Tanulságos és elgondolkodtató rádiós beszélgetést csíptem el a minap Schmidt Máriával,^[1] a Terror Háza igazgatójával Európa öngyilkosságáról. A gondolat nem új, a két világháború között Ortega filozófus is értekezett már róla, még Kertész Imre is, legutóbb meg Fekete Gyula szociográfus írt egy megdöbbentő könyvet 2007-ben (Bp. Trikolór Kiadó).

Még három nap, jó tempóban, s végre elérik úticéljukat. Anna asszony hámba fogta a kerekesszéket, így könnyebben haladtak. A hetvenes éveiben járt. Erős, szívós asszony volt, aki nem félt az erőfeszítéstől. Felcsíki felmenőitől szilaj géneket, tartást, szívós munkabírást örökölt. Emellett meg folyton dalolászott. Így sosem volt egyedül. Erre a dologra nemcsak felfigyeltek körülötte, de ez alapján könnyedén be is azonosították, ha hallották a hangját. Ha valami nehéz dolgot kellett…