Egy hársfa alatt, kopott padon,

ült roggyantan magában az ősz,

gondolatai kalandoztak valahol.

Nem értette, hogy történhet meg,

hogy a nyár szembe szegült vele,

makacsul őrizte virágait,

küldte őellene álmait.

Járt, kelt, s útján virágok nyíltak,

színvilágukkal kápráztattak,

nem engedtek őszülő vágynak,

nyárasszonyával csókolóztak.

Itt táncolt előtte gyönyörrel

csábítva kéjes borzongásra,

s ő ült csak ott bénán megmeredve,

szíve vert hevesen bugyrába.

Egyszer csak gyorsan odalépett,

remegő kezét megragadta,

sápadt arcán a csókja éget,

s mint jött, futott el alkonyatba.

Az ősz arcával szerelmes lett,

Aphrodité nyárasszonyába,

s e varázslattól lebénulva,

kopott padon ült álmélkodva.

03 10 2012