Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Terveztem egy új kokárdát Március 15-re

Viccelődtünk Demeter Zoltánnal az egyik fórumban az ajándékba adott szalagokról, ami itt a honlapon dívik, és egyszer csak beugrott, hogy milyen jó lenne egy olyan szalag, illetve kokárda, amely szimbólumaiban egyben kifejezné Erdély és az Anyaország összetartozását az 1848-as szabadságharc idején. Több változat is felvillant a "lelki szemeim" előtt, ebből lerajzoltam az egyiket, íme. (Bocs a minőségért, de programozó vagyok és nem Munkácsy. :-) )

S hogy miért? Mert együtt van Erdély, az Anyaország és az 1848-as Szabadságharc motívuma, mert ezek ugyanúgy a mi szimbólumaink is, hozzánk tartoznak; mert egy gyerek, amikor márc 15-én a szülei, nagyszülei kabátján látja a kokárdán a Nemzeti Jelképeket, meg fogja kérdezni, hogy azok micsodák; és talán egy kicsit azért is, mert szép.

Nektek hogy tetszik? Van valaki, aki tudna ilyet készíteni?

Megtekintések: 53

Tetszik

0 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Kálmán Csaba Szeptember 13, 2010, 7:35pm: Köszönöm szépen, kedves Erzsébet!
Örülnék, ha készítene egy képet az ön kokárdájáról és feltenné ide, biztosan nagyon szép lehet. Az a helyzet, hogy ez a kokárdakészítés megmaradt terv szinten, nem tudom mi lesz belőle. Azt reméltem, hogy esetleg benéz majd ide valaki, akinek van gyártósora (vagy esetleg ilyen vállalkozó ismerőse), a hímzett-címeres szalagok legyártásához.

Hozzászólt Baka Erzsébet Szeptember 11, 2010, 11:35pm: Kedves Csaba!
Én csak most tévedtem,erre a gyönyörű mintadarab képére! Sokan graturáltak, érte ,én is csatlakozom hozzájuk. Én megpróbálkoztam kokárdakészítéssel: Selyemfonalból horgoltam,háromszínüből.Elég jól is sikerűlt, csak éppen nagyon sok időt rabol el, de egyedire sikerűlt. Az öné egyenesen briliáns.Sok sikert én is gondolkozom, mi lenne a megoldás.Igaz én utánna járni nem tudok. Ez a nagy gondom.Ha tudok valami ötletet jelentkezem Üdvözlettel: Baka Erzsébet

Hozzászólt Kálmán Csaba Július 13, 2010, 11:56am: Köszi, hogy leírtad a véleményed, kedves Emese.

Hozzászólt Réthy Emese Július 13, 2010, 12:58am: Néhai Apám azt mondta: a kokárdát ki-ki a szívében viseli. Ha ott nincs, hiába tűznénk ki a kabátra. Talán túl kéne lépni a látványos jelképeken. Az igazi kokárda az a tégla, amit népedért letettél. Talán nem is látszik, de a nemzetedet építetted vele.

Hozzászólt Kálmán Csaba Július 11, 2010, 1:30pm: Kedves Zoli,

köszönöm szépen a pozitív hozzáállást. Valóban nem értünk egyet mindenben (ami nem baj), de én azon az elven vagyok, hogy egyszerű dolgokat, kicsiben kell elkezdeni és nem kell túlbonyolítani. Nem nagyban kell gondolkodni, ha valami jó, akkor az idővel úgyis kinövi magát.
Egy üzleti vállalkozás esetén valóban nagyon hosszú az út az ötlettől, a megvalósításig. De, ez nem üzleti vállalkozás, és nem is akarom, hogy az legyen. Ez egy egyszerű "modell" a régmúlt időkből, ahol mindenki jól jár: a gyártó, ha normális áron adja a termékeket, azok a családok, akik elkészítenek néhány tíz vagy száz kokárdát amit eladnak, és jól jár az, aki viseli, mert rajta vannak Nemzeti jelképeink és az árával nemes célt támogatott, ami eszmeiségében is illik Nemzeti Ünnepünkhöz.

Tudom, hogy azt hiszed, hogy naív vagyok, de ezt csak azok tudják megítélni, akik személyesen is ismernek. Pont a tisztánlátásom az, ami miatt ezt a dolgot nem akarom "a mai világ sablonjai" szerint intézni, hanem inkább "amish" módra, a részvevők szívére és eszére bízva, hogy kifejlődik-e belőle valami. Ha semmi sem lesz belőle, akkor még mindig ott van az, hogy egy alapítvány körébe lehet helyezni ennek az elkészítését/árusítását és a befolyt összeg karitatív felhasznállását.

Hozzászólt Kálmán Csaba Július 11, 2010, 11:54am: Köszi, Attila.

Hozzászólt Bálint Attila Július 11, 2010, 12:39am: Nekem nagyon tetszik,ez igy szép.

Hozzászólt Kálmán Csaba Július 10, 2010, 10:57pm: Kedves Zoli,

hadd mondják valamit. Mi nagy szegénységben éltünk gyerekkoromban és Anyu úgy szerzett egy kis jövedelemkiegészítést, hogy kalapokat, sálakat horgolt ismerősök megrendelésére, vagy egyszerűen kivittük az Ószerre és eladtuk. Ma is vannak nehéz sorban élő családok és, ha akad egy gyártó, akitől a három féle szalagot meg tudja venni/rendelni, kezdetben elég, ha kicsiben kezdi, például csak 10 darabra valót vesz és eladja ismerősöknek, munkatársaknak. Ha valami szép, tetszetős és normális áron van, akkor az ismerősök, munkatársak, falubeliek stb kérdezgetni fogják, hogy ki készít ilyet. Ő pedig legközelebb már 20 darabot fog készíteni és így tovább lépésről-lépésre mindig a keresletnek megfelelően fogja készíteni a kokárdákat. Ugyanakkor, lehetnek városi boltok, nagykereskedések is, akik nagyobb tételben is vásárolnának.

Valóban meg kell találni a gyártósort, de talán majd csak olvassa valaki ezt a blogot, akinek eszébe jut, hogy jéé az egyik ismerősömnek, távoli rokonomnak van ilyen vállalkozása, szólok neki, hogy nézzen be erre a honlapra. Na, meg aztán Isten is szokott gondoskodni munkásokról a megfelelő időben. ;-))

Hozzászólt Kálmán Csaba Július 10, 2010, 10:34pm: Félreérted kedves Levente. Ha visszaolvasod, látod, hogy a kokárda-készítésről is szó esett, amely megélhetést vagy bevétel-kiegészítést jelentene néhány nehezebb sorban lévő családnak, ehhez pedig három szalagra van szükség. (Persze, ha valaki a saját-, már meglévő kokárdáján szeretné lecserélni a szalagot az 1848-as motívumosra, akkor csak két szalagot kell rendelnie, de igazából nincs sok értelme.)

Hozzászólt Bitay Levente-László Július 10, 2010, 9:40pm: Az is igaz, hogy kokárdája szinte mindenkinek van. A lényeg pedig a szalag. Tehát ez a változat is életképes.