Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Sütő András emlékére születésnapján

Nincs ellentmondás, sem képzavar a címben. Tanú vagyok, szubjektív, de hiteles is ebben a minőségemben. Tehát tanúvallomást teszek.*

1968 augusztusától az Igaz Szó szerkesztőségében dolgoztam korrektorként majd kép- és tördelő-, meg olvasószerkesztőként, és a Látóvá lett lapban is folytattam ezt a munkát 2003-ig. A földszinten az ÚJ Életet szerkesztették, amelynek főszerkesztője Sütő András volt, de itt dolgozott Szépréti Lilla, Balázs Imre, Kemény Zsuzsa, Varró Ilona, Elekes Ferenc, Erdélyi Lajos, Szekernyés László, majd Nagy Pál, aki itt lett Sütő barátja (azelőtt ő is az Igaz Szó szerkesztője volt, ő vett fel engem a laphoz Hajdu Győző bizalmasa és barátjaként). A névsor hiányos és elfogult, elsősorban az én barátaimat említettem. A 60-as évek végétől, Az anyám könnyű álmot ígér részleteinek megjelenésétől az Egy lócsiszár virágvasárnapja c. drámán át, a számomra oly kedves Csillag a máglyán keresztül, a csodálatos esszén, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat felkavaró élményétől el a szánalmas Balkáni gerléig, Sütő szinte minden ekkor született műve átment a kezemen, gondoztam szövegeit, és megbeszéltem vele minden apró tévedését, észrevételeket tettem, és minden apró észrevételért rendkívül hálás volt, ami egyik jele csak úgy zárójelben a tehetségnek és nagyságnak.

Íróként tehát érzékeny, környezetére figyelő, a nagy, a magyarságot, a nyelvet, a nemzet megmaradását érintő kérdésekben mindig is hajlíthatatlan volt. Ha valamiért kompromisszumot kötött vagy látszólag megalkudott, azért tette, mert úgy vélte, a magyarság, és nem utolsósorban a magyar nyelv érdekei ezt kívánják. Így volt eleresztve otthonról, ez tudatosodott benne már az 50-es években is. Magyar szakos diákként jómagam a 60-as években nem véletlenül választottam szemináriumi dolgozatnak Sütő András kijelentő mondatait mai magyar nyelvből, mert az akkori alkotók közül az egyetlen hitelesnek tűnő szerző volt, és igazán nem voltak unalmasak és hiteltelenek akkori remek kis novellái, elbeszélései. Vígjátékában, az egyfelvonásos Fecskeszárnyú szemöldökben még édesapám is játszott amatőrként, ebből lett aztán három felvonásban a Tékozló szerelem erdélyi sikertörténete, amit nem is említenek újabban, vagy akár a Harag György rendezte igazán pompás Vidám sirató egy bolyongó porszemért előadása. Emlékszem, abban az esztendőben, valamikor a 70-es évek végén Budapesten jó néhány színházi előadást néztem meg, köztük volt a Vörös postakocsi a Vígszínházban Darvassal és Ruttkaival, de mégis itthon, a Sütő-Harag produkció jelentett igazi élményt Tarr Lacival, Lohinszkyval és Gyarmati Pityuval. Ezután születtek a nagy drámák, amiket szintén a zseniális Harag vitt színre. Sütő jelen volt a magyarság művelődési életében, és megtalálta a módját, hogy jelen lehessen, hiszen valóban a 75-80-as években már lélegzethez sem jutott itthon. Magyarországra csempésztük ki műveit, egyszer jómagam is postás voltam, gyanútlanként, és Kormos Istvánnak, a kitűnő költőnek kellett átadnom valamelyik művét a Kortársnál. Boldogan segítettem, mert amikor kávémizéria volt, ő is hozott nekem Bukarestből. Fel sem fogtam, de nem is érdekelt, hogy mi lehet a következménye tettemnek. Egy barátom, ha mondhatom ezt, bajban volt, és segítenem kellett.

Legfontosabb írói korszakában közelében voltam, és láttam, hogyan veszíti el rendre elvei miatt a hatalom bizalmát, és jut az üldözöttek sorsára, mint sok más magyar író Romániában. A hatalomnak kifinomult eszközei voltak az ellenállók megalázására. Egy tanárt, orvost kirúgtak az állásából, egy neves, népszerű íróval ezt nem merték megtenni, mert a látszatra adtak, de minden módon megakadályozták, hogy nyilvánossághoz jusson. A legnagyobbat mégis ő zuhant, mert egyrészt csalódnia kellett abban, amit fiatal fejjel annyian megváltásnak véltek a magyar értelmiségiek közül Trianon és a 2. világháború után, vagyis az új rendszerben és a magyaroktól elvett autonómiában, magas politikai tisztségeit fokozatosan elorozta előle a barátja, Hajdu Győző, az Igaz Szó főszerkesztője, aki árulásával egyre magasabbra emelkedett a politikai szamárlétrán, és akit mégsem tagadott meg, mivel műveit, amíg lehetett, leadta a lap hasábjain, ha cenzúrázva is, és 1989 decemberében az izgatta, mi van vele. Én vettem fel a telefont, és tájékoztattam, hogy híre-hamva.

De ez már az ember, és nem az író. Emberként Sütő bohém volt, hiú volt, szerette a nőket, és nem tudta megválogatni a barátait. Na de hát nem ő az egyetlen magyar író ezekkel a tulajdonságokkal. Mit érdekli ez az olvasót vagy nézőt? Adyt nem szeretjük, mert nőzött és alkoholista volt, Vörösmartyt meg József Attilát mert őrült volt kicsit? Sorolhatnám tovább, de ez már bulvártéma, és csak kicsinyes, irodalomban kontár ember, aki ilyesmit kér számon egy írón. Igaz, parasztból lett értelmiségiként magánéletében sznob volt, s azokkal barátkozott, akik a társadalmi ranglétrán szemében elég magasra hágtak. De tisztelte és imádta nagy elődeit, elsősorban Tamási Áront, akit kicsit utánozott is. Meg Kemény Jánost. Hiszem, ha élne Sütő, most Kemény Jánosnak, az erdélyi irodalom mentorának állíttatna szobrot az erdélyi magyarság.

Azt azért még elmondom, hogy érdekes volt Sütőnek a nőkhöz való viszonya. Édesanyján és a lányán kívül, kettesek voltunk, akár a személyinkben, de szerette, ha nők veszik körül. Jól tudtak vele dolgozni, mind imádták (én is), mert szeretnivaló főnök és férfi volt. Ezt a saját bőrömön is éreztem a vele való munkakapcsolatomban. Hiába tudtam többet nála sok tekintetben, átláttam rajta, csak azért s akkor volt figyelmes velem, amikor szüksége volt a tudásomra. De egy zseninek minden megbocsátható.

Mindezek ellenére és ezzel együtt is, úgy vélem, szerencsésebb lenne, ha a Sütő András Baráti Egyesület nem Sütőt, hanem az általa képviselt eszméket tűzné zászlajára. Sütő András írt olyan értékes műveket, hogy mindenféle baráti társaság támogatása nélkül is megállják a helyüket. A magyar nyelvnek és irodalomnak, amiért Sütő is élt és küzdött, sokkal nagyobb szüksége lenne egy ilyen, esetleg az ő nevével fémjelzett társaságra Marosvásárhelyen vagy másutt, ahol magyarok élnek..

(2010)

 


 



* Lábjegyzet: Port kavart az utóbbi időben egy Kuszálik Péter nevű gépészmérnök, irodalmi terminátor Sütő Andrásról (akit inkább szolgálatos inkvizítornak neveznék) szóló rágalomhadjárata. Ez már bulvár. Ő megbújt gépészmérnöki állásában, kivárta a rendszerváltást, most pedig szórja a sarat azokra, akik megpróbálták túlélhetővé tenni a diktatúrát. Pusztítani, önmagát reklámozni, fontoskodni tud, ezért rúgták ki a Látótól, illetve az Aranka György Alapítványtól is. Több szót nem érdemel. Sajnálom, hogy sok jeles magyar értelmiségi komolyan vette, és bedőlt a provokációjának. Ez volt a szándéka. K. M.

Megtekintések: 1425

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Június 22, 2013, 4:55pm

György! Nem tudom beleértendő vagyok-e abba ,"amit az áruló értelmiségiek táborának nevezel", de én nem veszem magamra. Én máskor sem, most sem léptem meg eszmecserék vagy némi vita elől. Amikor a te fiatalságodat említettem (nehogy itt valaki kifogásolja, hogy tegezlek, mert máskor is tegeződtünk), arra gondoltam, hogy még nem jött el az az életkorod, amikor már higgadtabban beszélnek az emberek a dolgokról. Egyetlen fiatalnak a véleményét sem támadtam, csupán a kifejezésre juttatás módját. Éppen azért, mert ami volt, azon már segíteni nem tudunk, s mit érünk vele ha szidjuk? Itt és most beszéljünk egymással tisztelettel, s ne szapuljunk senkit alapból az első mondattal, mert " a társadalom odajutott, ahol van" - te mondád. Mostmár emelkedni kellene. Ne rágjuk egymást, mert ha egyszer hirtelen egy sorba kellene állnunk, nem találjuk meg egymás kezét. Sajnálom, ha mást olvastatok ki a mondataimból, bizonyár nem voltak elég kifejezőek. Én már mondatból se írok le sokat.

 

Hozzászólt Kuti Márta Június 22, 2013, 2:37pm

Holnap, június 23-án, vasárnap leplezik le Sütő András szobrát Székelyudvarhelyen.

Hozzászólt Bálint Mária Június 22, 2013, 11:28am

Ne gondolja, hogy másoknak nincsenek meglátásai pro vagy contra. Nem mindenki veszi a fáradságot, hogy ebbe beleszóljon, mert szemmel láthatóan Ön semmit nem is akar felfogni abból, amit mondunk, vagy netán a rosszabbik eset, amit nem nevezek meg.

Hozzászólt Bálint Mária Június 22, 2013, 10:54am

Hoppá! Nem tetszett a hangnem? Jupiter és az ökör esete? Ki ki? Nem vagyok cenzor, csak próbálom jobb belátásra téríteni azokat, akik másokat sértegetnek. Ez lenne a kiforrott vélemény? Valahogy próbálja felfogni, hogy a stílusával van a legnagyobb baj. Ne vádoljon más embert azzal, amit maga gyakorol. Ön ítélkezik mindenki fölött alpári stílusban. Diplomából pedig nekem is van négy, ha netán azt hiszi, hogy a titulusával kell érvényesítenie az akaratát. Akaratát! Mert mi is a véleménye? "Hogy képzeli, hogy meri, ki maga", stb.

Hozzászólt Bálint Mária Június 22, 2013, 9:56am

NEM KEVÉS MÉRTÉKBEM SZEMTELEN KISASSZONY! Annyi műveltsége sincs, hogy a huszonévével nem illik kioktatni idősebb embereket? Főleg ilyen alpári hangnemben nem. A hozzászólásaiban (?) csak kötekedést látok. 

Hozzászólt Bálint Mária Június 21, 2013, 11:48pm

Mint már említettük, a szólásszabadság joga nem tévesztendő össze azzal a sűrűsödni látszó gyakorlattal, hogy fellépnek az oldalra, s adjonisen helyett nyaklótlan gyalázkodásba kezdenek.

Hozzászólt Perczel Papp Ibolya Június 21, 2013, 11:36pm

Értettem a hozzászólásait/ hozzászólásaidat kedves György, mindenestől, úgy értem nem csak az eszemmel fogtam föl, hanem érzelemmel is. Tiszteletem a kiállásért! Hasznosnak tartom a vitát, sőt kedvemre valónak,  a vita énszerintem, kivéve ha nem öncélú, akkor építő. És ez az itt kialakult vita bizonyosan nem öncélú, mert én építkezek belőle. Talán mások is. Ezért  aztán két rövid mondatával/mondatoddal semmiképp nem tudok azonosulni, idézem: „Nem vitatkozok veletek. Nincs értelme.” De hát…. egyrészt a remény! ??? Másrészt megnéztem az oldalán/oldaladon a fölhelyezett fényképeket. Gyönyörűek! Árulkodóan gyönyörűek! Harmadrészt fölöttébb nagy örömömre szolgálna, ha például... akárcsak az én valamelyik írásom kapcsán vitatkozna/vitatkoznál velem. Vagy kritikával illetné/illetnéd. Elhinném. Szóval ne lépjen/ lépj ki az oldalról. Remélem kérhetem/kérhetlek.

Hozzászólt Kilin József Attila Június 21, 2013, 10:09pm

Kíváncsi vagyok, hányan iratkoznak fel még nagy sebbel-lobbal az oldalra csak azért, hogy jól odapirítsanak Kuti Mártának. :)))

Hozzászólt Bálint Mária Június 21, 2013, 1:58pm

Az ilyen kettős-többszörös megitélési lehetőségek miatt volt mindig vitatott az irodalomtudományban , hogy ismerni kell-e az íróknak az életrajzát. Volt olyan irányzat, hogy összejöttek műelemzésre, de az írónak a nevét sem említették. Ezen az oldalon kettőnek a neve merült fel, de ha az ő fejük fölött pálcát törünk, akkor vehetjük sorra a többit is (időben horizontálisan és vertikálisan is). Vannak egyének, akiknek annyira egyirányba mutatnak a cselekedeteik, hogy nagyobb biztonsággal lehet véleményt mondani róluk. Itt vagyunk olyanok, akik úgy gondoljuk, hogy Sütő és Kányádi irodalmi munkásságát nem kell sutba dobni bizonyos tettük miatt, te meg úgy gondolod, hogy igen. A fiatalok az ilyesmiben mindig szigorúbbak. Meg könnyebben el is ragadtatják magukat. Nem kell mindjárt becstelennek és áttételesen hazugnak nevezni azokat, akik nem osztják egyértelműen a véleményedet, György. 

Van ám a magyarban virtus most is, csak tudnánk mire használni! 

Hozzászólt Kuti Márta Június 21, 2013, 1:57pm

Katona Györgynek! Uram, az ön logikája mentén a magyar történelem, irodalom, tudomány nagyjainak jó részét leírhatnánk és kiirthatnánk emlékezetünkből, mert alig akad valaki Szent Istvántól errefelé, és őt is beleértve, aki ilyen vagy olyan meggondolásból nem kötött kompromisszumot. Karinthy Szabolcska-paródiája jut eszembe ("Dögöljön meg Ady Endre lehetőleg máma még") az ön nagy hazafiúi magatartásáról, aki Szentesről ossza az észt, olykor vagy mindig hazalátogat szülőföldjére. Hát mi itt maradtunk, vállaltuk a megaláztatást vagy akár a kitüntetést is, épp azért, amiért ön elmenekült, hogy megmaradjon az erdélyi magyarság és annak dicsősége. A politikusok, korok jönnek-mennek, de az alkotás marad. Ön mi maradandót alkotott népe számára? Miért futamodott meg sok más társával együtt? Én is elmehettem volna, de Erdély nélkül nem tudok élni, és nem is akarok. Ezt tette Sütő  is. Úgy élt, ahogy lehetett - hogy másik nagyunkat, Reményik Sándort idézzem, aki szintén itthon maradt. Vagy gróf Bánffy Miklós, aki hazajött, őt is lehet gyalázni, mert nem volt makulátlan, de akkor volt bátor, amikor szükségünk volt rá. És még sorolhatnám a "kétes elemeket".

Másrészt kit és miért fenyeget azzal, hogy kilép a közösségből? Aki nem tud egy közösséget elfogadni, annak nics is helye ott. Szabad ember, azt tesz, amit akar, de ne korlátozza mások szólásszabadságát, mert az cenzúra. Amiből Báthory Istvántól el egészen 1990-ig elegünk volt.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek