyre kerültem a művészeti iskolába, úgyhogy az determinálta a sorsomat tovább, muszáj volt festőnek lenni, hát festő is lettem, festettem a toronyban, a torony alatt, pincében, pince fölött, fürdőszobában. Vonaton. Mindenütt festettem. Muszáj így festeni, mert különben a festészetből nem lehet megélni.
Molter Károly mesélte volt, hogy mentek Kós Károllyal az Ellenzék szerkesztőségébe, s Kós meglátta a fiatal Dsidát verset írni. Megkérdezte tőle, mit csinál.
— Verset írok.
Mondta tovább Kós Károly:
— Nem szégyelled magadat? Fényes nappal verset írni!
Ebből magam is tanultam. Talán ezért is tartottam meg a festészetet.
Hogy fényes nappal nem írok verseket. Fényes nappal festek.
Hogy az én kedves falum mennyire értékeli az általam elkövetett dolgokat, ahhoz hadd mondjam el, hogy sorban álltam, még annak idején, a mészárszék előtt. Hát Korond különleges falu, ott még a mészáros se mészáros. Egy asszony volt a mészáros. Ez a mészáros-asszony, Erzsi néni, adta ki a húst, addig a sorban én voltam az egyedüli férfi, azt mondja: „Asszonyok, ne engedjük, hogy ilyen nagy emberek sorba álljanak."
Nem én voltam a „nagy ember", hanem Nagy Mózsi volt… A fejem fölött átadta neki a húst.
Neki. Akkor:
„Asszonyok, ne engedjük, hogy a tiszteletes úr sorba álljon!" Avval adja neki is át, a fejem fölött.
— Én is… festő vagyok — mondom. — Egyetlen ebben a faluban. Adjon már nekem is.
— Ebbe’ a faluba senkinek semmi baja nem lesz — mondta erre Erzsi néni —, ha maga nem festi meg
Úgyhogy ebből megtudhattam, hogy a továbbiakban mire számíthatok.
Még egy dolog. Egy ekkora füzetbe szoktam rajzolni, ilyen kis rajzaim vannak. Pocita András, a falu hallgatag bolondja, de igazakat szokott mondani, odajön, s megnézi, hogy mit rajzolgatok. Hátulról nézte meg, a karomon keresztül. S azt kérdi.
— Ezér’ magának mit fizetnek?
Mondom: — Semmit.
— Értem.
Hát így állunk a művészettel.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Bölöni Domokos Február 25, 2014, 4:28pm
-
Szent a béke!
-
Hozzászólt Hatsech Gusztav Február 25, 2014, 4:25pm
-
Nagyon Sajnálom !
Én hirtelen a Búlőni Domokos ur fényképe melletti szőveget vettem észre előszőr és ez befolyásolhatott, ami azt irta : irta Bőlőni Domokos.. Kérem nézze el a tévedésem a magass koromra való tekintettel. A megirt véleményemet viszont sajnos meg kell tartsam, mivel " Én sosem tévedhetek " jeelszó alatt éltem eddig.
Maradok rendkivűli tisztelettel Guszti bácsi.
-
-
Ez a szöveg nem a sajátom, kedves Guszti bácsi. Alul ott áll, hogy Páll Lajos mondta el anno...Tehát az ő stílusához áll közel az Elekes Ferencé, ami nem csoda, hiszen nemzedéktársak.
Bizonyos viszont az is, hogy az Elekes fanyar diskurzusa erősen befolyásol. Aminthogy az is, hogy nem tudunk összeveszni, pedig már néhányszor megpróbáltuk.
Köszönöm az észrevételt.
-
-
Istenem mennyi ehez hasonló tőrténet lehet és mind elvesztődik, mert manapság mint kevesebbek a Bőlőni Domokosok. Sajnálom ! Itt merném megjegyezni egyik észrevételemet : most már nem csak gondolom hanem tudom, hogy a sokst egymásnelett élők, házastársak, barátok egy idő után valahogy átveszik egymás tulajdonságait, szokásait. Olvasva ezt a kis karcolatot az jutott az eszembe, hogy valahogy olyan ize van, mint az Eleke Frici barátom irásainak, csak mintha az Ővé egy kissé merészebben lenne fűszerezve. Nen csoda hisz jó barátok, sokat vannak egyűtt igy aztán ősszesimul a két stilus. Bocsánattal Guszti bácsi.
-
Hozzászólt Satan Csilla Február 24, 2014, 5:27pm
-
Ez a karcolat olyan, mint egy festmeny. Hangulata van, eletkep. Bizony, nem lehet valaki hazajaban profeta. En se ajanlom a falut megfesteni, tul szubjektiv. Viszont, ha meg meri festeni, az igazi erzelmek fejez ki.
-
Hozzászólt Beke Ernő Február 24, 2014, 3:58pm
-
A városon a pult alatt szolgálták ki a kivételes kuncsaftokat, titokba. Falun meg nyiltan. A beszédbe se köntörfalaztak ahogyan az olvastam. Egyenes beszés, egyenes írás.A többi már csak mese.
-
Hozzászólt Szilágyi Mihály Február 24, 2014, 3:24pm
-
Nem vagyok nagy ember, tartok otthon disznót...
Érdekes történet, jó volt olvasni!
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 24, 2014, 9:39am
-
-
Hozzászólt Tünde Mayer Fazakas Február 24, 2014, 9:13am
-
Dràga kicsi mamàm kérdezi mindig hogy dolgozunk van munkànk? Egyszer mondtam neki van mama biztositásokat kötök.Jó jó fiam de rendes munkàd van-e? Mikor megszültem ès konyhára mentem vissza dolgozni akkor megnyugodva jelentette ki,jól van fiam ez màr munka...Nekik ez a tisztessèges becsületes munka hiszen ő is cselèd volt Brassóba. Szóval ne lepődjön meg senki ha mifelènk mèg ma is csak az a munka amibe vèrt izzadva küzdesz:)
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Február 21, 2014, 12:09pm
-
...jó emlékezni és emlékeztetni a falusi hierarchiára, megtudni minek és kinek volt -van értéke....azóta már rég feledésben merülhetett a " nagy ember" , még a tiszteletes is más ...de a művész ..... művész ! örökre marad! ...ha " elmegy " is , itt marad....
( várom a Népújság augusztusi számát.....)
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz