Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Tavasz, bodobácsok, fiú kékben
Az első tavaszi nap. Mennyire vártuk már! Te, én, a borzas galambok a sarki háztetőn, a hajléktalan, a bodobácsok a bokrok alatt a téren, és a fiú kékben.
A fiú úgy kilenc-tíz éves forma lehet, szelíd, pecsenyés arcú gyerek, olyan, aki tornaórán utolsóként liheg be futás után, és két szalámis zsömlét is bevág szünetben, vasárnap meg repetázik a rántott húsból. A fiú kékben türelmes és kitartó, nagyjából tíz percen át nézem és gondolkodom azon, mit szedegethet a bokrok alól a kis parkban. Lehajlik, levelek közt kotorász, majd vértolulásos arccal felemelkedve valamit piszmog. Találgatom, virág még nincs, szinte fagyos a föld a kegyetlenül hosszúra nyúlt tél után. Talán kavicsot gyűjt. Közelebb lépek.
Nem. Kezében tű, amin piros hátú bodobácsok tekeregnek néma kínban egy cérnára felfűzve. Kis bogárteremtményei istennek, kik feléledve az első napsugaraktól talán napozni indultak. Ki a fényre, a levelek nyirkos hidege alól. Nem találkoznak katicával, sem aranyos futrinkával, bogártestvéreik talán még alszanak. Ők fényre vágynak, melegre.
Helyette a halál vár rájuk. Kékben.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 25, 2011, 8:10am
-
Jelen esetben sajnos, nem vagyok ilyen optimista. A bogárgyűjtemény ötven éve volt divat az iskolában, én is csináltam. Csakhogy előbb kloroform éterrel kellett "kivégezni" őket (amit akkoriban gond nélkül kiadtak a gyógyszertárban egy tízéves gyereknek). Visszaemlékezve ma is végigfut a hideg a hátamon, milyen tudatlanul öltem rakásra a kis állatokat egy reménybeli ötösért...
Ennek a kisfiúnak éppen azt kellene megtanulnia valakitől, hogy szeresse és tisztelje az életet, mégha egy hangyáról van is szó. Csak abban vagyok derűlátó, hogy még nem késő...
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Április 24, 2011, 1:28pm
-
A bodobácsok fényre a fiú bodobácsokra vágyott.Az első tavaszi napon beteljesedett a vágyuk.Ha van a bogaraknak sorsa akkor ezek azok a két évesek voltak akik amúgy is elpusztultak volna.A fiú pedig holnap az iskolában kitűnő jegyet kap a bogárgyűjteményére.
Legyünk derűlátóak- a fiú botanikus szeretne lenni és természetvédő.A bodobácsok megalapozták az örök életüket egy szép gyűjteményben.
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Április 20, 2011, 7:59am
-
Hát nem lettek elég szép pirosak. Nehéz volt őket fotózni, mert vagy elbújtak vagy elstartoltak.:)
-
Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Április 19, 2011, 9:32pm
-
Édesek és szerencsések :))
-
-
Ma sikerült piros bogarat lencsevégre kapnom, ők békésen élnek itt velünk a lépcső repedésében.:)
-
-
A felnőttek felelőssége irgalomra és a természet tiszteletére nevelni az utódokat.
-
-
Nálunk van elég, gépem is lesz holnap, ha addig nem találnál rájuk, Gizka:)
-
Hozzászólt Tállai Enikő Április 11, 2011, 10:53am
-
Köszönöm az írást. Szomorú, hogy ilyen kegyetlenek vagyunk...
-
Hozzászólt Márton Árpád Április 10, 2011, 11:33pm
-
Szép kis történet, tetszett az írás stílusod!
-
-
Ez rettenetes!
Az unokáimmal (fiúk) együtt lessük a bogarakat a kertben. Messziről. Nem nyúlunk hozzájuk, mert törékeny a testük, és ők is éreznek fájdalmat. Mesélek róluk: valóságos szappanoperák keletkeztek az egér, béka és egyéb rovarok napi kalandjaiból... A virágokat megszagoljuk és megsimogatjuk. Nálunk a kutya bundáját sem szabad megcibálni... Csak remélni tudom, hogy mindez csendben beépül valahova, a tudatuk mélyébe...
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz