Szólj hozzá !

Hozzászólt sz.tokes.emil Június 2, 2011, 12:45pm

Volt idő, 

Volt idő, mikor remegve, szív-dobogva vártalak 
Volt idő, mikor szemembe könnycsepp csordult általad 
Volt idő, mikor öleltél, átkaroltál csendesen 
Volt idő, mikor fülembe azt suttogtad: "Egyetlenem" 

Volt, hogy úgy éreztem, egyszer meghalok, ha nem leszel 
Volt, hogy tudtam, erőm tőled kapom, bármit is teszel 
Volt, hogy elmerengve néztem bájos arcod mosolyát 
Volt, hogy menthetetlenül csapott belém a boldogság 

Kellett minden pillanat, hogy itt legyél és lássalak 
Kellett minden érintés, hogy átéljük a vágyakat 
Kellett az, hogy becézgessen minden szerelmes szavad 
Kellett az, hogy érezzelek, akkor is, ha nem szabad 

Nem akartam azt, hogy minden álmunk törjön szerteszét 
Nem akartam azt, hogy hagyjuk fájni egymás életét 
Nem akartam azt, hogy ne maradjon más, csak hangos félelem 
Nem akartam azt, hogy egyszer hűljön ki a szerelem 

Most is érzem azt a vágyat, ami egykor áthatott 
Most is látom azt a képet, mit csak szívünk láthatott 
Most is hallom lelkem búját, de már nem is érdekes... 
Most is érzem azt, hogy érted élni mégis érdemes 

Volt idő, hogy szerettelek, te voltál a mindenem 
Volt hogy elfáradtam sokszor, túlcsordult az életem 
Kellett volna szóljak, de csak mentem tovább esztelen 
Nem akartam azt, hogy sírni láss a saját vesztemen 

Most is tudom, már nem félek, s mindhalálig szeretnélek...