Magam nem írok verset, nem is írtam soha, inkább a versmondás kenyerem.... hiszen amit leírhatnék azt megtalálom mások müveiben s elmondva saját érzéseim is megeleveníthetem.



Így egyik kedvenc versemet mutatom meg nektek. Talán mások is követik. Az elmúlt napokban mindegyre a fejemben forgott, mindegyre a nyelvemen próbálgattam, házimunka, séta közben is. Könnyü nekem, mindig ott a kutya, igy nem tünik fel, ha egyedül, magamban beszélek.





Tehát, jöjjon, aminek jönnie… Folytatás

Szederérés, lassan duzzadnak a fekete bogyók... Séta közben kinyúlok s megérintek egyet. Ha a kezembe esik akkor érett már, s édes, ha nem magától akar jönni, akkor majd holnap... nem sürgös, én ráérek, ö meg nem tudja, hogy minden nap erre járok a kutyávál, tehát nem szabadul: valamikor csak megeszem, vagy hazaviszem a zacskóban a gyermekeknek. Ha elöbb a madarak le nem szedik, de nekik amugy is szabad 



De ahányszor leszedek egy szemet, akaratlanul is halkan, magamban vihogni… Folytatás