Szólj hozzá !

Hozzászólt Rokonál Ágnes Január 16, 2011, 7:49pm

Kedves Zoltán! Igazad van, nem lehet hazugságban élni. Kettőnél több világ választ el bennünket, ha arra gondolok, amiért most, itt, mi ketten írásnak adtuk a fejünket.

Az egyszeri embernek sem kompetenciája, sem különösebb elvárása nincs az ún. nagy politikai megoldások iránt. Mindenki a saját életén, mindennapjain keresztül érintett vagy amennyire hagyja magát érinteni. Na én ez utóbbi típus vagyok.

Van egy kérdésem: mit szólnának mai Németország lakosai, ha a háborús évek deportáltjainak és kivégzettjeinek rokonai rajtuk kérnék számon a történteket?

Mi elvárjuk a törvénykezéstől, a politikusoktól, hogy helyettünk és számunkra olyan döntéseket hozzanak, amelyek mindenkinek jók. Na, ilyen nincs a világon! Tudjunk, hogy gazdasági érdekek kormányoznak, és holmi emberiességi szempontok alig merülnek fel, s ha igen, burkoltan.

Erre ott vannak a humánpolitikai szervezetek, szimpatizáns egyesületek stb., ahol olyan értékes eszmei értékek vannak, hogy ebből lehetne kovácsolni... valamit.

Én nem szeretem, ha véresen acsarkodnak az emberek, sokszor jogtalanul azért másra, mert annak tehetségétől függetlenül más élet adatott.

Én azt sem szeretem, ha lenéznek helyzetből és kinéznek országból másokat, mert valaki úgy gondolja, máshol jobb és szebb minden. Van, akinek el kell menni, hogy megtalálja azt, amit keres van,akinek ki sem kell lépni a szobából ... :)

Igen, Zoltán, büszke vagyok nagyon sok hazámfiára,akik dicséretre méltón legyőztek minden emberi akadályt azért, hogy megismertessék a világgal azokat a gondolatokat, amiket csak ők gondoltak :) De egy percig sem azért, mert magyarok voltak! Ez a tény számomra egy plusz információ, ami melegséggel tölt el :) csak mert magyar az anyanyelvem, amit hidd el, én is tudok úgy szeretni és becsülni mint bármelyik szerbiai, román, sváb, szlovák stb. földön lakó honfitársam, mert számomra nem léteznek országhatárok. Többek között ezért vagyok itt, ezen a honlapon is.

Ami pedig a hányattatást illeti, mindenki a magáét tudja és érzi.

 

Honfitársi üdvözlettel:  Ági

 

 

Hozzászólt Dobrai Zoltán Január 10, 2011, 1:55am

Kedves Ágnes!

Nem lehet hazúgságban és ámításban élni! ÉN 1972-ben jöttem Debrecenbe. Akkor  a Tanácsnál  osztályvezető lerománozott, majd a munkahelyemen  Főosztályvezető egy  5.000  fős vállalat 2. embere, vezetője. De én elküldtem a fogantatási helyükre! 2011-ben a szomszéd gyerek 5 éves: azt kérdezte  Te  román vagy Zoli bácsi? Az egyetemen  nem rejtette véka alá  sok oktató az ellenszenvét és utálatát a határontúli magyarokkal szembe.Meg is mondták nyíltan! Debreceni Gyerek  Klinika  Erdélyi 6 éves gyerek nem akarta lenyelni a gyógyszert, elkezdte pofozni és  bűdös románozni! A reakcióm   alpári volt mint az állítólagos ápolónőé.A volt feleségem naponta haza küldött romániába mert  ott cigányok élnek! Hosszú! De tények! Bűszkék vagytok: Kőrösi Csoma Sándorra,Arany Jánosra, Kölcsey, Kazinczy,, Wass Albertre,Kiss Manyira stb,stb. De  szívfájdalom nélkül 2010-ben  is voltak akik ellenünk szavaztak a MAGYAR PRLAMENTBEN! Tény!  Most is nemmel szavaztak ránk!

Hozzászólt Bálint Mária Január 9, 2011, 11:30pm

 "romániai magyar és magyarországi román között ugyan mi a különbség?" Hogy is fogalmazzak? Abszolút értékben semmi. Törvények szerint pl. a magyarországi románoknak lehet nemzetiségi önkormányzatuk, s mint olyan, külön támogatást kapnak az államtól. Ha mélyebbre ásunk, még több.

Hozzászólt Rokonál Ágnes Január 9, 2011, 10:56pm

Úgy látom, sikerült nagyon sűrűre fogni mondandóm velejét, s épp ezért félreértésekre adtam okot.

Akinek nem inge, nem veszi magára: semmilyen nemzeti érzést nem sértettem meg, pusztán a jelenlegi magyarországi hőzöngést ítéltem el, ami jellemzően hasonló politikai hátterű időszakokban a történelmünkben mindig is jellemző volt.

Zoltán: általánosítani veszélyes üzemmód, még szerencse, hogy nem vagyok sértődős típus :)

Marika: ugyanarról beszélünk, legfeljebb a szóhasználatunk különbözik :)

Egy dolog azért foglalkoztat mégis: romániai magyar és magyarországi román között ugyan mi a különbség? Félretéve a mindenkori politikai körülményeket az egyiknek MÁS a másik, s ez szerintem emberi hozzáállás kérdése. Sajnos, történelmi események igazolják, hogy ezt nagyon is kihasználták/ják a mindenkori kormányzatok. Jelenleg is ez van, sajnos :(

Tudom, hogy sok ellenérzést váltott ki a beírásom, ez természetes. MIndenkinek más motivációi vannak, akik hozzászólnak ehhez a témához.

Jó dolog beszélgetni!

Hozzászólt Dobrai Zoltán Január 8, 2011, 10:01pm

Kedves Ágnek!

 Én 39 éve élek Debrecenben  és ma is 2011-ben lerománoznak! Megszokni  nem lehet,elfogadni bűn! Mi  más megyéből jöttünk, csak ennyi!2004.dec.05-ét kiheverni nem lehet SOHA! Ott maradt a tűske! Én tudom mi az a szülés! DE soha nem éltem át , nem éreztem! Na valami hasonló a Ti anyaországi megértésetek! 

Hozzászólt Bálint Mária Január 8, 2011, 9:54pm

Valóban. Sose tudunk olyat szólni ebben a témában, hogy valaki ne tartsa helytelennek. Ágnes kedves, bizony érdem valamely nemzethez való tartozást megőrizni harmadik generációs "hontalannak" csúfoltként is. Nagy ára van annak. Megfizettük ott is, akik meg eljöttünk, itt is.

Hozzászólt Rokonál Ágnes Január 7, 2011, 9:17pm

Őszintén fájlalom, hogy ebben a témában (és persze másban is) az emberek többsége képtelen indulat nélkül beszélni. Elhiszem, hogy ki kell mondani, ami benn szorult, de ez sehová nem vezet, még megkönnyebbülni sem lehet tőle. Ellenkezőleg.

Én az ún. anyaországiak közé tartozom, merő véletlenül :), és nem szégyellem elmondani, hogy a véres szájú magyarkodást sok mindenhez tudnám hasonlítani...

Valamely nemzet szülöttének lenni szerintem nem érdem, csupán lehetőség arra, hogy annak vérmérsékletét, szellemi kincseit a magunkévá tudjuk tenni pusztán becsületből, kötelességből ha úgy tetszik, mert ezzel anyáink-apáink emlékének tisztelgünk.

Papírország vagyunk, ez egy rossz hagyomány. Sajnálom azt a sok tortúrát megjárt embert, aki ilyen megalázó helyzetbe helyezi magát pusztán azért, mert abban bízik, hogy ettől minden megváltozik.

Történelmileg nem volt kivihető, politikailag még úgyse, no már most akkor hogyan lehetne a nemzeti érzés megőrzését pszichikai, erkölcsi csorbulások nélkül siettetni?

Hozzászólt Dobrai Zoltán Január 7, 2011, 8:01pm

Szia Kedves Boglárka!

Én szoktam tolmácsolni " nekik " és ismerem őket! A többsége annyira értettek egyet az eljárással mint Te és én!Suma , sumarum  néha az Úrat emlegettük! Ők feladatott hajtottak végre! A lekük mélyén ők is ellene voltak! De a M***_S**** nek nem volt érdeke , hogy mi áttelepüljünk!

Hozzászólt Herbst Boglárka Január 5, 2011, 8:07pm

Ne haragudj ezt most nem értem:s

• ‹ Előző
• 1
• 2
• Következő >
• Lap