Nóra hangja

- Novella-

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Mára elég volt ... Gondolta magában Mihály, s a fekvéstől elzsibbadt testét, nehezen, de rávette, hogy újra induljon.

Ma egész nap csak olvastam, írtam, ettem aludtam, egy kis kocogás nem ártana, miközben ezt mondta, odahajolt plüssmackójához és a rajta lévő napszemüveget levette - Odakint, igaz már besötétedett.

Felállt, kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Felvette a napszemüvegét, tornacsukáját csak úgy…

Látod itt ülök veled szemben ...

Kérlek, ne mozogj, feküdj csak.

Nem értem! Igen, igen rendben

közelebb húzom a széket, itt a kezem.

Te fázol? Jéghideg a tested,

hozok még egy takarót ... Így jó?

Most figyelj, kérlek. Hol is kezdjem ...

Átlagos fickó lennék, látszólag

nem különbözöm a tömegtől,

de ... Figyeld a szemem csillogását ...

Közelebb hajlok, látod már?

Fényesebb a Napsugárnál ... Egy tébolyult,

őrült, tekintette. Meglep…

A talány

- pont a végére -

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

A talány meg van fejtve?

Már hiszünk mindenkinek ...

Ahol barátok vannak,

ott nincs hideg s szél -

Vajon ott a helyem!

Egyedül, így nagyon jó ...

Ha a Holdra nézünk, fényes,

s vajon ugyanarra gondolunk!

Az élet szellő és kényes,

vajon így többen nem fázunk ...

Egyedül,így most jó?

A Napra nézünk: kerek.

Ha eső van, nem ázunk,

csepegnek az…

Szabadon - Szabadság

-Ma megláttam a citromfa virágját -

Újra csend van

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Újra csend van, üresség,

fáj a fájdalom bennem,

megszűnik minden körülöttem.

Várom, a citromfa rügyezését,

megszülessen a szürkeség.

Azt álmodom, meghajlik az időtér,

egy nagyot roppan, újra kezdődik

minden előröl ... a szürke ponttól.

Szertefoszlott az utolsó fénysugár.

Robbanás. Szabadon élek ős sejtként.…

Szabadon ... - don

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

... don - don szabadon

száguldó vonaton,

kalapom lekapom,

itt az alkalom,

hogy a nyulam

kihúzzam, angyalom.

Ha én nyúl lehetnék,

magasan nőtt füvek

között élnék,

vadásztól sem félnék.

... don - don szabadon

ha a sas madártolla

a magasból lehullana,

hajamba tűzném,

s talán tőle indián lennék,

szabadon ...

... don - don…

Fordulok

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Fordulok, nem tudom miért,

érzem minden hiába már.

Fordulok, vissza a ház felé,

fáj, hogy a hajnal vár.

Fordulnék, vajon hol a cél?

Érzem közel a határ.

Fordulnék, ma már mit keresek!

Fáj, hogy az idő gyorsan jár.

Fordulok, igen - visszamarnék!

Érzem, meg kell torpannom.

Forduljak, újra a cél felé?

Fáj, hogy talán késő már.

---------------------

Sejtem, hogy fordul a világ,…

Beleférsz

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Beleférsz a keretbe?

Éppen beleférek ... talán.

Hogyha egyszer beletettek,

többé onnan ki nem vesznek ...

Oda ... utánam jönni senki nem mer,

mert megjárja ... kabátom is székkarján.

Ott ahol vagyok nagyon mély a meder.

Süllyedő utakon járok -

egyedül, csendesen.

A szóra, jelre várok,

átázva, kifordítva, eldobva.

Oda ... csak én mehetek, várnak rám,

ablakkeretbe zárt világ,…

Iszap mélyén
Írat:Attila-benczi (Dawn Bat)

... a helyed ne sajnáld,
mert lelked nem börtönben
született ...
Csókolnálak újra édesanyám ...
Lelassulnak lépteim, nincs több vers,
a betűk elporladnak, mert mindent
már mások megírtak.
Nem kell hírverés, most haza ...
Haza megyek!
......................
Iszap mélyén rothadó papírlapok ...
Csókollak világ!
Látszólag elfogattál ...

Kanyargós utakon
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

... lennél-e fának lombja, ha
a dolgokat betekernéd?
Félelemmel telve figyeled az idő
peremén, ahogyan peregnek a homokszemek.
A dombok mögött, kanyargós utakon ott
lovagol, Kentaurok hátán a Reményed.
Elmennél Te is? Kérdezi az elsárgult levél.
...........
Kanyargós utakon ...
Égi homokszemek között kuporogva,
Fortuna, már nem neked integet ...

Karmok
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Ideges őrület, karmok, nem akarok.
Emlékszem, a barbár őre: Ő, Átok!
Csak én és ő, mi ketten, bilincsbe verten.
E Pogány életemben semmi öröm.
Rozsdás zárak. HOL A FÉNY? Elsodor az ár.
Hideg cellámban nincsenek ibolyák.
Lelkemet ciklon dúlja, nem egy mesevár.
Imám meghallanád? Lelkemben a csend.

A pára

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Az ablakod előtt ülsz, ujjaiddal rajzolsz

a bepárásodott üvegen: Két pont-

köztük egy függőleges vonal, csak úgy,

akár az életed, pontok halmaza.

Alatta egy félkör, szárai felfelé ívelnek,

de hol van fent, s hol van lent?

Az egész köré egy kört rajzolsz.

Mint te magad, egy körben élsz.

Kész, hátralépsz. Próbálkozol.

Nehezen, de egy mosoly megvillan

arcodon, a rajz rád vigyorog.

Ahogy a…

"ENYÉM VAGY KISBOLYGÓ!"

Vasárnapi csevej

-Egy most megtörtént párbeszéd-

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Jó reggelt!

Ezt valakinek el kell mondanom, ezért neked megírom kedves naplóm, mert ígéretet tettem, csak ezt az egyet, hogy megalkotlak, naplót írok ...

Nem sokat aludtam az éjjel, mivel nem igen volt miben elfáradnom. Mint mindig szabad időm nagy részét a komputerem előtt töltöttem, mivel tévém az nincs, nem is hiányzik ...

Szóval itt…

Karok a csendben
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)
Hideg karok, nem akarok.
Emlékszem.Mindig megtűrtek.
Csak én és ő, mi ketten
bezárva,bilincsbe verten.
Rozsdás zár, elsodor az ár.
Hideg cellám, nem mesevár.
Lelkemmel érzem a csend arcát,
meg kell vívnom életem harcát.
------------------
Megremegtem ...
Mi vár rám a csendben?
Elsodor az ár ...

Rohanó idegenek

Írta:Attila-benzi (Dawn Bat)

Milliónyi fénypont,

rohanó idegenek ...

Tüzet gyújtanak

a város peremén.

A világmindenség

elfeledett gyermekei ...

Szaladó idegnek

rég nem érted,

nyelvüket.

Kérded, hogy miért?

Mert koszos talpuk alatt

kiéget föld, eltűnt a zöld.

Ablakod alatt kuporgóidegenek,

úgy teszel-, teszünk,

mintha nem értenénk őket ...

Szemükbe nézel, s látod magad.…

Lásd a világot zöldben és kékben

Írta: Attila-benczi (Dawn Ba)

Rövid próza - rózsa

A férfi mint minden hétvégén fogta a virágcserepet és kivitte az udvarra, könnyed mozdulatokkal meglazította benne a földet, majd bement és kihozott egy zacskót, amiben kerti növényeknek való tápszer volt.

Aki látná arra gondolna, hogy virágot vagy valami növényt fog elültetni, de nem ...

A férfi fogta a cserepet és visszavitte a szobájába, megigazította a tányért amire tette,…

Egy téli mese

- Lehetnél a harmincegyedik -

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Tomi, lehajolt és vadászkésével a megfagyott avart kezdte piszkálni, pontosan ő sem tudta, mit keres, vagy kit, de az biztos, hogy tegnap még ezek a furcsa nyomok még nem voltak itt ...

A hegyen hideg volt. Körülötte feltámadt a szél, mintha ezernyi apró, hegyes tűket vágott volna az arcába. A ház, ahol meghúzta magát, már nem látszott ,csak a fák fehér takarói fölött egy vékony, szürke füst csík…

Eljött a Fénykirálya

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Ma éjjel,szunnyadó Holdfényél

átkarolt csöndesen,nem láttam

ki ő,de éreztem szeretetét,

megértését.Igen Ő volt.

Ő,a lelkek megmentője!

Szememet a gyarlóság,

kapzsiság,önteltség fátyla

borította,s tőle nem láttam

a Világ igazi arcát.

Hallom suttogását,értem

minden gondolatát,

velem van,bennem van

a Fény,az Erő,mert

elhozta ma éjjel nekem ...…

Egy perc
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Vad szenvedéllyel,révült szemmel
emlékek között kutatva,
megláttam őt,a tűztáncos nőt,
szíve oltárán éget a szerelem.
A lelkem hozzá száll,békére talál
"Te vagy az életem,égess el!"
Árny-fények oltalmában,boldogság
mámorában,csillámpor lettem.
--------------------------------------
Ez is szétfoszlott -
egy percig tartott csupán,
de benne volt a boldogság!

A gyermek s anya

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Évek,tova tűnnek. Hová tűnnek?

A világ döbbenve megállt,

s kiáltja fájdalmát,ezernyi

sebből vérzik.

Hát nincs gyógyír? Vége már?

A gyermek s anya zokogni

sem tudnak már,szemeik

szárazak,jövőjük ... Nincsen már?

Óráról órára sötétebb a sötét.

A fény meglapul mögötte,

reszketve vár ...

Szorongással figyelem,hogy

senki,senki nem tesz semmit ...…

Pokol írnoka

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Felgyulladt bennem a túlvilág fénye,

földöntúli hatalom,ímhol a vér szaga.

Ádám ivadékai,lassan rátok törnek

a Pokol démonai,bűneitekért

megfizettek ... az angyalok nem

segítenek.

Könnyesen ébred,zárt feketeségben

a Világ.Az idő tornyai megszűnnek,

s vele együtt az élet,mert én leszek

uratok a Pokol írnoka!

Átírom sorsotok,mert a Mennyek

Urát sárba tiportátok,nem…