"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Barátom (aki magam is lehettem volna) lassan mándrucolt felfelé a falu értelmiségi szamárlétráján. Előbb helyettes, aztán okleveles tanár, fél normával könyvtároskodott; délelőtt az iskolában tanított, délutánonként a jéghideg könyvtárszobában kellett (volna) tartózkodnia, az egykori kastélyból kultúrházzá alakított hatalmas épület elhanyagolt szárnyában, melyet részben még mindig magtárnak használt a termelőszövetkezet. (Mikor már nem volt mit tárolni benne, átadták a „kultúrának”.) Mellette, az egykori „szalonban” tartották a lakodalmakat, színpadán cirkuszisták billegtek, állami ünnepeken az iskolások kórusa, tánccsoportja bűvölte a közönséget. Sárlaki Álmos próbált otthonosan berendezkedni, a grófi szobába dobkályhát szereltetett, de mire kimelegedett a komor helyiség, lejárt a nyitvatartási idő; ha pedig lelkiismeretesen bent marad, agyonfázik, nem ússza meg vesebántalom nélkül. Szerencsére átellenben ott a bolt meg a vendéglőnek becézett kocsma –, és Sárlaki Álmos oda szokott. A helybeliek megszokták, hogy könyvtáros nem a könyvtárban, hanem az italboltban székel. Kérésre azonnal kijön, ajtót nyit, ajánl mindenfélét, kiszolgálja az olvasót, aztán rükverc: a pohár mellé...
Kellemesen teltek a délutánok a kultúra szolgálatában. Sárlaki Álmos ott ül a korcsomában, közben kismillió rendezvény a párt s az állam jeles évfordulóin, a legfőbb elvtárs és béneje dicsőségére. Ki mit tud? verseny, tudományos keleidoszkóp, agitációs brigádműsor, könyvismertetők, író-olvasó találkozó.
Egy ködös ősz végi délelőttön hívatják Álmost a néptanácshoz. – Fene passzérozza – vakarja-vájja feje búbját vénemberes bájjal a párttitkár –, valami doktor Belfégort küldenek a nyakunkra a megyétől. Komám! Délutánra legyen legalább harminc személy a könyvtár melletti klubban. A szervezés a te dolgod. A kályhában már ég a tűz. Lesz kaja, pia, az a mi dolgunk.
Nahát. Nyemá problemá, gondolta Sárlaki Álmos. Szétküldözgette tanulóit a faluba, jobb embereihez. De bizony senkinek sem akaródzott este hatra eljönni hazulról: éppen kúrálnak a gazdák, aztán pedig virrasztóba mennek: halott van. Korán setétedik, világítás alig; nagy a sár, nehéz az élet.
Álmost aznap még notórius „olvasói” sem keresték meg a kocsmában. Ült ott magába roskadva, meghasonlottan. Csalódott mindenben és mindenkiben. Azonban egyszercsak valaki megáll asztalánál. Felnéz: hát egy duflaszemüveges, aktatáskás, ballonkabátos idegen. Mit akarhat ez?
– Maga dumnyátá a könyvtáros? – kérdezte.
– Én vagyok, de az nem számít – vetette oda péhowardosan.
– Nemcsak a könyvtár zárva, hanem a bolt is? Hova kerültem? Ez borzalmas hely?!... – motyogta az idegen, és megrázkódott.
Nocsak, nocsak. Sárlaki Álmos bemutatkozik, hellyel kínálja a fintorgó jövevényt.
– Azt mondták, a klubban lesz a találkozó. De ott olyan hatalmas füst van, hogy inkább tűzoltó álármot kellene tartani.
Álmos beismerte, hogy bizony évek óta nem használták a klub csempekályháit, főleg azokat, amelyek közben el lettek lopva. Nem csoda hát, ha minden füstöl. Már éppen meg akart szökni a pali elől, amikor az kinyitotta hatalmas táskáját, elővett egy úti rendelvényt meg egy friss könyvet, s mindkettőt maga elé tette.
– Koleg director, az előadásom címe az volna...
– Jaj, de balga vagyok! – ugrott fel Sárlaki Álmos. – Hát persze, dumnyátá a mi tisztelt előadónk...Lina! – kiáltott a csaposlánynak –, hozz a doktor úrnak egy konyakot s egy szukkot, tee!...
Az előadó hiába szabadkozott, hogy így meg amúgy: először is, ő nem doktor, de ha doktor volna is, nem úgy doktor, ahogyan azt a tisztelt elvtársak gondolnák: oda csődült a kocsma népe, hiszen ez a demokrácia teteje, hogy íme, közéjük „vígyül egy daktor"; hisze’ ugyébá’, a helyi orvos is iszik, de az mindétig mélyen bepatkányolja magát a szeparés raktárszobába a közönséges itkányosok elől...
Nyakra-főre rendelték a konyakokat. A vendégnek koccintania és innia kellett, közben Sárlaki Álmos rálehellős és pupujázottan púpos pecsétet ütött a vendég úti rendelvényére, majd szertartásosan aláírta, fejedelmien cirkalmas, kacskaringós macskakaparásával.
Egy óvatlan pillanatban még a könyv címét is elolvasta: „Hogyan védekezzünk a flukszusos cserebogárlepkék inváziója ellen?”...Elismerően bólintott, majd dedikáltatta a Népi Egyetem hallgatóinak. (Azok, csakúgy, mint annyi egyéb efféle, szintén csupán a "statisztikákban" léteztek...)
Mire a kultúrigazgató és a párttitkár is megérkezett (sutyiban, a virrasztóból!), a kocsmában bensőségessé kulminálódott a hangulat. Adott pillanatban az előadó felállt, és egy hosszú-hosszú tudományos körmondatba kezdett, amelynek az eleje Parajdon, a vége Balázsfalván is alul, Tövis érintésével Nagyenyeden füstölgött –, de a közepénél hirtelen vonalat váltott, és égzengető fejhangján belekezdett a Kerek ez a zsemle című dal teleormánysági változatába. A lelkes közönség azon módúlag bekapcsolódott, egy váratlan felütésnél Filling Dénkó égigérő tenorján előénekelte, hogy "Ez a léány viselőőőőős!", a mély hangú párttitkár fejcsóválva durrbelé fenebasszázott, Sárlaki Álmos a kontrás szerepét vállalva durumolta, hogy: Pruttam, pruttam, csak nem mondtam, pruttam, pruttam, csak nem mondtam, bukk ám bukk!... A tömeggé duzzadt érdeklődő közönség harsányan éljenezett, pedig nem szokás, mikor halott van a faluban.
Soha kiadványnak ily osztatlan sikere nem volt, mint a „Hogyan védekezzünk a flukszusos cserebogárlepkék inváziója ellen?” című munkának. A tudományos előadó könyvének mind a három példányát úgyszólván pillanatok alatt szétkapkodták.
A szerző életbarnára pirult friss tepertőt majszolhatott lágykenyérrel, kibédi hagymával, majd hatalmas tál disznóköltséget tálaltak elébe, cikakáposztával. Hozzá „Zavaros a Nyárád” védjegyű karcost az új termésből.
Éjfél tájban rakták valahogy szekérre a kompletámente ronggyá ázott előadót. Ölelgetve-csókolgatva ígértették meg vele, hogy máskor is eljön „ugyanilyen fontos és érdekes témával” –, majd elfuvaroztatták a vonatállomásra.
Soha többé hírét sem hallották. Barátom (aki magam is lehettem volna) rendes tanári kinevezést kapott, utóbb körzeti igazgatóként harcolt a fenerossz setétség ellen. Tudományos ösmeret-gerjesztő munkája sikerét mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy a flukszusos cserebogárlepkék mindmáig eurószéles ívben kerülik el ezt az egész csodálatos Transzszilmániát.
Szólj hozzá !
Köszönöm!
Nem mindennapi szavakkal, furfangos szófordulatokkal teletűzdelt írás, élvezet volt elolvasni.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz