Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Kötődések

 

Gyermek számára nincs különbség a szülőföld és a haza között, mert mindkettő otthont jelent, ha otthont nyújt neki.

Ha a dombok aljában viruló hóvirág fehér mosolya felmelegíti arcomat, akkor a domb tájéka az otthonom. Ha a sétatéri orgonafák rám bólintanak ismerős cinkosan, akkor tudom, hogy szerelmes álmaimra igennel felelnek, mert meglesték az alkonyatban kedvesem simogatását. Orgonaillatos városok így lesznek otthonommá.

Ha titokzatos balladák nyomában kutatva feljajdul a lelkem, máris otthonom a táj, amelynek mélységeibe Kőmíves Kelemenné asszony sikolya fulladt bele, Kádár Kata szerelmes bánata, Budai Ilona bünhődése.

Igen, gyermekkorban otthon a szülőföld, természetesen és eredendően az.

Serdülve, hazának nevezzük. Magunkba fogadjuk futó záporok után megifjodó fenyőinek sötétzöld titkokat susogó fuvallatát, a perzselő nyárelők kaszás, szénaboglyás buja gazdagságát, rejtelmesen kedves ajándékait az őszi beérésnek és a csipkerózsikás álomba zsibbadt téli estéinek, amelyekkel minket behálóz.

Mint anyánk terített asztalán a mindennapi frissen szelt kenyeret, úgy fogadjuk el mindenét. De amiképpen a serdülő fellázad az anyai tökéletesség ellen, mert ezernyi másságot vesz észre a mindenét áttestáló, de magát meg nem váltható szülőben, ugyanúgy megváltoznak a hazával szembeni elvárásaink is. A legtöbbet kívánjuk tőle: a szabadságot.

És aztán észre vesszük lassan, hogy éppen azt nem adja, nem adhatja meg, mert pontosan az nincsen neki. Ez a szépséghibája, de mert gyönyörű egyébként, kendőzi ezt, hogy ne csalatkozzék idejekorán benne, aki őt szereti. Mint a meddőségre kázhoztatott szép asszonyok. Kínkeserves a szerelmes gyermek felfedezése, mert a hóvirág ama domb aljában szabadságot hazudva mosolygott az arcába, csupán türelmes várakozásra intett. „Érj meg rá, gyermekem, majd megkapod”, ígérte. Az orgonabokrok illatfelhőiben is a szabadság kínálta önmagát, és mi nem tudtuk még, hogy gyökereit régen elmetszették már a csimaszként alattomosan gyilkoló, sunyító kukacok.

Mire felnőttünk, a szabadság illuziója is elszivárgott. Vele zsugorodott össze a reménykedésünk, a szeretetünk megbocsájtássá szelídült, majd szánakozássá, keserű tehetetlen dühvé, mert nem segíthetünk rajta és magunkon. Váratlanul akadt fel könnyeink szűrőjén a csodaszarvas csalogató képe. Könnyeinkkel sósítottuk az agyagot, hogy kenyér íze legyen, miközben vágtattunk a csodaszarvas nyomában belekiabálva a szélbe, hogy magunkkal visszük őt is, visszajövünk érte. Csak érjük utol azt a csodaszarvast...

Lassan hó lepi be a nyomunkat is, alatta pedig elpusztul az orgonabokor hajszálgyökere...

Megtekintések: 86

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Cseh Tamás Március 8, 2011, 12:17pm
Sok boldog NŐnapot!!!
Hozzászólt Kardos Katalin Március 4, 2011, 8:47pm

A Kötődések, a gyökereik egész életünket meghatározzák. Gyönyörűek a természeti képek, amelyekkel érzékeltetted szülőfölded, az otthoni tájat.

Hozzászólt Miskei Mária Március 3, 2011, 3:07pm
Egykis zabot neki mielött futtatjuk. Gratula.
Hozzászólt Cseh Tamás Március 3, 2011, 1:03pm
Tetszett,gratulálok!!
Hozzászólt Peternics Mihály Március 3, 2011, 7:37am
Csak érjük utol azt a csodaszarvast... Utolérjük, hiszem!
Hozzászólt László Emma Március 2, 2011, 11:07pm

Borzongatóan szép ez a lírai kép ! A szívem beleremegett .

Hadd pótoljam meg Wass Albert idézettel:

" Ha Isten a mi menedékünk,

S hűség minden fegyverzetünk,

Akkor félni nem szabad,A gyökér megmarad ."

Hozzászólt Fejes Ildikó Március 2, 2011, 8:47pm

Magyarnak lenni nem állapot,

magyarnak lenni állandóság!

 

Szép írás,köszönöm,hogy olvashattam.

Minden jót!

Hozzászólt Kenesei Aurélia Március 2, 2011, 4:08pm

  Óh,nagyon nagyon szépen megírtad.Míg olvastam végig sajgott a lelkem úgy mint amikor Édesanyám írt nekem régen -a messzi távolból,s magam előtt láttam a "terített asztalát"éreztem a tenyere finomságos simogatását s a lelkét!-a fontos nekem mindig az volt-éreztem a lelkét! Ahogy olvasom a "kötődés"-ed szinte ugyanazt éreztem-belefájdult a hátam a szépségbe:"lassan hó lepi be a nyomunkat"-csak én másképp szeretném:kérem az Istent ne engedje az orgonabokor hajszálgyökerét elpusztulni-hadd virágozzon a bokor még sokáig.

Nagyon szépen megírtad-jaj de nagyon szépen!

Hozzászólt Tállai Enikő Március 1, 2011, 9:51am
Nagyon szép írás! Köszönöm.
Hozzászólt Olah Tunde Március 1, 2011, 8:45am
Koszonjuk

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek