Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.


Vajon ki miért hagyja el szülőföldjét? Mire számít? És ha már elment, mit kapott kinn? Megtalálta a számításait?

Amikor az ember kimegy jobb élet reményében, akkor hogyan teszi ezt? Végleg vagy csak néhány évre?

És a néhány év hogyan alakul végleggé, és a végleg hogyan néhány évvé?

Mi tart vissza, hogy elmenj? És mi marasztal kinn, hogy ne gyere többé „haza”? 

Egyáltalán: mit jelent „hazajönni”, hogyan alakul át az otthon fogalma?

Megtekintések: 2468

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Kedves Judith te egy kivetel vagy ,teli bizakodassal a jovo irant, ez igy jo  igy kenne legyen minden Erdelyibe,de az ido tavolsag nagy ur. Es az ott maradt emberek epp ugy mint en sokat valtoztak,nagyon nehez megtalalni a szot veluk .Ok eszre se veszik hogy a kornyezetuk nagyon elhanyagolt.Az emberek java resze tiszta legalabbis ha be messz a hazaikba.En nagy hibam nem szeretek keveredni pedig mar megszokhattam volna az allamokba.Nem igen hallottam magyar szot ha be messz egy uzletbe probalnak kedveskedni  de meg az se igazi .En meg egyszer nem szeretnek a romanoktol fuggni a gyerekemet nem tudnam vegleg haza vinni olyan rossz emlekei vannak Nagyvarad-rol .Most a fiam tobb ideje elt itt mint elt Nagyvaradon .Itt nagyon sok mindent meg tudott valositani amit otthon nem is almodhatott volna ,nem a penzrol beszelek inkabb az iskolairol.Mi is magyar allampolgarok leszunk rovidesen,nagyon orulunk hogy ez meg adatott nekunk.Hazunk is van Magyarorszagon ha ne talan???de ott nincsenek gyokereink .Nekem Erdely a hazam.Szeretnek en is olyan lenni mint te ,megprobalunk innen segiteni az egyhazon keresztul.Mindig gyujtunk es adunk valakiknek remelem oda er ahova szukseg van ra.Kivanok neked kitartast es aJo Isten segitsen hogy almaid meg valosuljannak.Kint elni messzi a varostol a legjobb megoldas es ott nevelni a gyerekeidet.

 

Itt nem csekély tévedést, összemosódást (gondolom vétlen összemosódást) vélek felfedezni. Én 1944-ben Kolozsvárt születtem. Ott is nőttem fel. A város, és a házunk környéke csakúgy tiszta, virágzó, szép erdélyi nagyvárosi környezet volt, mint amilyent - azóta azt is jól ismerem - ma Ausztriában látunk. Pedig akkor már elég szép számmal éltek 1920 után betelepített románok is a városban.
Hozzá kell tennem, hogy a kevés lélekszámú erdélyi románok nem voltak észrevehetően igénytelenebbek a környezetükkel és önmagukkal, mint a város őshonos magyarsága. Ám a betelepítettek iszonyatos átalakítást végeztek pár év alatt.
1960-ban már egy félig lepusztított, a muntean és moldovean erkölcsi és esztétikai (igényesség) színvonalra degradálódott a város. Amikor 13 év után először 1974-ben haza tudtam látogatni, olyan mellbevágó hatása volt a bűznek, szennynek, lepusztúltságnak, amire nem voltam felkészülve.
Sajnos, azt követően sem javult, hanem romlott a helyzet.
Az erdélyi magyar családokban, nyugodtan mondhatom, sdemmivel sem volt kisebb az ápolt környezet és testi-szellemi fejlődés igénye az osztrákokénál.
Ám amit a betelepített százezrek Erdélyből műveltek, azt nem lesz könnyű eltakarítani.
Ha a magyarság egy része ezekhez a betelepítettekhez szocializálódott, akkor sajnos indokolt az a kijelentés, hogy "ezek vagyunk mi". Én azonban nagyon nagyon sok rokonom, barátom,és a magam nevében ki kell kérnem ezt a kitételt. Ezek nem MI vagyunk. Ezek ők. Micsida különbség! A legtöbb magyar településen igyekeznek az emberek óvni a környezetüket. De tesség csak átutazni néhány oláh falun, mielőtt megérkezünk Székelyföldre. Mellbevágóan éles az ellentét a magyar települések javára. A magyar falvak és városok, - ha nem rondítják el a betelepültek - mai napig is felvehetik a versenyt akár az osztrákokkal is! Nem anyagiakban. De nem is az a lényeg. Hanem tisztaságban. Nemek ez a tapasztalatom, pedig évente többször is járok Ausztriában, Németországban, Olaszországban. Ha majd az erdélyi magyarság is összeszedi magát anyagilag, igen is fel veheti a versenyt bármely honnal!!!!
Csak az a baj, hogy ahol bizonyos, más populáció veti meg a lábát, ott nagy a lepusztulás, a pusztítás. Egy unokaöcsém mesélte, hogy amikor a valamikori SzU-ban dolgoztak románokkal, a munkatársai belerondítottak a szállodai szobákba, az ágyakba, és röhögve álltak tovább. Képzelhető, milyen kép alakult ki róluk. De magyar ember ezt soha, soha ne vegye magáéra, ne azonosuljon ezzel a .... népséggel. Tehát nem MI, hanem ők.
Igy igaz!
Kedves Bauer Zsuzsanna!

A magyar szöveg helyesírása miatt ért kritikához szeretnék segítséget nyújtani. Az operációs rendszer használt nyelvének megválasztása akkor is lehetséges, ha a billentyűzet "konstans", és nincsen rajta minden ékezetes betű.
A nyelvi eszköz panelen nyelvek vehetők fel, bármely nyelv eltávolítható, vagy jelölhető meg alapértelmezett nyelvként. Akár 4-5 nyelv is felvehető, amelyek az éppen aktuálisan szükséges "billentyűzetkiosztásnak" illetve karakterkészletnek megfelelően váltogathatók. És akkor ha éppen magyar nyelven ír, a magyar helyesíráshoz tartozó valamennyi ékezetes betűt használni tudja. Szükség esetén pedig más nyelv karatkerkészletére állíthatja vissza a betüket, illetve ezáltal a billentyűzetet.

Amit leírt, ahhoz pedig szeretném hozzátenni, hogy gyermekkoromban jól a körmömre csapott volna szegény anyám, (köszönet érte ma is!) vagy akár melyék tanárom, szomszédaink a kolozsvári Hárompüspök tér környékén, ha az utcán szemeteltem volna. De szerintem a város többi részén ugyanez volt a helyzet.

Egyáltalán nem volt "normális dolog" a szemetelés.

Nem tudom, hogy Zsuzsanna hol élt, hol nőtt fel, De amit leír, az Kolozsvárra és a magyarok lakta településre akkor még nem volt jellemző. Sajnos ugyanezeket a településeket már a maguk képére változtatták a betelepített szerencsétlen regátiak. Hát azt követően - sajnos - akár igaza is lehet. De ezt azért az igazság kedvéért tisztázni kellene, illene.
A román azonban valóban messziről felismerhető. Egy alkalommal, magyarországi barátaimmal Temesvár utcáin sétáltunk és egy intézményt kerestünk. (egy múzeumot) A barátomnak az a kézenfekvő ötlete támadt, hogy kérdezzünk meg egy szembejövő helybelit. Jó, feleltem, de ezt, aki itt közeledik, azt ne, mert román. A társam csak nevetett, és nem hitte, hogy a köznapi ruházat ellenére "messziről felismerem" az utcán közlekedő idegenek nemzetiségét. Pedig igazam volt. Ezután minden áron fogadni akart, és próbára tett.

Vesztett.

Igen, abban szerintem is igaza van, hogy a román - többségében - felismerhető. Erdélyben is.

Ugyanezt már nem tudtam megismételni a svábokkal vagy a szászokkal.
Az együttélés tapasztalata beleivódik az emberbe. De azt, hogy külföldiek, idegenek, megélt tapasztalat nélkül ezt meg tudnák ismételni, azt kétlem.
Kedves Zoltán!

Köszönöm az észrevételt, lehetőséget ad a bővebb kifejtésre.

Bár e téma már kilép a cím által adott keretből, csak jelezni szeretném, hogy aki gépírással rögzíti gondolatait, rövid idő alatt begyakorolhatja a billentyűzetkisoztást.
Van aki "vakon" gépel :-)

A tanítványaimat arra szoktattam, hogy kétnyelvű matricát tegyenek a klaviatúrára az első időben, ha szükségük van rá. Ilyen feliratozást ki-ki készíthet magának. A lényeges, hogy a beírás zökkenőmentes és HELYES legyen, akár angolul, németül, vagy magyarul.

De természetesen sokféle, más megoldás is lehetséges.
Kedves Bauer Zsuzsanna,!! Tökeletesen igazad van....szerintem,..üdv emmi
elnézést! maga Craiovai?

Kedves Zsuzsanna! Elöször is ellentmondasosnak tünik vekemenye: elejen negativan nyilvanul meg a nyugat tiszta-elegans  maniarol, utobb meg sajat velemenykent "lehordja" mocskos hazankat. Azonkivül sajnalom, hogy egy hazalatogatas önnek ilyen keveset nyujt. En lanyommal minden evben otthon nyaralok, mas külföldet meg alig lattam, de a vasarhelyi szep dolgokat: nyaron Week-end, gombaszas nagyapaval, esti mesemondas nagyapaval, közös nepdalenelkes proballok nyujtani. Azonkivül mindig csodalattal nyugtazzuk az otthoni szocialis (szomszed, rokon, ismerös) kapcsolatokat, milyen szivböl jövöek.Összel van gyerek-tanchaz, szinhazlatogatas, netan koncert vagy barmi , ami a magyar kulturat terjeszti. Lanyomnak 10 evesen meg mindig tetszik Vasarhely es remelem igy is marad!

Ebben igazad van,de ha az ember tehetelenül nézi maga körül az eseményeket,s nem probál segiteni saját magán,akkor ............???
Csak kíváncsiságból... Ilyenkor Önök mit válaszolna a gyermeknek? Mert véleményem szerint az lenne az elbeszélés lényegi pontja...
Kedves Csaba

Nagyon szépen leirtad a valoságot,én is ugyanazt gondoltam ,hogy hazamegyek,de sajnos a nyugdijig ide vagyok kötve.Ahogy teltek az évek,és ahogy mentem a hatvan év felé,ahogy a két gyerekem megált a kétlábbal a földön itt,meg családott alapitott,lemondtam a végleges hazamenetelröl mivel ,hogy egy negyed évszázad után ,nekem már otthon is mindenki idegen,szinte nincsenek ismeröseink akkor...?Hazafiságbol?.Az normális,hogy az ember azért a gyerekei,és unokái után huz,közép útat választottuk,mégiscsak ott szeretnénk élni ahol magyarul beszélnek,és nyugdijas koromban Magyarországot választottuk,ha megszoktam a Németeket,akkor ez is elmegy,mert mi sehol sem vagyunk otthon!!!!

Baráti üdvözletem István.
Mi tart, vagy inkább mi tartott vissza, hogy elmenjek? KÓS KÁROLY szavaival tudom elmondani:

''Az én lábam nyomát eltemetheti a hó, de siromon sohasem lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom.És emlegetni fognak, engem is, és apáimat is az én véreim. Az én unokámat folytatják ők, és az én életem örökkévaló lesz bennük. Mert én itthon maradtam.''

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek