Tele van a világ csodákkal,
csillogó gyöngyszem minden pillanat,
de a gyöngyszem elgurul,
az idő pedig gyorsan elszalad.
Nincs mire várni, tétlen irigységgel
ne nézd mások kincseit,
mert mindenkinek jut annyi,
amennyiért lehajol,
ami felesleges, az elvakít.
Figyelj! A jót vedd észre előbb.
Tegnap, tünődtem az emberek fölött,
közben annyi-annyi mindent láttam, igénytelenséget, bárgyú közönyt
de találtam kincset is egy keveset
a sok szemét s mocsok között.
Képzeld, a szegénység tiszta volt!
Nem átkozódott, nem jajgatott,
ártatlan szeméből reám hulló könnye
kezemben gyöngyé változott
mikor együttérző szavaim
letörölték arcáról a könnyeit,
amikor uzsonnámmal megkínáltam
mert adni akartam valamit.
A nap végén úgy tűnt
én sokkal többet kaptam,
közben tanultam egy s mást
az élet dolgairól.
Például azt, hogy a békétlenség
nem a szegénységről szól.
Nem, ma nem a koldus lázad,
s szegényen is lehet tiszta házad!
Ott kezdődik a nyomor
ahol a tétlen irigység születik,
ahol a könnyet elmaszatolják,
a gondot, bajt gúnnyal tüzelik.
De hiába a sok ámítás:
fuss, lázadj, vedd el erővel ami jár!
Mert a sok nagyszájú, aki csak
kiabál sosem felezi meg kincseit
azzal kinek nincsen.
Ma barátom, ma semmi sincs ingyen,
se pénz, se becsület!
Hát ne pazarold egyetlen kincsedet
azokra kiknek legnagyobb örömük
a káröröm és védőbástyájuk
mely mögé elbújnak ha enni kérsz,
az egyre növekvő bárgyú közöny.