Tűnődöm, nézve házam ablakából,

   sárga leveleket hordoz már a szél.

   Zsigereimben éreztem már régen.

Itt az ősz. A halál szele borzolta kedélyem.

   Tűnődöm, s közben egy kósza levél,

   ablakpárkányra hull, imigy köszön el.

     S tudom halála érint engem is.

Könnyezlek levél testvérem. Ki meghalni tanít.

  Levelek kavarognak ma a szélben,

  látványukra lassan táncra perdülök.

  Együtt járjuk most a halotti táncot,

s az örökkévalóság szívünkbe költözött.