Körösparti séta.
Sétálok a Körös partján 
 bámulom a kék eget, 
 nem látni a láthatáron 
sehol sem egy felleget.
Kellemes a légáramlat 
 igy tovább lépegetek, 
 pajkos szellõ kergeti a 
lehullott faleveleket.
Macskadomb, a strand, a liget
 mind oly kedves énnekem, 
 nemhiába szivemhez nõtt 
túlon túl is szeretem.
Leülök egy padra s közben 
 figyelem a vizfolyást, 
 ami csöndben tova csobog 
s folytat hosszú utazást.
Öreg füzfák parton állva 
 a vizre tekintenek, 
 lombjukkal a folyóviznek 
örök búcsút intenek.
Egyik-másik meggörnyedve 
 viz tükrét szemléli tán ? 
 Nézi benne , milyen öreg 
lett hosszú évek során.
Elmerengek, s belátom, hogy
 velük öregedtem én 
 azért nõtt szivemhez e táj 
mivel itt nõttem fel én.
Öreg füz és öreg ember 
 összenéz két jóbarát, 
 akik együtt öregedtek 
sok évtizedeken át.
Sétámnak most vége lett már 
 búslakodni nem fogok 
 csillagok is elõbújtak 
és én haza ballagok.
Kenéz Gyula 
 Nagyvárad 2009.Jul. 15.
             
         
        
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz