A szónok a kultúrház színpada felé tartott, s amikor sikerült fölmásznia az emelvényre, az első dolga az volt, hogy a tömeg szemébe nézett. Tudta, hogy teheti, hisz senki nem mer visszanézni, s valóban, a tömeg szemlesütve, alázattal várta a szemle végét.

- Kedves elvtársak! - kezdte beszédét a szónok. - A ló, a tehén, a disznó, a pipe, az ősi ház, a vese, a becsület… ha jól fizet valaki, miért ne lenne eladó, és miért ne lenne eladó az utca, a patak, a patak partján levő bokor,…

alig vártam hogy veled legyek
simogasd csókjaiddal homlokom
érezzem újból tintaillatod
egy papírlapon

veled ismét kikötők nélkül
hajózni mérges vizeken szüntelen
kíntól őrjöngő partokat kerülve
egymásnak élni örök hűséggel

vadul szeretve mig űvölt a kéj
mámorunk vulkánjába újból lemerülve
szétrobban minden atomunk
s ránk nevet egy új fénycsecsemő

fojtogat emléked 

zsírozza a nyaktilót

szalmaágyunkon orgiáznak

szellem angyalok