Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ezt a beszélgetést abból a felindulásból indítom, hogy itt kezdjünk beszélgetni a szépről. Szép ami könyvben, papíron vagy monitoron ér el minket.

Megtekintések: 2775

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Köszönöm, hogy olvashattam, Anna!

Móra Magda: Az út felén túl


Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!

 

Ábrányi Emil

 Magyar nyelv

 Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged

Ajkára vőn, többé nem dobhat el!

Szentség  gyanánt  hogy befogadja éked,

Őrző oltárrá válika kebel.

 

Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme,

S erős, szilárd, mint hősök  jelleme!

Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,

S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég !

 

Minden mi fejben, vagy szívben fakad,

Tőled nyer pompát, színdús szavakat.

Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,

Mint egy király az ünneplő bíbort!

 

Bír-e más nyelv úgy epedni,

 Annyi bájjal, annyi kéjjel?

Olvadóbb, mint lant zenéje

 

Holdvilágos langyos éjjel,

Mely virágots dalt terem,

Mikor ébren semmi  sincs  más,

 

Csak a fák sötét bogán;

Hangos, boldog csalogány

 S boldog, néma szerelem ...

Hát a csapongó

gyorsszavú tréfák

Játszi szökését

Festi-e más nyelv

Oly remekül?

 

Pattog a víg élc,

Ám sebe nem fáj,

Mert csak enyelgés,

Tarka bohóság

Volt az egész!...

 

Magasztos gyásznak bánat -dúlta hangja

Úgy zendül benne, mint egyház harangja,

Mely messze hinti mély, komor szavát.

Búg, mint a gyászdal, mint sír - fáklya lobban,

S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,

Úgy döng minden szó a kedélyen át!...

 

Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,

Csatakürtök bősz riadása!

Halld! Halld !

Száguldva, vihogva, kapálva

Dölyfös paripák  robbannak  elő

Százak keze vág , százak keze lő.

 

Nem szárnyal a vér -ködös égre más,

Csak ágyúdőrej, szítok és zuhanás!

Rázkódik a föld, iszonyodva reng,

Amerrea kartács vad tánca kereng!...

Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,

Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart !

 

Hatalmas, szép, nyelv,

Magyarnak nyelve!

Maradj örökké

Nagy és virágzó!

Kísérjen áldás,

Amíg világ Áll4

S legyen  megáldott

az is, ki téged

Ajkára vesz majd;

Elsőt rebegve,

Végsőt sóhajtva !

Reményik Sándor:

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Kedvenc versem. Köszönöm, hogy olvashattam.
Örülök, hogy örültél neki :))

.."ameddig kitágul és megnő a jóakarat lassan, és kibomlik belőle a tavasz. És ennek a sok kis jóakaratnak a végén ott jön a tavasz."

Wass Albert szavaival is nagyon várjuk!

Nagyon szép, megható!

Kedves Ilona!

Köszönöm a gyönyörű verset!

Lehet, hogy kicsit hosszú a történet, de szerintem annál tanulságosabb és így, húsvét előtti böjtben, talán hasznos olvasmány lehet:

A FIÚ
Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.

Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.

Így szólt: "Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná."
Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti.
- "Oh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék."
Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból.
Néhány hónappal később az ember meghalt.
Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal. "Az árverést ezzel a képpel kezdjük."

"Ki akarja megvenni ezt a képet? – kiáltott valaki hátulról. – Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!" Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.
"Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100$-ért, 200$-ért?"
Egy másik hang mérgesen kiáltotta. "Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!"
De az árverésvezető tovább folytatta. "A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?"
Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze. "Elviszem 10$-ért." Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani.
"Ki ajánl érte 20$-t?"
"Adja neki oda 10$-ért! Nézzük a mestereket!"
"10$ az ajánlat. Ki ad érte 20$-t?"
A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe.
Az árverésvezető csapott a kalapáccsal. "Először, másodszor, eladva 10$-ért."
Egy ember a második sorból közbekiáltott. "Gyerünk már a többi képpel!"
Az árverésvezető letette a kalapácsot. "Az aukciónak vége."
"Mi lesz a festményekkel?"
"Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent."
Isten nekünk adta az Ő Fiát 2000 évvel ezelőtt, hogy meghaljon a kereszten. Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút? Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt.

Éld az Életed!!!

"...élni, élni még!
Mert élni, jaj, sohsem elég!
Az élet örök táruló
Aki nem éli áruló! "

"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.

Rajki Miklós: Ne rohanj



Mindig futsz valahová.
Soha sincs semmire id
őd,
Hangzik fel tőled a hivatkozás,
És csak folytatódik tovább
A versenyloholás.
Se látsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak lótsz-futsz, s loholsz,
Mint a versenyagár,
Aki csak a célban tudja meg,
Hogy a nyúl nem is volt valódi.
Elrohansz minden szép mellett,
Nem észlelsz semmit,
Amit pedig csodálni érdemes lenne.
Két hét alatt akarnád látni azt,
Amit egész évben észre sem veszel.
A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.
Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már.
Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban,
Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat.
A természet gyönyörű kincseit,
Évszakok hírnökét, virágok ezreit,
Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat,
Akik mind feléd fordulnak.
Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép,
Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék,
S a fák levelei mindig másképp mosolyognak,

A virágok szirmai más arcot mutatnak.

S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár,

Van olyan, mint a színpadon a táncospár.

Látod, mi mindent hagysz ki naponta?

Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva.
Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva.
Autóból is másnak látszik a világ,
Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán.

A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi.

Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni?
Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?
Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,
Soha nem fogod meglelni,
Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni.
Mert mit nézel majd végig életed filmjén,
Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot,
Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?
Nem hagytad köszönni a kis feketerigót,
S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót.
Gondolkodj, miért is rohansz és hová,
Mit ér, ha rohansz,
Mindig csak rohansz tovább?

Rohansz, és mégse érsz sehová. 

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek