Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

 

Azóta sem láttam senkit úgy mulatni egyedül, mint Suba bácsit, a kályhást. Szépen, csak a maga kedvére. Mikor a napi munkáját bevégezte – volt elég (!) -, és egy kis pénzmaghoz is hozzá jutott, estefelé beült a Fényesbe. Egyedül egy asztalhoz. Ha valaki odajött, lekezelt vele, váltott pár szót, de nem kínálta székkel. Az ismerősei jól ismerték ezt a szokását, és tiszteletben tartották az igényét a magányhoz. Evett ivott, s ahogy fogyott a bor, mind gyakrabban lépett ki a konyhához vezető ajtón…

 Csak bort ivott, s azt is csak fehéret. Szürkebarát volt a kedvence, de ha a pénztárcája nem engedte, megfelelt a sima asztali bor is. Hogy kezdett a bor a fejébe szállni, az mutatta, hogy valamiket motyogott magában. A szomszéd asztaltól figyeltem, mit is mondikál? „Több ház, mint templom. Úgy, úgy. Több ház, mint templom.”

 Vajon mit jelentenek ezek a szavak? Törtem a fejem, s félretéve tartózkodásomat, odahajoltam a mesterhez.

- Mondja már bátyám, mit jelen az, amit mond?

- Suba bácsi vagyok, a kályhás – mutatkozott be, pedig jól ismert.

- Isten éltesse! – válaszoltam és megráztam a felém nyújtott kezét.

- Több ház, mint templom – ismételte meg az előbb magában motyogott kijelentést.

- Miért mondja ezt mindegyre?

- Mert igaz.

- Jó, jó de mit jelent?

- Nem tudom!

 Déjà vu érzésem támadt. A Lánchíd jutott eszembe és Karinthy.

 Ahogy halad előre az idő, Suba bácsi szentimentális hangulatba került, és halkan dúdolni kezdett egy régi dalt. Majd hirtelen felugrott és kisietett a konyha irányába. Már előbb is feltűnt ez a furcsaság. Hova mind járkál ott, ahol csak a személyzet szokott? A mellékhelyiség nem arra található. Kisompolyogtam én is konyha előterébe, s megálltam a kiadóablak sarkánál, halljam, mi történik, mert Suba bácsi ott állt az ablak előtt és egy pénzdarabot nyújtott át éppen a szakácsnőnek.

- Suba bácsinak egy sósuborkát! – szól csöndesen.

 A szakácsnő pedig kistányéron egy kovászos uborkát nyújt felé, ő pedig ügyesen elvette, s azon mód, ott helyben meg is ette, és a száját megtörölve ment is vissza a terembe.  

- Ezt kéri mindig, ha iszik – mondta a szakácsnő, aki kinézve az ablakon észrevett.

 Én is visszatértem a terembe, ahol Suba bácsi csöndesen dudorászott. Kitöltött magának egy pohár bort a kancsóból, komótosan felhörpintette, s máris előbuggyant belőle a következő nóta. Nem sok idő múlva újból indult az uborkájáért, de mintha a léptei kisé bizonytalanok lettek volna.

Most is utána mentem, s megálltam a folyosón, várva a jelenetet. Minden ugyan úgy zajlott, kivéve, hogy a mester hangja változott, mondhatnám galuskás lett.

- Sssssuba bácsinak egy ssssós uborkát – motyogta.

- Itt van! – nyújtotta át a kovászos uborkát – Ez az utolsó, ma már nincs több.

- Jó, jó – bólogatott -, akár haza is mehetek.

 Még volt egy pohárnyi bor a kancsóba azt kitöltötte, s egy hajtásra megitta. Dünnyögve kezdte a nótát a szokásos halk hangján: „Megyen már a hajnalcsillag lefelé…”. Fejébe nyomta a kalapját, a kabátját összehúzta magán, s kilépett a Fényes ajtaján. Kint sűrű hóesés fogadta, a lépcsők síkosak voltak, de sikerült a korlátba belekapaszkodnia.

- Hoppá, ez sikerült! – dicsérte meg magát, és tovább dudorászott.

 A járdát vastagon borította a hó, s az úttestet most kezdték el a hókotrók letisztítani. Egy kocsi mégis megcsúszott, felszöktetett a járdára, és Suba bácsi az angyaloknak dudorászott tovább…

Megtekintések: 543

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Január 16, 2014, 12:07pm

Templomokban ritkán rakott kályhát, az égiben biztosan most is rakja...

Hozzászólt Satan Csilla Január 16, 2014, 6:45am

Ez egy nagyon nagyon szomoru tortenet. Volt-e templom elbucsuztatni Suba bacsit? Szamomra ezt kerdi a karcolat. A valasz a fajdalomban marad.

Hozzászólt Nagy Magdolna Január 14, 2014, 4:15pm

Bár mindig ilyen könnyed, vidám történeteket olvashatnánk... A vége is felfogható így is.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Január 14, 2014, 11:19am

Igen, Terike! Mégpedig 1965-ben. A patikus barátom pedig lévén erdőszentgyörgyi, mindig megállt velem cseverészni, ha bementem a városba. Ghița volt a neve...

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Január 14, 2014, 8:47am

És ez a Dicsőszentmártonban volt?

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Január 13, 2014, 11:35am

Köszönöm, Enikő!

Hozzászólt Stenczer Enikő Január 13, 2014, 9:34am

Isten nyugosztalja Suba bácsit, most tán' az angyaloktól kéri a sós uborkát.. Nagyszerű írás kedves Doktor Úr!

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Január 12, 2014, 9:37pm

Örvendek, kedves Ágnes, hogy itt jártál!

Hozzászólt Csipkes Agnes Január 12, 2014, 9:00pm

Kedves Szabolcs, szep,szomoru tortenet,tele szekely humorral.

Hozzászólt Bende Helga Január 12, 2014, 7:41pm

Érdekes elbeszélés egy kis nosztalgiával fűszerezve,csak sajnálom hogy ilyen szomorú a vége, de Suba bácsi legalább dudorászva ment el.

 

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek