Kiképzés és eskütétel lejárta után sorra beosztottak őrségbe. Szerencsére nem az elsők közt voltam, így a társaim tudtak mesélni mit és hogyan kell csinálni az őrségbe. Jó tanácsokkal láttak el. Na, az egyik jó tanácsot a katona barátomtól kaptam, ő mondta a hármas őrséghelyet kérjem és este kilenc órától. Utólag átgondolva igaza volt tényleg az a legjobb csak az őrhelyeket és az időpontot körforgás szerűen cseréltük így ez nem állandó volt.

   Kicsit mesélnék bővebben főleg azoknak, akik nem voltak katonák és elképzelésük sincs róla milyen az őrségbe állás, igaz addig nekem sem volt. Teherautón vittek ki a laktanyától körülbelül tizenöt kilométerre, egy erdős részre, itt egy raktárt kellett őriznünk.

   Leszálltunk a teherautóról persze a szokásos névsorolvasás után következett az oktatás és a lőszer kiosztás. Ezek után az őrség parancsnok egyenként megkérdezett mindenkit hányas őrhelyre és hány órától szeretne beállni. Rajtam kívül is voltak, még akik tudták hova szeretnének kerülni. Már alig vártam, hogy este kilenc óra legyen furdalt a kíváncsiság. Akik le voltak váltva meséltek érdekesnél érdekesebb dolgokat, mint például, hogyan lehet a sötétbe megkülönböztetni az őz, a nyúl lépteit az avaron meg ehhez hasonlókat. Mint említettem nem ismertem félelmet csak a kíváncsiság hajtott.

 Na, elérkezett az időpont indulni kellett, kinn már sötét volt. Felsorakoztunk egyes sorba és az őrségváltó tiszttel az élen elindultunk leváltani a társainkat. Annyira sötét volt, hogy egymás lábaiba botladoztunk. Megérkeztünk a hármas őrhelyre a szokásos átvételi eljárás után egyedül maradtam. A fegyvert a nyakamba akasztottam gondolván onnan nem igazán tudják elvenni anélkül, hogy észrevegyem és mivel elkezdett cseperegni az eső beálltam a gombaszerű építmény alá, ami egy cső tetején egy kis fedő volt. Nekitámaszkodtam a csőnek és figyeltem a messzi távolba látszó város fényeit és hagytam, hogy gondolataim szárnyaljanak a képzeletem útvesztőin. Így elmélkedve egyszer csak egy furcsa zajt hallottam a hátam mögött, hirtelen meg akartam fordulni, de a puskám csöve elakadt a gomba csövébe és olyan érzés volt mintha valaki vissza akarná rántani a fegyverem, ez még semmi, de fentről széttárulva leesett valami, na, idáig tartott a derék katona egyből anyám asszony katonája lettem. Megmondom őszintén majdnem megtelt az alsó nadrágom, a szívem annyira kalapált, hogy a dobhártyámba úgy hallottam mintha száz dobos verné a ritmust. Csak akkor nyugodtam meg mikor messziről hallottam a katona kollégám hangját, a nevem szólítja.

 Megindultam botorkázva a sötétbe feléje. Beszélgetés közbe elmeséltem hogyan jártam mondanom se kell jót nevetett rajtam és megkérdezte tőlem, hogy senki nem mondta nekem, hogy a gomba felső részére van felrakva a sátorlap, amit eső esetén magunkra lehet teríteni, ez esett le és több mint valószínű fenn akadt valamelyik sarka és azért tárult szét előttem, mint egy árny.

    Annyira megijedve a sötétbe az óta sem voltam.

 Ennek a kis történetnek itt van vége de Rossz csont kalandjai azért folytatódnak.