Kedves barátaim!

Elmesélek nektek egy kis történetet a kis Magduskáról.Tudjátok ő gyerekként is nagyon szerette az állatokat,neki is és a testvéreinek is volt egy-egy kiskutyája,kecskegidája és libája.Na meg számtalan csirke meg disznó.Magduska elött semmi állatot nem lehetet megölni,mert felorditotta az egész utcát.Hiszen sajnálta őket.Ma sem tudna még egy csirkét sem megölni.Egyik alkalomkor mikor a libát tömte a nagymamája,őt be kellett zárják a házba mert azt hitte,hogy szegény libát most megnyuvasszák.Olyan éktelen sírásba kezdett,hogy a szomszédok ijedten futottak át,hogy ölik a gyereket?Szegény Magduska a szoba ablakából sírva nézte végig,mit csinálnak a libával.Késöbb mikor kiengedték a házból és megmutatták neki,hogy él a libája,akkor nyugodott csak meg.Könnyes szemmel ment felfedezni az udvart.Ki az utcára azért nem engedték ki,hiszen még csak két és fél éves volt.Fel is fedezett egy méhecskét a földre esve.Azt hitte halott és elhatározta,hogy eltemeti.Fel is vette ovatosan,hogy nehogy kárt tegyen benne és a kis kezébe tette.Összezárta tenyerét és ekkor......a méhecske megcsipte.Orditott is ahogy a száján kifért.Szegény szülei el nem tudták képzelni,mi történhetett.Még drága Ilusnéni(a második édesanya,nyugodjon békében) is rohant át,hogy mi történt.Szegény Magduska csak a tenyerét mutatta és sírva panaszolta,hogy ő nem akart rosszat,csak el akarta temetni a méhecskét a kertben.Azota sem szereti a méhecskéket.De az állatokat még mindig.