Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ezt a forumot többek kérésére indittom és ide várom mindazok sztoriját akik szivesen elmesélik szökésük történetét.

Megtekintések: 571

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

A nemzetgyulolo politika miatt az erdelyi de "partium" - i magyar csaladok ezrei kerultek tragikus korulmenyek koze. Igy tortent csaladommal is mikor szulovarosom Szaszmeggyes roman teruletre kerult. Apam a varoshazan mindt koz tisztviselo kotelezve volt hogy minden reggel facipot huzzon a labara - hadd hallatszon a magyar hol kopog. E mellett sok egyeb lealacsonyito megkulonboztetesben volt reszunk ugy hogy csaladom titokban eladta a szaszmeggyesi Zsembra kerekpargyarosnak szep hazunkat majd egy nagyobb penz osszeg fejeben balavasari roman parasztok egy ejjel atsegitettek Magyarorszag teruletere. Az arra jaro Myar jarorok is segitettek. En akkor 4 eves voltam es ma is elevenen el az emlek amikor egy Magyar katona atjott a patakon utannam es a kis haromkereku biciklimmel eggyutt a vallara vett es atvitt a patakon. Kolozsvari menekult tabor - az akkori kolozsvari ujsagok irtak is szokesunkrol. Apam Budapesten kapott allast az Erdelyi Magyar Foldgaz reszvenytarsasagnal. A haborus idok miatt az elelmiszerhiany mar ott is felutotte a fejet - anyam minden nap ment a boltba a kis kenyer adagukert de ez alkalommal az elegadetlen budapesti lakosok mindeg szidalmaztak - budoss olahnak is titulaltak meg hogy pucoljunk haza Erdelybe es ne egyuk a kenyeruket. Elkeseredes majd ujbol bevagoniroztuk butorainkat es irany Marosvasarhely. Mindez 1943 oszen. Talan megertem anyamat amikor Szekelyhida korul meghallotta az elso roman szot - sirva fakadt, mondvan apamnak "itthon vagyunk Erdelyben". Es itt is maradtunk mert az erdelyi magyaroknak egyik jellemzoje a helytallas - csak azert is!! Sokan vagyunk kik mas orszagokba telepedtek - legtobbje ott is becsulettel el de szivukben orokre ott el a hazavagyas. Es ez igy van jol.
1958 - a marosvasarhelyi repuloiskolaban voltam novendek. A szaszregeni repulogyarbol oda hoztak a vadonat uj RG6 - os tipusu motoros sportgepeket berepulesre. Baratommal - a Horvath Endrevel elhataroztuk hogy "elkotunk" egy ilyen gepet es elrepulunk Ausztriaba. Napokig szabdaltuk a sztaniol papirokat hogy majd fenntrol ki ki szorjul a radarok ellen... Akkor meg nem volt katona orseg a marosvasarhelyi repuloteren csak civil orok. Az egyik gepet a napi repulesek utan titokban feltankoltuk aztan az ornek "ajandekoztunk" 1 liter palinkat. Hajnali 4 - 5 oraara terveztuk a felszallast. Ugy terveztem hogy alacsony repulesben egyenesen a Ferto tonak megyunk miutan elhagyjuk a magyarorszagi Bakony erdoket. A benzin szamitasaim szerint eppen az osztrak hatar elott fogyott volna el de siklorepulessel leszallhattunk volna a Ferto tora ami tudtam hogy sekely vizu de imitt amott bombatolcserek melyitik mit a hazatero amerikai bombazok dobtak le mindt el nem hasznalt bombakat. Szuleim Ngybanyan voltak elutazve igy egyedul voltam otthon es megegyeztem az Endrevel hogy mivel melyen alvo vagyok megkotom a nagy labujjamat egy spargaval es a veget kiteszem az utcai (Mezo utca) ablakba amit aztan o megrangat es en meg felebredek. Aztan az tortent hogy a hurok lecsuszott labujjamrol az Edre csak huzta mig kihuzta az egesz spargat. Hiaba utotte az ablakot - nem ebredtem fel. Reggel megerkeztek szuleim az allomasrol es apam az elokeszitett cuccokbol valamit kiszagolt hogy szokest terveztem. El is modtam nekik az egesz tortenetet mire anyam sirasra fakadt. Ugy meg sajnaltam szuleim hogy vegleg lemondtam a szokesrol. Nem tudom a mai napig sem - jol tettem?....vagy nem? De sajnos az emberi homokorat nem lehet ujra visszaforditani.
Elmonjam? - Ne mondjam? Mar csak azert is mert az "utolso" tiltott hataratlepesem 2008! !!! nyaran tortent. Marosvasarhelyen 1957 - ben a repules volt "elso szerelmem" de aa amator radiozast is akkor kezdtem el. Ma mar csak "mutyiban" repulok mert 65 even tul nincs pilota engedely - nalunk Romaniaban !. A radiozas hobby kitolti "hiper tevekenykedesemet" ugy hogy ma mar eleg jol ismernek szret e kicsiny vilagban - mar a "metelyezettek". A 90 - es evektol kezdve Sopronban minden evben radioas vilag talalkozot szerveztek de ugy 4 eve ez attevodott Debrecenbe - a Wkeri tavak tajara. Jonnek a vilag minden tajarol - az 56 - os magyarok - Amerikabol - Braziliabol - Kanadabol de az europai orszagokbol is. A magyarul beszelo koroknek allando frekvenciak vannak kijelolve hol mindig talalkozunk. 2008 ban is felesegemmel Debrecenbe keszultunk. El erunk a hataratlepohoz - felmutatom az utlevelem - erre azt monja a hataror - ez mar lejart 2 napja...de jo a szemelyazonossagi is. Nekem a szemlyazonossagi meg regi tipusu volt. Latvan elkeseredett arcom azt mondja - menjenek Szekelyhidara hatha azok nem veszik eszre. Hat megyunk de hogy biztosak legyunk - mondom az asszonyomnak - te en lefekszem az elso ulesek tamlaja moge te meg betakarsz aval a merinoi pokroccal. Vezet a feleseg aztan amikor megall hallom hogy kerdezik van e hajtasija - felmutatja. Az egyik hallom hogy mondja - felemelhetem ezt a pokrocot? Lelepleztek. Nagy ujjomgas ugy roman mindt magyar reszrol....hu de nagy fogas. Voross arccal feher szakallasan kecmergek ki. Jegyzikovezes stb. ami ilyenkor illik. A magyar oldaliak kernek hogy fenykepezzenek le - engedtem. Aztan jon a parancs Nagyvaradrol - be kell vigyenek kihallgatasra. Mer este 7 ora utan erunk Nagyvaradra ter,meszetesen az ok "alom autojukkal" - a regi Maria Terezia idokbol maradt romos kaszarnya vaskapui banatos nyikorgassal nyilnak. Zegzugos boltives sotet folyosokon at megyunk - valahonnan remiszto banatos kutyavonyitasok mig egy nagy szobaba erunk hol egy iroasztal mogott egy kellemes kulseju sargaborkabatos fiatal ember fogad es hellyel kinal. Megkezdodik a kihallgatas ahol elmondtam az okozatot espedig hogy talakoznom kellett olyan baratokkal kikkel talan mar nem sokaig talalkozhatnenk a jovoben es kulonben is mi tesz engem europaiva - egy papir? Az illetonek humor erzeke is volt es elismerte ilyen esete es ilyen koru hatarsertovel meg nem talalkozott. Aztan jott a krimis akivel szinten kedvesen elbeszelgettem krimitehnikai problemakrol de o is csinalta a dolgat. Aztan vissza szekelyhidra hol a kiseroinktol erzekeny bucsut vettunk aztan - haza padig alig voltam 10 15 km - re a Dorcas kempingtol ahol vartak. Egy honap mulvan ugyeszi vegzest kaptunk amiben az allt hogy - "ejnnye ejnnye" mert nem iteltek kozveszelyesnek. Motto - ha tudom hogy nem sikerul inkabb vallasztottam volna a zold hatart...."csak azert is".
PS.Elso "tiltott" hataratlepesem 1942 ben tortent 3 es fel eves koromban de akkor is Magyarorszagra.
Nekem is vannak történeteim..
Én 1985- ben turista útlevéllel maradtam Magyarországon ..Előzőleg 3 évet vártam ,hogy házassággal Magyarországra költözzek .Sajnos a vőlegényem , meggondolta magát házasság kötés előtt és otthagyott ..Akkor már elvesztettem az állásomat...Iskolában nem taníthattam.Nehéz időszak következett , nyomdában helyezkedtem el szakképzetlen munkakörben..Egy idő után eldöntöttem lesz ami lesz de én nem maradok otthon.Kértem turista útlevelet és megkaptam !.Volt 30 napom rá hogy megtaláljam a kiskapukat az itt maradásra. Nehéz volt de sikerült maradnom..Lemondtam a román állampolgárságról , le kellett mondani ahoz , hogy magyart kapjak..Igy aztán több mint 2 évig hontalan útlevelem volt amivel sehova se mehettem...Hiányoztak a szüleim , a testvérem..Ha történt valami a családunkban nagyon nehéz volt elviselni a gondolatot , hogy nem lehetek ott ..
1988 jan.2 án megkaptam a magyar állampolgárságot . 1989 augusztusában már babát vártunk és haza mentem elintézni édesanyám útlevelét ..Akkor 1989 augusztusában a bihari rendőrségen láttam hogyan bántak azokkal a fiatalokkal akiket elfogtak a zöld határon.. Előttem taposta szét az ujjait a rendőr egy marosvásárhelyi fiatal srácnak..Láttam az összevert arcát , csöpögött a vér az újaiból .Iszonyat volt,kiabáltam , elájultam..Nem tudom miket mondtam de édesanyám csak november végén kapott útlevelet hiába küldözgettük a sürgető táviratokat a szeptemberben megszületett unokáról..
A bihari határban a kukorica földön évek múlva is találtak emberi csontokat ..
Szöktek az emberek ..Volt olyan ismerősöm aki bepakolta a családját a Daciába és neki ment a határnak ..Lemezeket szerelt a kocsira és csak pici lukon kukucskált ki , hogy lássa az utat .Valahol Nagyszántó környékén lépték át a határt úgy hogy folyamatosan lőttek rájuk ..
Szerencsére nem sérültek meg ..és átjutottak..
Jó barátaim 1986- ban heteket dekkoltak Budapesten mert hallották , egyes légi társaságok felengedik a járatra az erdélyieket..Nekik nem sikerült ..De egyik nap Trabanttal elindultak a jugó határ felé..
Próbálkoztak , volt aki elhajtotta őket de valaki megszánta őket és felnyitotta a sorompót..
2 nap múlva telefonáltak jugó Kanizsáról..Nem mentek lágerbe , neki az osztrák határnak és senki nem állította meg őket..Maribornál...Ausztriában lágerbe kerültek.Egyik srác azóta a családjával Tasmaniában él . Sajnos Karcsi barátunk aki Kanadát választotta már meghalt..
Volt olyan barátunk aki naponta járt úszni és gyakorolta a vízalatti úszást ,hogy átússza a Dunát ..Végül kölcsön útlevéllel Jugoszlávia , Ausztria és ma már sikeres ember Los Angelesben ..
De el kell mondjam azt is , hogy akikkel ezeket a szökéseket terveztük , izgultunk életre szóló barátságok kötődtek szinte mindenkivel , kivétel azok akik Amerikába kerültek..Amerika teljesen beolvasztotta a volt barátaimat.. Néger vagy filipino feleségeket választottak és elvesztek számunkra.
Persze az Amerikába kerültek között is van aki több év után szeretne hazaköltözni Erdélybe.. .
A barátnőm fiai el sem tudják képzelni hogy amerikai csajt vegyenek feleségül....
Nehéz idők voltak..Ma már a lányom el sem tudja képzelni hogy miket éltünk meg..
Jó hely ez itt a világ végén Tasmaniaban :-) Azt a repülőtéri határőr srácot (János vagy József volt a neve?) jó lenne megtalálni, aki a 4-ik próbálkozásunk után ajánlotta a zöldhatárt, hogy megköszönjük neki. Meg a Jugó határon a fiuknak, akik szemet hunytak a román utlevelet bemutató utasoknak. Akkor még a szökési kisérleted sikere teljesen a határőr jóindulatától fügött. Sok tisztességes magyar ember dolgozott mint határőr ! Az állásukat, vagy még többet, kockáztatták azzal, hogy segitették a romániai magyarokat szökni. Megérdemelnének egy kitüntetést, de a szivből jövő köszönetünket mindenképpen. Izgalmas hetek, hónapok voltak...de ma már nevetve emlegetjük a Hegyeshalomtól való fegyveres kiséretünket a vonaton, amikor visszaküldött bennünket az a, szintén magyar határőr tiszt, aki nemcsak nem akarta vállalni az állása kockáztatását, hanem még üvöltözött is ránk. Ő gondolom a Decemberi szavazásnál nemmel szavazott :-))
Mi nem szöktünk, mi hivatalosan mentünk, de érdekes volt a kovetségen keresztül kicsempészett családi örökség története.
Ezt szívesen elmesélém!
Géza
21 évvel ezelött, a diktátor bukása elött egy két honappal megkaptuk az útlevelet. De mivel nem vihettünk csak 35 ezer lejre csomagot, Bukarestben tettünk egy próbát a vámmnál. Ez nagyon sok kiló Wiener kávéba került, egy bördzsekibe és pénzbe.Mindig doamna Tmarat kellett keresni, aztán nyiltak a fiokok, melybe betettük a kávét, majd nagy nehezen bekerültünk Doamna Tamarahoz, aki egy bajusszos férfi volt.
Nem mertük a vagonba betenni az édesapám képeit, az , az örökséget.
Kihallgatást kértünk a követségen, ahol azt mondták ők kiviszik, de be kell vinnünk oda, ami körbe volt kamerázva. Akkor találtuk ki hogy a Malév irodán keresztül visszük be. Ezért hatalmas táskákat vartunk a festményeknek, rászitáztuk a régi MALÉV emblémáját. Igalmas volt, mert Zoe Ceusescunak ott volt a Malév irodával szemben a háza, melyet sok szekus
védett. Sokszor ízzadtunk le a félelemtől.
Megúsztuk szerencsésen.
Bevallom, néha a könnyeimet nyeltem, míg olvastam történeteiteket.
Mi 89. júl. 6-án indultunk Nagyváradról baráti házaspárral és az ő egy éves kislányukkal. Mi is lefizettünk valakit, ő egy Székelyhíd melletti tanyára irányított minket, ahol egy idős házaspár élt. A kislányt begyógyszerezte az anyja, mégis felébredt, ahogy kiléptünk a tanyából. Újabb idegtépő várakozás után indulunk. Keresztül szántóföldön, vizesárkon, országúton és síneken, majd befutottunk egy tengeritáblába. Ott felébredt a gyerek és ordítani kezdett. Ugattak a kutyák, fellőtték a rakétákat, ledermedtünk, azt hittük, itt a vége a történetnek, de az életösztön erősebb, és mi szétszaladtunk a szélrózsa minden irányába. Én a férjemmel és egy másik nővel később kúszva folytattuk, pont a torony alatt kötöttünk ki, de szerencsére vagy üres volt vagy aludt az őr, és átrohantunk a szántáson. Bagamérra kerültünk, onnan Nyírbátorra, kihalgatás meg minden. Még akkor éjjel a barátaink is sikeresen átvergődtek a gyerekkel, a kicsinek bekékült az arca, úgy szorította az apja a száját.
Huszonegy éve már, de felejteni nem tudom, hogy mint űzött vad menekültünk el a szülőföldünkről.
Ha valakit részletesebben érdekel a történetem, a blogomon olvashat róla, Mikor nyugaton kel a nap címmel.
A mi történetünk:1989 Március 3-án éjjel kezdödött, amikor elindultunk Aradról (Pécskára),hogy egy személy fejenként 15000 lejért át visz a határon.Meg is megjelentünk, annál a bizonyos személynél és este 10 ora után elindultunk a határ felé, 19-en.Nagyon sokat mentünk ugy éjjel 3 orára értük el a határt.Velünk volt a komámasszony 2 honapos kicsinye is.Az már a határ elött elkezdet sirni és ö lemaradt mert nem tudta tartani az iramot.Nekem is a karomon ott volt az 5 éves kisfiam ö szerencsére aludt a vállamon, szaladttunk árkon bokron keresztül hol estünk hol keltünk de igyekeztünk minél hamarább odaérkezni, mert a vezetö idöre kellet hogy ott legyen ö szerinte,hol ott ö nemtárgyalt senkivel a végén megtudtuk.E közben mig mi rohantunk a vezetö visszament a Bori komámaszonyomért de már láttuk a fényeket a határon.Azt monta mi menjünk csak elöre ö majd jön . Mi ugy is tettünk mig egyszer csak a határörbe belebuktunk .Ö erre elkezdett a levegöben löni és azután jöttek a többiek.Bevittek az örsre és reggel bilincsbe verve vittek az Aradi rendörségre.Ott az udvaron a Falnak állitottak és ott rugtak hátba ahol tudtak.Sajnálatos volt végignézni amikor a nagyobbik fiamot mellettem vesén rukták de nemtudtunk semmit sem csinálni mivel bilincsben volt hátul a kezünk összekötve.A gyerek akkor volt 16 éves.Aztán ezután jött a fekete leves kihalgatások sorozata mig végül 1989 oktoberben megszületett az itélet a nejemet végre fölmentették mivel ö is kapott 1év és 6 honapot, engem meg elitéltek munkaszolgálatra 1 év és 8 honapra az Aradi höerömünél kellet dolgoznom 12 hol 10 orát és ezt mind össze 300 lejért sem gyereksegélyt, sem a nejemnek nem adtak munkát igy ebből kellet megélnünk igaz nem sokáig mert ekor megdölt a demokrácia,miközben én ujra megprobálkoztam 8-ad magamban éjjel elindultunk utnak az eggyik mromán munkatársuk vitt mert már több csoportot vitt át.Ki volt adva a program november 17-én,hogy átuszunk egy 15m-es csatornát átbbulyunk a drokerités alatt és már a magyar földön vagyunk,igen ám mi forditva csináltuk mert azt monta a román fiu,hogy lehet a kanyarulatnál igy van.Félkézzel törtem a jeget és a büdös csatornában usztam mig át nem értünk.Akkor neki szaladni vagy 5 km-t mig látunk egy kis fényt,elértük a fényt hát uram Istemnem mivoltaz a fény az a Turnnu 6 számu tehénistálója volt tehát visszaérkeztünk Romániába ahogy bementünk az istáloba melegedni meg megpiheni mivel nagyon kivoltunk.Az ott dolgozó öreg ember bejött és kérdezösködött én mintha éreztem volna hogy most indulyunk utnak mivel az öreg ott hagyott bennünket erre mi ugyan ott ahol jöttünk ugyan arra vissza, de erre már a katonaság körözött reflektorokkal igaz ök az utról mi meg a durva szántóföldeken minél távolabb az uttól mikor a fény jött felénk vágottunk bele a barázdába hogy ne vegyenek észre,Reggel 8 orára értünk el egy kutatási intézményhez ahol volt egy hargitai jelzésü Dácsia felcsillant a remény a megmenekülésre, megörültünk, és az a székelyudvarhelyi srác vitt át a határörségen keresztül Aradra mivel patrula volt az uton és ellenöriztek mindenkit,és öt már ismerték a katonák, na meg a többi kolégámat egy billencs hozta be Aradra.Aztán meg 1990 áprilisában eljöttünk utlevéllel és elfelejtettünk haza menni,ez az én kis történetem összetömöritve.

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek