Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Zsuzsika unokám két és fél éves,talpraesett,cserfes kislány.
A legutóbbi Zsuzsi- sztori a következő :
- Zsuzsikám,ha nem vagy hajlandó lefeküdni összecsomagollak,leviszlek apához-mondtam késő este.
- Celofánba csomagolj,és köss át szitakötővel - válaszolta ő derűsen.
- Milyen kötővel ?

Megtekintések: 494

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Fiú unokáim 6 és 4 évesek, kergetőznek. Marci a nagyobbik fut elől és kiáltja: kapj el ha tudsz ! Péter fut utána és ő is kiálltja: Elkaplak, ha tudsz !

Nagyon tetszettek! :)

Hadd írjak én is egyet.

Családunkkal a szilvásváradi Szalajka Fogadó éttermében bensőséges hangulatban vacsoráztunk, sok vendég, gyertyafény, halk zene. Kata lányom az asztalnál, halkan közli az anyjával, hogy szellenteni szeretne.

Anya halkan kiküldi a főbejárat mellé, hogy ott eressze szabadon a galambot.

Épp lépek ki a WC-ről, mellettem a lány elrohan, utána kiálltok:

- Hova, hova kisasszony?

- Anya mondta, menjek ki pukizni a kertbe - kiabálta vissza a kislány a recepcióról...

 

          Eszter 8 éves,általános iskolába jár. Sokszor elgondolkodik az élet értelmén. Egyik alkalommal a barátnői felvilágosították hogyan készül a gyerek. Első reakciója a felháborodás, tiltakozás volt. Nem baj - gondolta,ezt megkérdem apától. Hazafelé menet ezen gondolkodott és közben dúlt-fúlt. Teljesen értetlen volt, hogy milyenek ezek a felnőttek,miket csinálnak és közben adják a nagyot, parancsolgatnak és titkolóznak.

 És mégis... mi négyen vagyunk testvérek,akkor mégiscsak igaz lehet. Hazaérve apja elé állt és elmondta - még mindig felháborodva - hogy mit hallott a barátnőitől. Aztán megkérdezte: mondd apa te is?

Hát....tudod kislányom - és keresgélte a szavakat.

Eszter legyintett egy nagyot: no hagyjad csak magad, hiszen te is legalább négyszer elkövetted.

 

     Anna 6 éves, barna hajú,kék szemű,vidám leányka .Az óvodába tanult éneket énekli:

" Volt nekem egy kecském tudod-e?

   Kertbe rekesztettem tudod-e?"

Nemigen érthette,hogy mit csinált a kecskével,mert átköltötte az éneket a saját értelmezése szerint:

" Volt nekem egy kecském tudod-e?

   Kertbereket szedtem tudod-e?"

Édesanyja rájött az átértelmezésre és elkezdett nevetni, hogy potyogtak a könnyei.

Anna csak azt vette észre,hogy az anyjának folynak a könnyei és vigasztalni akarta: ne sírj anya, hiszen csak kertbereket szedtem!

 

- Unokám mesélte a nyáron az anyjának: Anyuci, délután fociztunk mamával, s egy bement a golba.

- Máskor, ő éppen beteg volt, a fejét is alig tudta felemelni, megkérdezte: Mama, fociztál már ma?

  Bevallottam, hogy nem. Ő: amikor innen elmész, focizzál, mert az fontos!

Gyönyörű, formás, különösen fényes, zöld bogarat láttunk ma az unokámmal. Jókorát. Ott hevert előttünk a járdán. Aranymetszéstájt, akárcsak egy autónál, kis ormóvonulat futott a szárnyain, bizonyára az áramvonalasság miatt, mert a bogár fölösleges dolgokat nem produkál, s ezek szegélyén enyhén halványodó, hamvadó parázsvörös csík, lábai feketék. 

- Soha életemben nem láttam még ilyet - mondtam.

- Én se - tromfolt rá Zsombi, megerősítve a dolog furcsaságát. Néztük egy darabig, hogy él-e, míg végül picit megmoccant. 

- Vajon honnan jött? - morfondíroztam, mintegy magamnak, mert ha gyakran előfordulna nálunk, akkor már láttam volna ilyeneket.

- Hát a fűből, mama - mondta az unokám nevetve.

Szóltunk is neki, hogy menjen el onnan, mert valaki véletlenül ráléphet. Ő megértette, első lábaival és rövid, de takaros csápjaival valóságosan elköszönt tőlünk és felrepült a fára.

Hát így esik, ha a képeskönyvekben puccos bogarakat lát az ember fia táncolni meg bűvészkedni, azt hiszi lépten-nyomon előfordulnak a csodák. 

 Évike a nagymamával ment sétálni. Az úton visszafelé elkezdte kérlelni a nagymamát ,hogy vegye fel.                             A nagymama beteg is volt,ereje is fogytán volt és elkezdte neki magyarázni,hogy csak az öregek fáradnak el a gyerekek nem. Amikor már majdnem hazaértek Évike nagyot sóhajtva mondta:                                                                            Jaj de megöregedtem!

 

                                                        ***

 

Istvánka az urológiai szakrendelésen várakozik az édesanyjával. Csupán egy paraván választja el

 az éppen vizsgált betegtől, és hallja, hogy vizelési gondjai vannak a bácsinak. Amikor sorba állnak

 az eredményekért elkezdi húzogatni az anyja ruháját és jó hangosan megkérdi: -Anya miért nem

mondod meg annak a bácsinak, hogy szedjen DENTOS cseppeket?

 

                                                         ***

Máté 3 éves körüli legényke, Kolozsváron szokott nyaralni a nagynénjeinél.

Budapestre hazafelé a nagyanyja jött utána. Az állomáson Máté megcsodálta az

épületeket és megkérdezte: -mondd Bettike, az állomás is a lománoké?

Igen Mátékám az övék.

 Miért, ők építették? Azt nem, de sajnos akkor is az övék.

 De miért?

Trianon miatt.

 Azs mi ?:- kérdi Máté.

Ha megnövök, nagy leszek...

mamának autót veszek. (bólogat, hogy jó lesz az, s gondolkozik kicsit)

Anyukámnak színpadot ... (még több gondolkodás következik)

apukámnak halastót.

(Zsombi, 3 évesen)

A tanítónéni Kolozsváron történelem órán a románok eredetét tanítja.

 Volt egyszer egy deli szép római legény aki szerelmes lett egy csinos szép dák leányba,

s ebből a frigyből származik a román nép.

 Zolika jelentkezik és szót kapva elmondja:- hát tanítónéni ,hogy meglepődhetett a dák

anya és római apa amikor a gyerekük megszólalt románul.

 

                                                          ***

 

 A gyermekgyógyászati professzorunkat nagyon szerettük Kolozsváron.

Mindig látta és érezte amikor az előadáson kezdett hanyatlani a figyelmünk,olyankor tartott egy

 szusszanásnyi szünetet. Az egyik szünet alatt mesélte el, hogy járt az egyik gyerekkel a nagyviziten:

-„Miközben referálnak a nagyviziten az egyik gyerekről,a mellette lévő  ágyban sokat mozgott és

szövegelt Janika. A professzor odaszólt neki, hogy csak egy kicsit legyen csendben és ha jó lesz,

következő alkalommal amikor jön ide hoz neki egy lufit.

A gyermek elcsendesedett. Az egyik nap soron kívül be kellett mennie egy másik eset miatt és

Janika számon kérte: hoztál nekem lufit? Nem. Válaszolta ,de következő alkalommal hozok.

Legközelebb nagyvizitkor Janika ismét számon kérte tőle... ?- nem hozott és megint csak ígéretet

kapott. Janika arca csalódott lett és szinte sírva mondta: -nem elég, hogy kövér vagy de hazug is”.

A professzorban és a sleppben is megállt a szusz. A professzort ez nagyon szíven ütötte és amikor

vége lett a nagyvizitnek átöltözött és elment lufit venni. Teljesen rehabilitálta még kövérségét is a

több lufival és bocsánatkéréssel”.

 

Az ígéretekkel így megy ez manapság is. Sokan meg se fontolják, hogy miket ígérgetnek.

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek