Értem nem kapkod kiadó,

hatásvadász sosem leszek,

mert ahány száj annyi íz,

 s nem minden ízet kedvelek.

Mondták írjak tetszetősebben,

de meghallgatván sok bút, derűt

ihletem elszállt hosszú időre.

Ki így-ki úgy beszélt keserűt.

Érted bajtárs én tollat fogok.

Ha eztán bánt is még valami,

jer hozzám és a vállamon

ne szégyelld azt bevallani.

Szerelem érzete feszít, fáj

netán éget, hogy megszakadsz?

Megírom neked egy költeménybe,

csak ne átkozd tovább magad!

Szép a bús magyar. Csüngő

bajszán remeg még ősei szíve,

mint kinek inában a bátorság,

hazája mostoha, nincs hite.

Ezért bajtárs, tollat fogok

mikor bánt engem valami,

kiírom magamból, nem szégyen

az érzéseinket megvallani.

Magam egyedül sokra nem,

de valamire képes vagyok.

Közszolgálatban írt versem okán

költő, azért még nem vagyok.

Vagyok nyelvek hegyén a szó,

vagy mélyre szakadt gondolat

mit kimondani nem mindig lehet,

vagy tán soha nem is szabad.

2017.05.18