Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Vonatozó
Atyánkfia mindig is szeretett vonatozni. Gyermekkorában, odahaza Szatmárban, kedvenc tanyájuk, a vasúti őrház és a rámpák környékén bandáztak, talpfarakások között, mint a Pál utcaiak, de homokbombák helyett ők csúzlival lődöztek, no nem egymásra, hanem verébre, vadgalambra, olykor meg a póznák porcelánjára (szüleiken hajtotta be később a MÁV a tetemes kárt). A kiérdemelt pofonok sem vették el kedvét, serdülőkora minden nyarát a vasúton töltötte. Tíz-tizenkét fős fiúcsapat tartotta tisztán az ágerdői szárnyvonalat, személyes ismerősük volt minden talpfa meg áteresz az országhatártól Mátészalkáig. E munkához szabadjegy dukált, rajta a beosztás megnevezése: fűtisztító. Ragyogott is a szelvény, Jani vagy Józsi bá’ egy szál gazt sem nézett el. S a nyolc órás krampácsolás után milyen jólesett a fürdés a Krasznán, vagy az estébe nyúló ráadásfoci a kastélykertben!
Atyánkfia szerette az állomásokat is, de nem a gangos pályaudvarokat, meg a fényes restiket, ilyeneket aztán látott később eleget, hanem a kis falusiakat - téglaberakásos ablakok, muskátli a forgalmi iroda előtt -, szerette a gondozott előkerteket, a csikorgó kavicságyakat, a mésszel mindig frissen festett szegélyeket, még azt a jellegzetes kátrányszagot is kedvelte.
Később, hétvégeken lévén hazautazás, a híres fekete vonattal jártak a diákok, falvanként falkába verődve, vagy iskolák szerint csoportosulva. Világjárni is mindig vonattal ment, autóra-repülőre nem futotta.
Még ma is szeret vonatozni. Bár jobbára IC-vel jár, gyors és kényelmes, a szemét azért nyitva tartja, s látja az agonizálást: megszüntetett szárnyvonalak – legutóbb már Kalocsára is buszoznia kellett -, lepusztult épületek, gazdátlanság-gondatlanság jelei, tengernyi szemét és gaz pályán, pályaudvaron, mindenütt (Józsi bá’ meg forog a sírjában). Hallja, hogy ilyen-olyan érdekek, meg az országúti lobbi...
A végeken még küzdenek a vasútért, civil szervezetek és kistérségi mindenesek fognak össze egy-egy vonal vagy állomás megmentéséért - van hát remény! De bíztató boldogabb vidékek példája is, hol az öntudatos és környezettudatos német, angol vagy francia polgár autó helyett inkább újra vonatra száll, mert tudván tudja: a vasútnak menni kell!
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Február 11, 2012, 1:56pm
-
Vajon ma hogy lehet közlekedni vonattal, mikor bombariadó van? No de..., repülni már lehet Londonba maholnap.
-
Hozzászólt Rokonál Ágnes Február 3, 2012, 8:30pm
-
Kedves Sándor! Odafelé s majd visszafelé is csudálatos vonatozást kívánok, alaposan öltözzön fel :)
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 3, 2012, 7:51pm
-
Kedves Mária! Köszönöm a segítséget, de "hepehupás vén Szilágyban" mindig precízen szerveznek. Szombaton Szilágcsehben, vasárnap Somlyón, hétfőn Sarmaságon és kedden Zilahon tartok magyarságismereti előadást - mindenütt 5 órakor.
-
Hozzászólt Bálint Mária Február 3, 2012, 6:40pm
-
Sándor, ha Zilahra mész ne feledd, ott van Csíszár Zsuzsa (vendégfogadók csoport), s mindenben segít, ha elakadsz valamiben.
-
Hozzászólt Nagy Antal Február 3, 2012, 4:57pm
-
Kedves Mária ! Krasznaákoson még közlekedik a vonat, de nagyon gyéren. Zilahról most is elérhető Nagykároly a vonattal. Sok állomás megszünt pl az Ujnémeti, a Gánási és Nagykárolyig még vagy három . Minden állomás le van robbanva, rendetlenség,kosz, dudva a rozsdás sinek között . Fenséges volt amikor az ötvenes évek végén Ákoson megpillantottam a gőzmozdonyt. Apám is Zilahra járt ezért-azért s akkor nekem az nagyon messzinek tünt, mert reggel korán elment és este későn ért haza Zilaj-ról, ahogy a nép hivta a várost akkor. Baráti üdv, Nagydoki !
-
-
Nahát! Hányszor segítettem nagyanyámnak kiállítani a vasúti szabadjegyét: "via Acis", már nincs is vonal? Szegény nagymama (ő volt,aki 16 évesen a 17 éves bátyjával felgyalogolt két nap alatt Budapestre 1918-ban) a haláláig nem tanult meg románul, nemhogy a dédnagymamám tudott vaolna. Csak annyit, amennyi a szilágysági piacon kellett: grostyor (tejföl), ou (tojás), gaina, kokos ( tyúk, kakas), laptye (tej), brinza (túró), kásu (sajt), morkov (sárgarépa), pertunzsel (petrezselyem, M.O.-n gyökér), uszturoj (fokhagyma), csápe (hagyma).
Nagymamám még azt is tudta féligmeddig: dác tiket (adjon jegyet). Még nem írtam, de egyik nagyapám vasúti alkalmazott volt, nekik 24 ingyen út járt évente, feleségeknek 12, özvegyeknek a társ után 6. Igy már gyerekkoromban kezdődtek a vasúti kalandjaim, mint például összekülönböztünk nagymamával Zsibón, hogy arra a vonatra kell-e felülni, amelyik "Kluzsra" megy, vagy arra, amin azt írja, hogy Cluj. Kellett egíy kis idő,amire rájöttem, hogy ugyanzt mondjuk, csak kétféleképpen.
-
-
Kedves Sánor ! Ez a tényállás,mármint a vasút hanyatlása a Kraszna szilágysági szakaszán is igy van . Naponta csak kétszer jár a vonat az elburjánosodott sineken, a néhai állomások zöme elhagyatott, romos, pedig milyen életet és gazdaságot vittek ott a néhai állomásfőnökök, bakterek .A multszázad eleji sváb kisvasút, Erdőd,Gilvács,Terebest, Szatmárnémetitől, Üveghutáig és Nagysomkútig már nem létezik. Valamikor a Bükk-ből is kisvonat szállitotta a fát a krasznaákosi vonatállomásra s a Pálinkás féle ákosi malom mellett hatalmas vashid ivelt át a Krasznán, melyről hat méteres vizsugárban ömlött alá a Szilágysomlyó felől érkező Kraszna vize . Itt, a hidon erről, akkor tiz méteres tó volt melybe sok ember és ló fulladt bele .Kavicskitermelés és viziparadicsom volt ott. Pedig a vasút nagy vivmánya az emberiségnek és bármi áron fennt kéne tartani. Tisztelettel, krasznabélteki Nagy Antal !
-
Hozzászólt gyuge erzsebet Február 3, 2012, 2:04pm
-
A vonatnak az az elonye,hogy nem akad el a hoban mint az auto mert a raszerelt eke egyben maga elott tisztitja az utat is!
-
-
Szinte egymásnak adtátok át a lapátot! Mi csak egyszer voltunk segíteni, azaz a szétgurult köveket dobáltuk vissza a sínek közé.
-
-
Atyáfia az Úrban, mi bizony ugyanazt a munkát végeztük! Akkori itteni "műszóval" élve: krampácsoltunk.
(Igaz, picit később, MDCCCCLXII-től több nyáron át.)
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz