Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Hej, haj, a közelemben nagy az igyekezet már egy pár napja. Egy kiemelt helyen egy betonból épített megemlékezési építmény található még a régi szép időkből, vörös csillaggal volt díszítve, aztán egyszer csak lekerült róla. Valamikor régen –húszon harminc valahány evvel ezelőtt- olyan helynek minősült ahol le „kellett” róni a kegyeletet az ott eltemetett szovjet felszabadító hősök, de inkább áldozatok előtt. Aztán valamiért elhanyagolták tisztán tartását, megemlékezéseket, a változások után. Aztán most megint lett pénz, az adózó polgárok jóvoltából, ami természetes is, hiszen az akkori történelmi események bizonyították, hogy, úgy a győzök, mint a legyőzöttek, az emberi butaság áldozatai voltak. Kár, hogy így történt! Emlékezni jó és szükséges, hogy hasonló ne történjen meg. De a felújítására, sajnos, pont 2011. október 23-ára esett. Mint egyszerű halandó számára azért számos gondolatot ébresztenek, főleg akkor, amikor a terület egyik sarkában egy márványtábla „díszeleg” azzal a felirattal, hogy az a megbékélés helye legyen. Megjegyzem nem az Oroszok tették ki a táblácskát, hiszen változások után már bocsánatot kértek a Magyar Néptől és Nemzettől, hivatalosan. Így hát a táblácska értékrendi zavarokat ébresztett bennem. Nem értem miről van szó! Valószínű Én vagyok az alsó küszöb. Vagyis azok, akik bűnöket követhettek el, helyileg, megbékélést igényelnek! Milyen bűnről lehet szó? Vagy ha mégse követtek el bűnöket „azok”, akkor miért kérnek megbékélést? Hiszen a saját erkölcsi és szellemi meggyőződésük vezérelte szabadnak vélt teteiket, Nép javára valami mellett, vagy pont valami ellen, felelősség korlátai nélkül tehették! Ha valaki bűn követ el, akkor nem szemhunyást, hanem feltárást igényel, de csak azért, hogy lehetőleg minden az érték helyére kerüljön, erőszakos megtorlás és megsemmisítés nélkül. Az ilyen típusú békélés számomra annyit jelenthet, hogy csak folytatási esélyt adunk az új gazemberségeknek. Például lásd a 2006. október 23-ai események torzulásait. Egy diktatúrába ellenfél nincs csak ellenség. És akkor kitől kérnek megbékélést „azok”? Nem véletlenül a másképp gondolkodó ellenféltől, akik a valós értékeket vallják természetes felelősséggel és toleranciával, bosszúvágy nélkül. Mert ha igen, akkor baj és vaj van a fejükön, jön a napfényes kutakodás és kiderül a valóság. Ami igaz az igaz, egyszer minden kiderül. Az is igaz, aki időt nyer, az életet nyer, de mivel nagyon felgyorsult a világunk, kiderül, hogy ez a diktatúrai életforma bizony nagyon rövid és értéktelenné válik egyik napról a másikra, sok-sok áldozattal.  Erről jut eszembe, hogy e hét csütörtökjén egy olyan vezért gyilkoltak meg brutális módon, aki nagyon sok-sok éveken keresztül személyi erő és hatalom, pénz birtokában cinkosaival együtt, rengeteg bűnt követett el. A líbiai belső viszonyokat nem érzékelhettem és azt sem, ami lincseléshez és a gyilkossághoz vezetett. De egy biztos, mint egy kivetett luxus kutya fegyveres kísérettel menekült Moammer Kadhafi, a nagyvezér. A sors iróniája, hogy egy vízelvezető csőbe találták meg, megbújva. Iraki Szaddam Husszeint pedig egy földalatti kis lukba találták meg hosszú bujkálása után. Ceusescu bukása és kivégzése is eszembe jut. Egy Dacia személyautóba bolyongót a semmibe egy ideig, amíg aztán őrizetbe vették. A saját „hűséges” emberei ítélték el egy gyors ítélő bizottság előtt és végezték ki, brutális módon.  Ami közös ezekbe az eseményekbe az, hogy magukra maradtak ezek a teremtmények a hitetlen szabadságukban. Tragédia az emberi életek kioltása, és nagyon elitélendő az ilyen embertelen megnyilvánulást, még akkor is ha az ilyen emberek teremtményekké válnak. Nem tökéletes ez az új világ, de azért mégis jobb, már csak azért is, hogy esélyt és lehetőséget ad arra, hogy egy közösség időközönként válaszon magának felelős vezetőket, valamint azért, hogy a megválasztott vezér ne váljon teremtményé, mert esélye van rá, hiszen ő is ember. Egy vicc jut eszembe, a székely bácsitól megkérdi a fia, hogy a hal iszik e vizet. A székely bácsi válassza az, hogy azt nem tudja, de az biztos, hogy a halnak van esélye rá, hogy vizet igyon. 2011.10.23.

Megtekintések: 67

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek