Tikkasztó nyári nap volt.

A menetrend szerint érkező kenyeres kocsi, idegesítő dallamot harsogva száguldott végig a kihalt utcán, majd ajtócsapódás, kutyaugatás vegyült a délutáni zajokba.

Juci az órára pillantott.

Fél három. Kinézett az ablakon.

Szomszédja, egy görnyedt testtartású hatvanas éveiben járó férfi, épp kenyeret vett.

Szófukar, mogorva embernek látszott.

Juci valakitől nemrég hallotta, hogy a férfinak volt egy lánya, aki…

Úgy érzem időnként, mintha eltévedtem volna egy piacon, ahol rengeteg mindent lehet kapni.

Egyik standon például szabadságot árulnak.

—Mennyi? –kérdem az eladót.

—Ingyen van —mondja.

—Nem hiszem! —válaszolom. —Ingyen nem adnak semmit.

—Ó, dehogynem! —nevet rám. —Látom, van benned öntudat. No, azt hajítsd el magadtól jó messzire, arra nem lesz szükséged, ha szabadságot…

Tegnap oly természetes volt,

a zöldülő tavasz, a rügyfakasztó

langyos déli szél, hogy észre

sem vettem, dalolnak a madarak,

és minden milyen boldog, ami él.

Mondták, az idő változik,

bár átsuhantak rajtam a szavak,

nem lettek bennem gondolattá,

hogy felkészüljek, mit hoz a virradat.

Aztán, míg aludtam,

vihar tarolt a tájon,

reggelre minden átalakult,

megszűnt a kedves,

megszokott…