Pokoli szerelem

Írta: Attila-benczi

Hömpölyögtek fölötte a

Meddő, fáradt napok,

Nem is érzékelte a múlást.

Kívül élt az időn. Felhők,

A bús alvilágban,

Sötétség birodalmában.

Fehér Arcára fagyott

Az alkonyati napsugarak.

Kezében sárguló papírok

Ezerszer olvasta a dőlt betűket.

Siratta a Fény lány sorait.

Tizenöt hónapja látta először

Mikor a fény és a sötétség összeért

Akkor írt neki, többé nem látta.

Továbbra…

Kéreg nélküli gyermekszív

Írta: Attila-benczi

Hol a gyermekszív hangja?

Fakéreg borítja már rég,

Mosoly nélküli békesség.

Szorít az élet maszkja,

Hol vannak a vidám manók,

Tűz nélküli egy fejük?

Bezárult az átjáró,

Itt ragadtunk nincs vissza út

Sír a szív, ez nem jó!

Hol a gyermekszív hangja?

A világ rég nem hallja.

Újra játszani önfeledten

Fényt az emberek szemében!

Nem kell semmi más

Csak szeretet,

Kéreg…

Pajkos barátok

Írta: Attila-benczi

Néha a magány köd felhői mögül

Újra felbukkannak a pajkos barátok

Kiket ő hívott életre gyermekként.

Oly sok vidám órát töltöttek együtt

Fogták egymás kezét, el nem engedték.

A felnőttek nem értették a mélységet

Mi bennük lakozott,

Mert nekik már nem volt meg rég.

Aggódó félelemmel nézték őket.

De lelkük mélyén irigykedtek.

A barátok eltűntek, gyermek kór elveszett.

Ő is felnőtt lett, azt…

Emlékkép a múltból

Írta: Attila-benczi

Most jöttem rá, hogy hova kerültem

Körülöttem a mélykék hideg tenger

Amelyben hajózva éreztem félelmem.

Ültem a sötétben, nem voltam ember.

Egy hang állandóan arra buzdított:

„Lépj bele bátran, mosd le bűneid!”

Odakint tomboló vihar pusztított

A levegőben a félelem bűzét éreztem.

Éles fütyülés hasított a sűrű ködben

Meg remegett a fatest, reccsenés,

Percekig tartó zuhanás, sötétség.

A…

Semmi

Írta: Attila-benczi

Kölyökként néztem a csillagos eget

Nem értettem miért nem esnek le.

Mikor megtudtam, nem lett könnyebb.

Rögtön felmerült egy újabb kérdés:

Mekkora a semmi a csillagok között?

Hosszú éjszakákon át figyeltem őket

Hatalmas volt, milliószor elfért a Föld.

Én a kis gyerek elvesztem a semmiben.

Felnőttem, nagyobb lettem, nem sokkal.

Most is figyelem a végtelen semmit,

Okosabb lettem, félelmem nagyobb lett.…

Mindenkinek
Írta: Attila-benczi

Egy érzésgondolat,
Ki tudja, mit hoz a holnap.
Egy név, egy kép,
A jó barát, te leszel épp.
Egy szómosoly,
Te leszel a jó?
Egy kézmozdulat,
A jó barát mindig tettre kész.
Ez csak egy gondolat?

Emberek nélküli Városok
Írta:Attila-benczi

Körülöttem vajon mi van?
Semmi? Vagy mégis!
Városok ezrei.
Duruzsoló méhekként
Rohanó emberek.
Fásult lelkemben ajtó nyílik
Rajta átörvénylik szenvedésük.
Nem félek.
De fáj lélektelen közelségük.
Csak állok fájdalomtól telve.
Talán újra visszatérnek
Az igazi EMBEREK.
És benépesítik
A Városok ezreit!

A Hős, akit elfeledtek

Írta: Attila-benczi

Mozdulatlanul feküdt a hideg kövön

Csillogó páncélján harmatcseppek,

Vékony csíkokban gördültek alá.

Kezében kardját szorongatta,

Mint egy Hős, ki tudja, tőle

Függ ezernyi ember, szánalmas sorsa.

Ott volt, ahová mindig is el szeretett volna jutni.

A zöldellő völgybe. Ott lenni de nem egyedül,

Ahol először látta meg a napvilágot.

Ott feküdt a hideg kövön. Teste!

Eltompult, várta, hogy a…

Film vagy valóság az életem

Írta: Attila-benczi

Ülök a székben, mozivásznat bambulva

Kezemben popcornos, zacskót szorongatva.

Kialszik a fény. Megjelennek a képek

Pörgésük oly gyors, mozdulnak a színészek.

Játszadozó gyermekek, unatkozó felnőttek

Az ég fekete lett, ijedtükben mindent ellöktek.

Ropogtatom az ujjaimat, szívem megremeg

A vásznon ott szalad egy gyerek. Bőröm bizsereg.

Szemem róla le nem veszem. Hová megyek?

Némán…

Félsz
Írta: Attila-benczi

Félsz? Ne félj
Holnap messze leszek,
A kapun, min hozzád
Hívatlanul beléptem
Lassan becsukódik, végleg.

Ma reggel még volt
Egy gyönyörű vágyam,
De a hajnal jöttével
Elpárolgott, mint napsütéskor
A vízcseppek a fűről.

Légy boldog, én elmegyek,
Vissza sem nézek.
Páraként az égbe megyek
Egy naptalan reggelen.

Engedd
Írta: Attila-benczi

Engedd, hogy letöröljem könnyeidet
Csókokkal halmozzam el mindenedet.
Reméltem könnycsepp lehetek arcodon
S királyfiként ölelsz majd egy hajnalon.

Szíved kertjében rózsabokor lenni
Kéz a kézben mezőkön által menni.
Te vagy az éj, te vagy a nap
Szívemben, te egy ragyogó csillag.

Kedves! Várok rád, egy életen át
Cserében, neked adom az életem!

Reménytelen szerelem

- Cs. Sz-nek-

Írta:Attila-benczi

Hiába, próbálok másként élni,

Szívemből nem tudlak kitépni.

Hiába hunyom le a szemem

Emlékképeidet keresem.

Hiába kérted ne szeresselek,

Nélküled megnyugvást nem lelek.

Hiába nézem csillogó szemed.

Tudom, soha nem lehetek veled.

Amikor nem vagy mellettem félek.

Kérve kérlek, mondd, hát mit tegyek?

Éjjel párnák közé fúrom fejem

Neved suttogom, szívem…

Árnyékként
Írta:Attila-benczi

Árnyékként osonok
Rólad álmodozok!
Szívedbe beosonok,
Kezemben fadobozok.

Egyenként feltöröm
Nincs bennük öröm.
Szívem kettétöröm.
Kérem vissza kürtöm!

Kezembe fadobozok
Halkan hozzád szólok:
Ne kelljen menekülnöm,
Engedj melléd ülnöm.

Óvatosan kezed fogom
Bezárom fadobozom
Rólad tovább álmodom
Vajon lesz még holnapom?

A déli napsütés

Írta: Attila-benczi

-E SOROKAT NEKED AJÁNLOM TISZTALELKŰ ANGYAL…

HA LÉTEZEL, VÁROM VÁLASZOD!-

A déli napsütés csiklandozta orromat

És ettől színesebben láttam sorsomat.

Kedves arcod ott lebegett a kék égen

Láttam okos és hű szemed a fényben.

Sötétség nélkül újra érzem, hogy élek

Rég kereslek, nincsenek könnycseppek.

Félek, e látomás elszáll, nem lesz varázs.

Régi házra gondolok, kandallóban parázs.

Magával…

Az életünk
Írta:Attila-benczi

Keresed a holnapot,
Közben feleded a tegnapot.
Mit várunk tőlük,
Úgyis mind ellökjük.
Gyöngysorok pattogva
Eltűnnek, ki tudja hova.
Minden óra egy gyöngy,
Ki nem mondott szó, egy könny.
Hamisan csillogó életünk,
Hazug szavakra ébredünk.
Várjuk a reményt hozó holnapot
Szép szavakkal teleírt képeslapot.
Ne keressük a mát a jövőben
Hisz itt van velünk, a szívünkben!

Kék selyem
Írta: Attila-benczi

Barna bőrét kék selyem
Takarja be mindenütt.
Ránézek, nem találom helyem.
Ámor nyila szívembe üt.

Mézédes, bánatos hangján
Fülembe suttogja: "Jöjj hát"
Lantján pengeti szerelem dalát
Rám borítja aranyszőke haját.