Lila szilva
– Ember nem Isten -
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Istennek képzelvén magát
ott ül egy törékeny lény,
sötétlila szilva közepén.
Nem veszi észre világa
lassan szétporlad.
Vágyainak lánca végtelen,
de teremtés helyett
Isteni harmóniát tépi szét.

Hajnal
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Hangtalanul jön, csak úgy
észre sem veszed átölel,
orcád simogatva hanyagul.
De ki ő, honnan jön?
A reggel hozza el piros
gallérral villámnyakékkel.
Megvirradt. A Nap teremtő
fénye megvilágítja a mély
ráncokat, nem tűnnek el,
csak egy kicsit kisimulnak.
Lélekvesztőd fekete vitorlái
befogják a hajnali fuvallatot
s tovasiklik az élet tengeren.

Virágzó kövek
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Kövek, kérdések, nehezek és színesek.
Nyüzsgő utcákon emberek, merre mennek?
Körülvesznek megvédenek, eltemetnek.
Nappal ellenségek, éjjel mind félnek.

Mit érzel mikor virágoznak a kövek?
Mosoly mögött ismeretlen gondolat
Jelként veszed s meghajtod fejed.
Szeretném megérteni a virágzó köveket
tisztának érezni a titkolt emberi érzéseket.

Jó veled

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Jó veled

s látni arcodon

ragyogni a boldogság

csillagfényű csókját.

Érzem tested melegét

szíved vad ritmusát

ahogyan óvatosan hozzám érsz.

Jó veled,

ne engedjél el, zárd be

lelkem egy harmatcseppbe

s reggelente tedd bársonyos

bőrödre s csak figyeld

ahogyan végig fut gyönyörtől

Remegő testeden.

Jó veled,

ahogyan szám a szádhoz ér

s felforr bennünk a vér.…

A lány és a fiú
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

A fiú,csöndesen ujjongó felfedezésnek
érezte kettejük minden találkozását.
Mert az volt.Nem szerelem,az elején.

A lány,nem ismert még ilyen fiút.
Izgalom nélküli boldogságot élt
meg vele.Ilyen is van? Nem gondolta.

A lány és a fiú bent a szobában
nem értették,hogy mi történik,
csak azt érezték,ők már egyek,
s ez volt a lényeg.Ők a jövő.

Végtelen - Nő
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Egy napon,a Nő ment el mellettem
olvastam gondolatait s úgy éreztem,
mindent tudok róla,de lelkem legmélyén
egy hang suttogja: Enged el,ő a végtelen.

Hosszú kegyetlen évek teltek el,
Őt ellengettem,de én itt ragadtam
és mindvégig reméltem,hogy eljön értem.
Most elengedem magam s átugrom az időn
mely bölcsebbé nem tett,de vele lehetek
a Végtelenben.

Örök fény

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Örök fény,hideg szobámban

nem találok itt meg semmit.

Nahát! Ott a sarokban valami van,

kartondoboz mögül kitekint.

Mi lehet?Árnyéka óriásra emlékeztet.

Nézzem,figyelem,már ég a szemem,

nem mozdul.Csak árnyéka libben,

ahogyan a szél az ablakon besurran.

Hé,komám meddig várjak még?

Székemből felugrok,a "valami" elugrott.

Most már nem hagyom,doboz mögé nyúlok,

mintha kígyó mart volna…

A Hang

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Újra a Hang,ismerősen hat,

nappal csak érzem,képeket ad.

Éjjel mikor a csend be takar

újra itt van,halkan beszél.

Óvatosan átkarol,már nem zavar,

érzem,mellettem üldögél.

Hallgatom suttogó szavát

szellem világról mesél

ahol az ősök élnek s várnak,

de szavuk hozzám elérnek.

Figyellek."Légy büszke"

Mondják."Mire? A semmire?"

"Arra,aki és ami vagy."

"A vereségemre,ami oly…

Gondolatcsomó

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Bennem,bennünk igazából mi rejlik?

Kérdésre kérdések jönnek.A válaszok

elvesznek a sűrű ismeretlenben,

hideg sebet hagynak forró lelkünkben.

Szörnyek,rémek,félek léteznek.

Ha levágod,kitörlöd.Valójában

ki pusztul el? A rém? Vagy te?

Mi,kik létrehoztuk s tápláljuk.

Kérdésre kérdések,lelkünkbe

mélyedve,kitépni nem lehet.

Mitikus lények,feledésbe merülnek.

Te és én szörnyeké…