Nem tudom a többi férfi társam, hogy van ezzel, csak azt tudom, nincs olyan nő, amely az érdeklődésemet és persze a kíváncsiságomat föl ne keltené.

Még hogy nincs? De bizony van! Édesanyám, és persze az idős asszonyok, akik unokájukat sétáltatják Párizs utcáin gyalog, vagy hintóval.

Megfogódtam. Mert még van egy kategória, szerencsére az ide tartozó lányok nem nők még, csak lesznek. Ha jól megfigyeli őket az ember, föllelhető bennük, milyen típusú nőkké válnak.

Nőkről beszélni férfiként csak egyféleképpen lehet. Ki kell faggatni az alkotót, másként kiismerni őket, szinte lehetetlen. Van még egy módja, mivel a mi oldalbordánkból lettek alkotva, ha önmagunkat megismerjük, akkor őket is. Jómagam az első lehetőség mellett döntöttem. Megkérdeztem az alkotót. Azt a választ kaptam, utadba hozok asszonyokat, tapasztalj, keressél olyat, aki melléd való, s amilyen te vagy olyan asszonyt fogsz találni. Csak ezt ne mondta volna. Mert csak léha, kacér, a bujaság mocsarában fetrengő asszonyokkal találkoztam, akiknek csak férfiasságom, pénzem kellett, semmi más. Bájaiknak nem tudtam ellenállni, s a röpke gyönyörrel teli órák után zsebem, s legfőképp gyomrom bánta a találkozásokat. S mivel hamar kiismertek, vagy minden nő boszorkány, nem tudom, belém láttak, gyenge pontjaimat kihasználták azon nyomban. Remélem Miasszonyunk nem haragszik meg rám, Ő az egyedüli asszony ideál, az édesanyám mellett, akire feltekintek, akit tisztelek, akit szeretek, s akitől tartok is egy kicsit.

Irigykedek is azokra a férfiakra, akik példás családi életet élnek, hűségesek társukhoz. Mert tudom milyen nehéz dolog ez, amikor szebbnél szebb, kacérabbnál kacérabb nők kivetik a hálójukat. Rég megtanultam, mindig a nő választ, az van, amit ő akar. És jaj, annak a férfinak, aki nem tud ellenállni. Már a Biblia is leírja Sámson veszte Delila.

Ha viszont az ember szerelmes, az egy teljesen más dimenzió, olyan mintha megnyílna a csillagos ég. Nincs lehetetlen, határtalan távlatok nyílnak meg a szerelmes pár előtt. Álmodnak egy jövőt, egy életet maguknak és nincs senki és semmi, ami ettől őket el tudná téríteni, keresztülmennek tűzőn, vízen. Azt tapasztaltam ettől valahogy félnek az emberek. Nem csoda, hiszen rengeteg házasság olyan, mint egy kirakat. S ennek az egyház az oka, fenyegeti az embereket a pokol tűzével, kimondassa velük, „amit Isten egybekötött, ember szét ne válasza". A kérdés csak az valóban Isten köti össze két ember életét?   S ha igen akkor szerintem elnézőbb is lehetne, hiszen tudja Ő a tökéletes szeretet, ember ilyet nem tud, mert esendő.

A fene egye meg, miket hordok én itt össze. A végén nem csak a csendőrség fog keresni rablásért, hanem az inkvizíció is a nyomomba ered. Tudom tiszta vallási fanatikusokból áll, akiknek semmi közük Istenhez, Miasszonyunk megsúgta. Erőszakkal rá akarnak sok mindent kenni az emberekre, a szabad gondolkozás legnagyobb ellenségei. És ráadásul nőtlenséget fogadnak, tisztaságot, ami be sem tudnak tartani. Ismertem egy ilyen papot, ha nőt látott olyan tűz gyúlt a szemében, megijedtem tőle.

Viszont gondolkodtam Isten nem is Ádám miatt teremtett nőt. Hanem azért hogy az emberiség szaporodni tudjon, hol lennénk mi nők nélkül. Ülhetne Ádám apánk a paradicsomkert kellős közepén, tök egymagában, malmozna Istennel reggeltől estig, s Isten is mehetne nyugdíjba, nem lenne, akit szeressen, akinek megbocsásson, akinek adhatná szíve gazdagságát. De az tény, hogy megnézném a nőket is, ha nem lennénk mi férfiak. Ki fordulna meg utánuk, amikor kiöltöznek lenge ruhába? Kinek kiabálnának reggeltől estig, kit szidnának, kin uralkodnának. És tudnának gyereket nemzeni nélkülünk? Á, dehogy. Hálásak kellene, legyenek nekünk, az anyaság öröméért. És még egy utolsó gondolat. Nagy igazság van abban, amit Gábriel mond Máriáról. „Áldott vagy te az asszonyok között", de nem azért mert Jézust szülted a világra. Nem! Hanem azért mert olyan nővé váltál amilyennek megálmodott az Isten. Minden nőnek ez lenne a dolga, s akkor minden születendő gyerek egy Jézus volna.

Elég! Többet nem morfondírozok magamban. Láttam az ablakból egy ismeretlen utcalányt, Madame a ravasz kihozta az ablakom, alá, tudta lesni fogom s felpezsdül a vérem. Elpallom ma éjjel újból a pénzem. Ne te, rímmel akkor zárjuk monológunk egy rövid versel.

                               Utcalányok cipője koppan

                               Felpezsdül a vérem.

                               Ma éjjel elpallom újból a pénzem.

                                Bánja a zsebem

                                Bánja a gyomrom.

                                De abbahagyni azért sem fogom.