Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

   Édesanyám, a lánytestvérem, jómagam és Péter bácsi a nagybátyám, valahol a sor közepe táján álltunk. Négyes sor volt, egyszerre tíz embert engedtek be a boltba. Fejenként két, negyedkilós kávéért álltunk. Kávé?! Szóval: „Cafea cu năut”! Utcanyelven neutronos kávé. Aki kijött, szaladt a sor végére, hátha még elkapja a második kört.

   – Ejsze valami bombapor van benne adaléknak! – jelentették ki többen is a sorban állók közül. De az ízét már ismerték, nem volt rossz. Ugyan már, ki ismerte a jó kávé ízét? Esetleg azok, akik két évbe egyszer kimehettek Magyarba, és egy jószívű házigazda megkóstoltatta velük a COM-PACK csomagolású kávét. Az sem volt bécsi, de mégis kávé volt.

   Ezt a năut-os kávét 25% kávéból és 75% pergelt árpából összeőrölve készítették a Feleacul nevű cukorgyárban, onnan tudom, hogy a szomszédunk ott dolgozott mint víz-gáz szerelő. Hat hónaponként oda tették őket, hogy takarítsanak az árpa pergelő részlegen, amelynek a fala fekete lett a pergelési koromtól.

   Szó szót hozott, mert ugye amikor az ember másfél óráig araszol előre, percenként öt centit a sorba, valamivel csak el kell üsse az idejét. Attól ugyanis, ha egy országban diktatúra van, az ember, úgy általában mint faj, társas lény marad.

   Péter bácsi, a nagybátyám, amint mondtam, ott volt mellettünk. Jóra való, becsületes ember, csak egy kicsit szabadszájú. Mondom csak egy kicsit, de ahhoz éppen elég, hogy amikor a kétezer lej körüli fizetés szóba jött és kiszámoltuk, hogy ha 57 lej egy ilyen csomag kávé, akkor a híres százast, amit hajdanán csak úgy húztak bele a cigány vonójába a grófok, bárók s nagyurak, meg kellett még toldani 14 lejjel, hogy a két csomag kávét kiválthasd.

   – Szóval, mondom én, jó emberek, ma száz lej már nem pénz! – fakadt ki Péter bácsiból a keserűség. A sorban ugyan egymás mellett araszolgattunk és diadalmasan be is jutottunk, megkaptuk fejenként a két csomag kávét, s azzal pucolás a sor végére. Csakhogy egy bőrkabátos forma úriember, aki előttünk volt a sorban, megvárta Péter bácsit és valamit mondott neki, megegyeztek egy másnap reggel 7 órás találkába és az úriember elment dolgára. Péter bácsi elsápadtan elindult hazafelé.

   Amikor hétvégén felnéztünk Péter bácsiékhoz a szokásos szombat esti römi parti ürügyén, édesanyám próbálta kipuhatolózni, hogy ki volt az úriember és mit akart.

   – Semmi fontosat, csak egy munkamegbeszélésre jöttünk össze, adott nekem munkát, sokat.

   Megértettük, hogy nem ránk tartozik, s folyt a römizés hajnalig, besötétített ablakokkal, reggel hét felé hazamentünk. Este tíz után és reggel hat előtt, nem volt tanácsos az utcán járni, mert mesebeli történeteknek lehettél a főszereplője, például találkoztál a „kecskével és a három gidóval”, így nevezték felénk a gyalog járőröző rendőrt és a három rendőrkatonát, akik minden „kecskét” mindenhova követtek, hogy egy helyben meglegyen az IQ szint és meggyőzőerő.

   Sok szombat, sok römiparti, változatlan diktatórikus monotónia, amikor az egyik alkalommal Péter bátyám elővett egy üveg pezsgőt. Minket a gyerekeket átküldtek a gyerekszobába, s találgattuk, hogy mit ünnepelnek a felnőttek, hisz ma nincs se névnap se születésnap. Annyira piszkálta a fantáziámat, a felnőttek bezárkózása, hogy otthagytam unokatestvéreimet és az „Ember ne mérgelődj – Nu te supăra frate” játékot, mondván, hogy a WC-re megyek.

   Az előszobában sötét volt, felkapcsoltam a fürdővillanyt, kinyitottam és visszacsuktam a fürdő ajtót, és odatapasztottam a fülemet a felnőttek szobájának ajtójára. Amit kellett azt éppen hallottam.

   – Képzeljétek, – mondta Péter bácsi – ma azt ünnepeljük, hogy befejeztem a munkát, amit annak a bőrkabátosnak végeztem.

   – Nocsak! Annak az úrnak? Milyen munkát? - csodálkoztak rá a többiek.

   – Nem volt az úr, hanem elvtárs, azért hivatott másnap reggel hétre a rendőrőrsre, mert azt mondtam, hogy: a száz lej nem pénz.

   – Na és megvert?

   – Nem, de inkább vert volna! Képzeljétek, odatett, hogy minden hétköznap reggel bevigyek 25 banit az örsre, hogy tanuljam meg mennyi sok pénz, a száz lej. Ma reggel volt a négyszázadik munkanapom. S el se hiszitek, de visszaadta egy összegben a százast, csak megfeddett, hogy a pénz értékére többet sehol ne tegyek megjegyzést. Bánatomban s félelmemben, abból a százasból vettem ezt a pezsgőt. Egészségünkre!

Bíró Ernő – Kolozsvár – 2013. november 23.

Megtekintések: 132

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bíró Ernö November 27, 2013, 3:16pm

Igazad van Enikő!

A megfélemlítésről szólt a történet. De érdekes módon mégis több volt az emberekbe a viccelhetnék abban az időben. Nem kételkedem abban sem, hogy a keserüségnek azon a szintjén már szinte muszály volt viccelni.

Köszönöm.

Hozzászólt Tállai Enikő November 27, 2013, 10:36am

1986-ig nekem is volt részem a sorbanállásokban; ha láttuk már a buszról, hogy sor van valahol, leszállván mentünk oda érdeklődve, hogy "mit osztanak?"...

Nagyon emlékszem még a négyes szekus járőrökre... ha tehettük átmentünk az út túlsó felére...

Szegény nagybátyád is hallgatott az ő kisgyerekes, szocialista nevelő jellegű büntetéséről. Ez volt a FÉLELEM! Félelemben pedig hosszú távon nem igazán lehet élni!

Elgondolom, hogy azért minket annak idején elég rendesen MEGFÉLEMLÍTETTEK... Sok esetben ma is vannak belőle visszamaradott csökevényeink. De azért hála Istennek az igazságérzetem az a helyén van! :)

Hozzászólt Bíró Ernö November 25, 2013, 7:10pm

Köszönöm Hajnalka, látom vannak még regi vágásuak ezen a honlapon, csak ezeknek a mostaniaknak minden Mokka, akarom mondani MOCA..., mert ugye nemrég mult el a Fekete Péntek.

Hogy mennyi szarvas... kétlábú jószág bódorog ebbe a mi világunkba? Csak azt nem értem: ha nincs a költségvetésedben pénz TV-re vagy videora és én leviszem az árát 20%-40%-al, akkor már kerül rá pénzed?

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek