Szent Szilveszter pápa  ünnepe  a polgári év utolsó napja, az újesztendő vigíliája, Bőved estének is nevezték. Szokásainak tartalmát, hiedelmét és hangulatát újév napjától kölcsönzi.

Az emberek évezredek óta próbálják kifürkészni jövőjüket, s biztosítani jó sorukat.

Szilveszterkor és újévkor a szokások és hiedelmek célja az, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét. A népi kalendárium  alapján szilveszter az újesztendő első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai és hiedelmei  szinte azonosak,  s  mindkét napra érvényesek.

Nem mindegy mit eszünk!

Étkezési szokások:

A közismert étkezési szokások is a szerencse, gazdagság körül forognak: a napot lencsével kell kezdeni, hogy sok pénzünk legyen, a mákot viszont kerülni kell, mert az bolhát hoz a házba. Disznóhúst (annak is fülét, farkát, csülkét) kell enni, mert a disznó előtúrja a szerencsét, míg a szárnyas kikaparja vagy elrepíti.

A hallal általában elúszik a szerencse, kivéve a folyók mentén élőknél, mert ott „ahány pikkely, annyi pénz”. A gazdagságot sokféle rétes nyújtásával is lehet fokozni.

 Jóból nem árt meg a sok:

Az év utolsó, és a következő év első napján csupa jó dologgal kell körbevenni magunkat, mert ami ekkor történik, az lesz egész évben. Kerülni kell tehát a veszekedést, tilos mosni, teregetni, takarítani, varrni, mert ez szerencsétlenséget hoz a házra, ám lefeküdni se  ajánlatos, mert akkor egész évben az ágyat nyomjuk. Az egészség megóvása érdekében szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, sőt, a hatást fokozandó, egyes vidékeken még piros almát is tettek a mosdóvízbe. Tilos kölcsönkérni vagy –adni, mert akkor egész évben csak kimegy minden a házból.

Az sem mindegy  ki az első látogató az évben: a férfi szerencsét, a nő szerencsétlenséget hoz. A biztonság kedvéért így a nőknek aznap tilos elhagyni a házat. Az eladó lányok meg kukucskáltak, merthogy  olyan nevű lesz a férjük, mint az első azon a napon meglátott férfi neve,

Ekkor a zaj nem baj. Sőt!

A mai petárdázás és trombitálás igen régre nyúlik vissza.

A szilveszteri szokásokban kiemelkedően fontos szerepe van a zajkeltésnek, melynek elnevezései: kongózás, csergetés, pergőzés, nyájfordítás. 

A  pásztorfiúk ugyanis  nagy zajjal  kergették el az óesztendőt, ezalatt a dudás az Ó szép Jézus kezdetű  nótára  zendített.  A többiek sem tétlenkedtek: különféle zajkeltő eszközökkel szaladgáltak a házak udvarában, s ezért ráadásul  a háziaktól pénzt vagy kalácsot kaptak. A zajcsapáshoz tartozott a gulyafordítás (micsoda príma név!) is.

Ennek az volt a célja, hogy az állatok felriadjanak álmukból, s a másik oldalukra forduljanak. Miért volt ez kívánatos? Hát azért, mert így biztosították az állatok egészségét és  termékenységét a következő esztendőre.  Néhol azért engedélyt kértek az ifjak a gazdától, mielőtt nekifogtak a zajkeltésnek: "Megfordíthatjuk a Szent Péter csordáját?" Persze megkapták az engedélyt, hiszen ki mondana le egy kis fülsértés miatt a jövő évi bőségről és szerencséről?  A legények meg kongattak, énekeltek. A ceremónia végeztével ilyen s hasonló tréfás versekkel kérték az adományt:

Bemennék én tihozzátok, Ha van erős pálinkátok,

De ha nincsen pálinkátok, Be sem megyek tihozzátok.

Hajdúszoboszlón a szilveszteri zajcsapáshoz  egy történetet  is  kapcsolnak. A hagyomány  szerint   a törökök 1660. december 31-i támadása alkalmával az asszonyok összeverték a tepsiket, meghúzták a harangokat, és a nagy zajjal  kikergették  a törököket.  Másik magyarázat is van: a hajdúk török martalócokat üldöztek, és visszatérve köd ereszkedett rájuk, hogy biztonságban elinalhassanak. Az otthon lévők a tájékozódást elősegítendő nagy zajt csaptak, s haza is találtak a hajdúk. Ennek  az emlékére tartják Hajdúszoboszlón még ma is a zajos összejövetelt.  Régen estefelé a pásztorok a piacon kolomppal, dudával, " ereszd el a hajamat"  jellegű zajcsapásba kezdtek.

A szilveszteri zajongás célja mindenütt a gonosz elűzése. Erdély falvaiban az  éjféli harangszókor a fiúk  teljes gőzzel, minden lehetséges zajkeltő eszközzel  lármáztak.  Tréfás kedvükben kicserélték az utcakapukat, a lányos házak tetejére szalmaköteget vittek, hogy azzal jelezzék az eladó lány van a házban.

Az óév kiharangozása és az újév énekkel köszöntése  leginkább az erdélyi protestáns falvak szokása. Néhol  éjfélkor  még lövöldöztek is , nem csupán tülköltek .Közben megszólaltak a harangok, így temették az óesztendőt.  Csak ezután harangoztak istentiszteletre.

 Néhol egy teljes órán át húzták a harangokat:  így búcsúztatták az óesztendőt és  így kötötték egybe az óesztendőt az újjal.  

A Homoród menti falvakban este  tizenegy óra tájban először a nagyharanggal, majd a kisharanggal harangoztak. A falu népe  közben egyházi énekeket zengedeztek – legalább nem hallatszott, ha valaki hamisan énekelt… Ezután egy  szép szál legény kiállt a torony ablakába és elbúcsúztatta az óévet, majd  az összes harangot együttesen meghúzva köszöntötték az újévet.

JÓSLÁSOK:

Az ünnepek mindig az időjárásjóslásról is szóltak. A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra.

A szilveszteri időjárásjóslás az aznapi időből történt: "Északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol" . Ha az esztendő utolsó napján szíp, tiszta üdő volt, eszt monták: "Szilveszter vígezte jól nekünk az üdőt, várhatunk jövőre boldog újesztendőt!" 

A jövő évet mutatja meg a hagymakalendárium:

"Ha kíváncsi volt a gazdaember, hogy milyen időjárás lesz az újesztendőben, minden hónapban, akkor vöröshagymát kettévágott és tizenkét kovát lebontott róla s mindenikbe tett egy kis sót". Amelyikben reggelre nem olvadt el a só, az száraz hónap volt amelyikben elolvadt, az esős hónap volt. Így tudta meg, hogy milyen időjárás lesz abban az évben. Hasonló módon jósolnak fokhagymával is.  Abból tizenkét gerezdet tesznek egymás mellé, a közepébe lyukat fúrnak és abba sót tesznek.

Bár az ünnep szokásai közül a legelterjedtebbek a pásztorok és legények zajkeltő, gonoszííző szokásai, jelentősek  még az ólomöntés és egyéb szerelmi jóslások is. Az ország csaknem minden területén reggelig tartó táncmulatsággal búcsúztatják ma napság is az ó évet.

   Ezen  a különleges éjszakán is igyekeztek a lányok elősegíteni sikeres párválasztásukat: gombócfőzéssel, ólomöntéssel  próbáltak  jövendőbelijük neve és foglalkozása  felől előzetesen ismeretet szerezni. 

Lesz-e lakodalom?

A lányok az év első napján  kideríthetik, hogy  férjhez mennek-e hamarosan, és ha igen, kihez. Rendszerint a kocsonya elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválaszt egy csontot, kiteszi az udvarra, és akiét a kutya elviszi az éjszaka, az még abban az esztendőben férjhez megy.  ( Felmerül, hogy hogyan  ellenőrzik, ki , mi távolította el a csontot!?) A férj kilétének  megtudakolása  ekkor is  s a férfineveket rejtő gombócok főzése. A másik praktika egyszerűbb: amilyen nevű férfit meglát a lány újév reggelén, úgy fogják hívni a férjét. Nézelődjetek, lányok!

Köszöntők

Óév estéjén, újév hajnalán, és reggelén  az ifja és fiúk köszönteni járnak - szerencsére  még ma is. Az Újesztendő vígságszerző kezdetű szép énekkel és más újévkor is szokásos köszöntőkkel járják a házakat. Bőséget, jó egészséget, szerencsét kívántak a következő esztendőre, amiért jutalmul adományt kaptak.

 A Ghymes zenekar előadásában így hallik:

http://www.youtube.com/watch?v=n98AeR0dNRs

Hejgetés

A moldvai hejgetés vagy urálás az  ifjak óévbúcsúztató, köszöntő, bőségvarázsló, adománykérő szokása.

A HEJGETÉS DRAMATURGIÁJA:

1.

Először a búza élettörténetét adja elő a hejgető (uráló). Ez  a mag elvetésétől kezdődően  a kisarjadzáson, aratáson, kicséplésen, megőrlésen át egészen a belőle történő kenyérsütésig tart.

2 .

Ezután jókívánságokat mondanak a ház népének. A szokás célja a gabona, a kenyér,  magarán a termékenység biztosítása volt az elkövetkezendő esztendőre. A hejgető a szöveget mondja és a bikát szólaltatja meg.

 Mi ez a bika?

Ez a  bika – ki hinné- egy  köcsögdudaféle hangszer. Dézsából készül, száját vékony báránybőrrellekötik, közepére egy lyukat fúrnak, s azon át vezetnek ki egy lószőrköteget. A hangszert a lába között tartja a hejtegető, és megnedvesített kezét huzogatja a lószőrön.A hangszer ettől  dörmögő, a bika bőgéséhez hasonló hangot ad. A hejgető csoporthoz tartozhatnak alakoskodók is. Ilyen a medve, cigány (a medve gazdája), vőlegény, menyasszony, ostorosok, továbbá furulyás, dobos zenészek.

Lujzikalagoron (Moldva) a hejgető legények ostorpattogtatással, csengettyűszóval, nagy zenebonával vonulnak. Mikor egy lányos házhoz érkeznek, megkérdezik: "Szabad-e, gazda, urálni dobval, csengettyűkvel, s bikával?"  Ha engedélyt kapnak ( mindig kapnak), megállnak az udvaron és az uráló elkezdi a köszöntőt:

HEJGETÖ Jó estét, jó estét kívánunk a házigazdának és a házigazda asszonyának!

Már eljöttünk ebbe az új esztendőbe és kapjik magikat jó egészségbe, csendességbe, békességbe és az Úr Jézus nevibe.

Biztassátokjó legények! ….

….  

És a jövő esztendőbe, mikor eljöjjünk, kapjuk magikat csendességbe, békességbe, hamar Úr Jézus nevibe,

és végig áldják házat,

s az disznó füstölt lábát.

Isten adja az úrgazdának, az úrgazdánénak, a már minden családjának,

egészséget Jézuskának, dícsértessékjó neve. Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

  HEJGETŐ: Úr Jézus nevében Isten tartsa meg a házigazdánkat, és a házigazda asszonyát.

A Hej! kiáltások közben a hejgető megrázza a csengettyűit. A többiek nagy lármát csapnak ostoraikkal, a bikával, a harangocskákkal, furulyával, dobbal.

Lujzikalagor (Moldva), 1993. Gyűjtötte: Karácsony Molnár Erika 

Tánczos Erzsébet

FORRÁS:

http://netfolk.blog.hu/2012/12/30/december_31_szilveszter_napja