Mikor a nyárnak fátyolos világa
sárga kabátot öltve elillant,
álmatag, hamvas szirmait kinyitja
a fázós ajkú őszi alkonyat.

A délibábos hortobágyi rónák
nyáladzó pók fátylaiba fogant.
Szökött álmainkat elorozzák
a semmibe némán vesző szavak.

Midőn e lázas időmúlásában
az alkonyat ontja szét a csókokat,
a lenyugvó nap fénye elalél.

Ki ez őszi varázst még nem csodálta,
kinek nem volt szép délibábos álma,
annak sivár Istennek áldása.
21.09.2012