Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Biharpüspöki valamikor nagyközség volt. Főútján szekér elé fogott békés lovak bólogattak álmosan, és csak a legritkább esetben történt olyasmi, hogy borgőztől lelassult reflexű járókelőt billentett odébb az orrával, de ezt nem lehetett gázolásnak nevezni.

Később betörtek a motorizált járművek, és Biharpüspökit is Nagyváradhoz csatolták. A kiszélesített és leaszfaltozott főúton az autók vették át az uralmat. Az említett főút fontos összekötő szakasz lett Szatmár felé. Tömött sorokban jönnek-mennek a teherautók, lehetetlenné téve az átkelést a gyalogosok számára. A püspöki nép ajkán megszületett a mondás: az út jobb és bal oldalára oda kell születni.

E forgalmas és nevezetes főút mentén áll a mi házunk is. Nagy reményekkel épült, mint a Fehér Ház, de büszke csontjait mára összerázta a teherforgalom, ujjnyi repedések barázdálják öregedő homlokzatát. Mégis szerencsésebbek vagyunk, mint kanyarban lakó sorstársaink, akikhez egy-egy békés estén a kamionsofőr autóstól kopog be. Az illedelmesebbje vacsorát is visz: pár évvel ezelőtt egy sertésszállító autó borult fel a dupla kanyarban, tömeges sertéshalált okozva.

Mellesleg ebben a kanyarban van az általános iskola is.

Harmadik osztályos tanuló voltam, amikor kiköltöztünk Püspökibe, az említett új házba. Már akkoriban kérvényezte a szülőbizottság, hogy létesítsenek gyalogátkelőket, ahol az iskolások biztonságosan átmehetnek a forgalmas úton. Érettségi ajándékként meg is kaptuk, bár akkor már rég nem abba az iskolába jártunk.

Most már a főúton több zebra van, mint egy jobb állatkertben, de az autósok nem szívesen vesznek róla tudomást. Közlekedési lámpák, vagy néhány fekvőrendőr-esetleg lábon álló-segíthetne.

Tehát teljes páncélzatban és neonzöld mellényben talán élve átjutunk a túloldalra, de otthonunkban sem találunk nyugalmat. Másodpercenként elsuhan lábujjhegyen egy-egy teherautó, diszkréten megrezegtetve ablakainkat. A keretek még megvannak, a fölöttük lévő repedéseken át szellőztetünk. A jövő évi nyaralás terve is füstbe ment, az árából kőművest hívunk tatarozásra.

Prométheuszként szenvedő kis házaink minden évben új májat kapnak, habarcsból.

Városnegyeddé lefokozott kis falunk a kőművesek Las Vegasa lett, mert itt mindig van kereseti lehetőség.

Esténként, ha nem tudunk elaludni, mi nem a báránykákat számoljuk, hanem az autók döccenéseinek  jól ismert hangjára merülünk álomba.

Megtekintések: 75

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Cseh Tamás Május 31, 2011, 7:34pm
Én is köszönöm,minden jót kívánok.
Hozzászólt Benczi Boglárka Május 31, 2011, 5:38pm
Köszönöm, további szép délutánt, estét:)
Hozzászólt Cseh Tamás Május 31, 2011, 5:19pm

Kedves Bogi!

-Minden kezdet nehéz,de ez a világ rendje.

-Nekem SzékelyUdvarhely a világ közepe,hiába már nem ott élek.

-De majd meglátod,minden jó,ha a vége jó.

-Minden jót kívánok:

Tamás

Hozzászólt Cseh Tamás Május 31, 2011, 2:53pm
Tetszett,gratulálok.Örülök,hogy megvan a világ közepe itt is.  hahaha Úgy veszem észre,több világ közepe van,de ez nem baj. Nagyváradra költözöl be? Képzeld,én ott voltam katona.Remélem nem bánod,hogy tegeződünk,ha meg igen akkor visszavonulást fújunk.
Hozzászólt Benczi Boglárka Május 27, 2011, 8:36pm
Éppen most költözöm be a "városba", így ez az érzés még erősebb :)
Hozzászólt Nagy Magdolna Május 27, 2011, 4:47pm
Addig jó míg ezt így érzed, és sokáig tartson ez az érzés:)
Hozzászólt Benczi Boglárka Május 25, 2011, 9:24pm

Kedves Magdolna!

Szó sincs untatásról, nagyon is örülök, hogy egy "sorstárs" olvasta az írásomat! :)) Forgalom ide, forgalom oda, Püspöki a világ közepe :)

Köszönöm a hozzászólást, sok mosolyt jelentett! Ölelés, Bogi

Hozzászólt Nagy Magdolna Május 25, 2011, 8:36pm

Kedves Boglárka!

Mi onnan jöttünk el, csak éppen a Dealului-ban laktunk, a dombon. Ott akkoriban még nem volt forgalom, csak én startoltam a régi Ladánkkal, mert mindig sietős volt utam. A start csak a kapu utánig tartott, mert ott már olyan gödrös volt az út, hogy válogatni kellett közöttük. Oda jártak a lányaink is iskolába, és az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy nagyobbik lányunk nem volt hajlandó románul megérteni 3. osztályban a földrajzi alpismereteket, és akkor határoztunk, el.. Itt úgy tanul majd, ahogy megérti. Fiatalok voltunk és erőt éreztünk a váltásra, a gyerekek és persze kicsit magunkért is. 21 éve történt.

Bocs, hogy ezzel untattalak, írjál még nekünk! :)

Hozzászólt Tállai Enikő Május 25, 2011, 10:37am
Tetszett az írásod.
Hozzászólt Nagy Kata Május 24, 2011, 12:00am

Inkább báránykákat, mint döglött malacokat:) Azok be is kopognának:)

 

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek